Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Gábor István: Egy régi épület új élete Népopera — Erkel Színház

A nézőtér — szünetben. Siklós Péter felvételei akciónak az eredménye volt, hogy attól kezdve a nyilasok nem mertek hivatalos gyűlést rendezni sehol sem az országban. 4. 1945. május 25-én azt jelentette a Magyar Nemzet, hogy a főváros előbb renováltatja, majd júniusban saját kezelésében meg is nyitja a Városi Színházat. Egy évvel később Pakots György a Képes Figyelőben már újabb tervekről tudósít. „Színház lesz, de mozi marad a Városi Színház" — hirdeti a cikk címe, arra utalva, hogy korábban — a rentabilitás érdekében — gyakran tartottak itt mozielőadásokat. Azt írta Pakots: „A Városi Színház épülete nem öregbítette azoknak a dicsőségét, akik építették. Már megnyitása napján megbukott, mint «népopera». Kiderült, hogy az akusztikája rossz ... Színpada szűknek bizonyult, berendezése korszerűtlennek. Még varietének sem volt jó." A cikk beszámolt a színház átépítésének terveiről, amelyeknek kidolgozásával Kozma Lajos műépítészt bízták meg, a színpad technikai átalakítására pedig Tolnai Pált, az állami színházak szcenikai főfelügyelőjét kérték föl. A tervekből — tudomásunk szerint — akkor csak nagyon kevés realizálódhatott, vagyis nem sikerült átalakítani a nézőteret, sem az alagsorban 500 személyes mozit létesíteni. Noha a Városi Színház akusztikája változatlanul rossz volt, a Vigadó megsemmisülése miatt csak itt lehetett nagyobb szabású koncerteket tartani. fgy került sor 1946-ban az első jelentős szovjet vendégművész, Emil Gilelszzongoraestjére a Magyar—Szovjet Társaság rendezésében. Egy évvel később a hosszabb ideig nálunk vendégeskedő Klemperer vezényelte a Városiban Händel, Mozart és Beethoven műveit. 1949 februárjában a Szovjet Hadsereg ének- és táncegyüttese mutatkozott itt be. A színháznak önálló, pontosan körülhatárolt funkciója mindaddig nem volt, amíg az Operaház 1951-ben saját kezelésébe nem vette. De előbb kisebb átépítésre került sor: 1950—51-ben Kaufmann Oszkár, a híres színházépítész megnövelte a színpad mélységét, átépítette a proszcéniumot, kibővítette a díszlettárat. A színháznak régóta vajúdó gondját, a rossz akusztikát dr. Tarnóczy Tamás fizikus tervei alapján javították meg. 1951 őszén tehát az Operaház tulajdonába került az akkor Erkelről elnevezett színház. Ettől kezdve — a kulturális forradalom elvitathatatlan vívmányaként — pontosan még kétszer annyian hallgathattak Budapesten operaelőadást, mint korábban. Az első néhány év az Erkel Színház igazi fénykora volt: új rétegek ismerkedtek meg az opera műfajával, és igazából népopera most lett ez a zenei intézmény. Ugyanakkor a színház változatlanul helyet adott jelentős hangversenyeknek is. Bach- és Handel-oratóriumok, hatalmas zenekari és kórus-apparátusra komponált művek csendültek föl ezekben az esztendőkben is a színpadon. A nagy igénybevétel még jobban aláhúzta azt a tényt, hogy ebben a formájában nem lehet már fenntartani az Erkel Színházat. Az 1959 nyarán megkezdett átépítés irányítója, dr. Kotsis Iván, a KÖZTI mérnöke a Magyar Építőművészet 1968. januári számában utalt az átépítés előzményeire és okaira is. Annak idején az volt a cél, hogy minél olcsóbb helyárakat biztosítsanak; ennek megfelelően takarékoskodtak az építési költségekkel, például a művészeket és a közönséget kiszolgáló helyiségekkel is. Az átépítéssel ezeket a hiányzó helyiségeket kellett pótolni. Az eredeti főbejárati homlokzat elé 13 méter széles előépítmény került, tágas külső bejárati cíarnokkal, és az innen bevezető belső előcsarnokkal. Az első emeleten 420 négyzetméter nagyságú, két emelet magasságú társalgó-büfé épült, a második emeleten galériaszerű folyosó, a harmadikon pedig kisebb társalgó, ahonnan kijárat vezet a tetőteraszra. Az építkezések 1961 őszéig tartottak, miközben bent folytak az előadások. Az átépült Erkel Színházban 1961. szeptember 18-án nyitották meg ünnepélyesen a Budapesti Művészeti Heteket. Ernest Ansermet Bartók Zenéjét és Liszt Faust-szimfóniáját vezényelte. Azóta is ebben a színházban rendezik meg a nagy kulturális és politikai eseményeket, nemzeti ünnepeink reprezentatív műsorait. A valaha 3200 személyesre tervezett. később 2500 nézőt befogadó színháznak az átépítés óta 2316 ülőhelye van. Külön ének- és zenekar működik az épületben, amelyet körülbelül 130 tagú személyzet szolgál ki. Az épület Bernáth Aurél két freskójával gazdagodik, az első emeleti társalgóban. Az első, amely a Szentivánéji álom című mű részletét ábrázolja, elkészült már, és dolgozik a Mester a Tragédiát jelképező, másik freskóján is. Ennyi átépítés, renoválás ellenére, az Erkel Színház jelenlegi állapotában mégsem tudja teljesen betölteni egy népopera feladatát. Nézőtere ugyan nagy, de kicsi a színpada, és semmiféle próbaszínpaddal, balett-teremmel, elegendő öltözővel nem rendelkezik. Ezen a helyzeten a közeljövőben — hallottuk az információt — változtatni akarnak. Jelenleg a tervek elkészítésénél tartanak. A tervek megvalósítását — mindenekelőtt a hátsó traktusnál egy toldaléképület emelését — az sürgeti, hogy amennyiben sor kerül az Operaház régóta esedékes rekonstrukciójára, ezalatt a társulat csak az Erkel Színházban fog föllépni. 25