Budapest, 1973. (11. évfolyam)
6. szám június - Dimitrios Nicolaou Ritsos, Athén polgármestere: A hirtelen fejlődésből adódótechnikai problémák
A Balkáni Háborúk, az első világháború és az azt követő kisázsiai események azzal az eredménnyel jártak, hogy a lakosság száma 400 000 lélekkel szaporodott. Az államnak, erőfeszítései ellenére, nem sikerült megoldania a lakásproblémát, aminek következtében a város a normálistól eltérő módon fejlődött: a menekültek számára létesült körzetek miatt — amelyek a városrendezési tervben kijelölt határokon kívül estek — 1936-ban a lakáshiány olyan méretűvé vált, hogy a városrendezési terv kiterjedt a város környékére is. Ekkor viszont a már meglevő épületek jelentettek óriási nehézséget az utcák kialakítása szempontjából. A lakosság számának növekedése, valamint magának a városnak a terjeszkedése, a nagyobb mérvű vízfogyasztás, az 1928. évi szörnyű járvány és az 1929. évi árvizek arra késztették a kormányt és a városi hatóságot, hogy fogadják el a Vízelvezető Művek megépítésére irányuló tervet, amely a főváros térségéhez tartozó 7000 hektáron biztosít természetes lefolyást. Az addigi vízelvezető hálózat ugyanis elégtelennek bizonyult, mivel csupán a helyi szükségleteknek felelt meg. A népesség hirtelen szaporodásának másik következménye, hogy elkezdődött a városnak mint ipari központnak a kifejlődése. Ebből adódott a városközpont területének növelése többszintes épületekkel. Az attikai síkságon elterülő 14 000 hektárnyi település 1925-ig Athén városához tartozott. Az övezet azonban a későbbiek során felosztásra került, éspedig 47 városi és községi tanácsra (Athén városi tanácsán kívül), a közigazgatási feladatok megkönnyítése céljából. Az athéni közigazgatás határain belüli terület jelenleg 4200 hektár, 1 000 000 lakossal, szemben az athéni település 2 000 000 főt kitevő összes lakosával (Athén városéval együtt). A második világháború folyamán Athént „történelmi város"nak nyilvánították, így a rombolástól megkímélték. Abbamaradt azonban minden építkezési tevékenység, s nem folyt semmiféle közmunka. 1952-ben jelentős munkálatok indultak meg: megkezdődött a város felé vezető nagy közutak alapozása, a villamos közlekedési hálózat kiterjesztése, a vízellátási hálózat megerősítése jelentékeny, a víz összegyűjtését és elosztását szolgáló művek építé-12 Az Omonia téri aluljáró lépcsője sével; ezáltal a vízfogyasztás az athéni településen 1971-ben 145 000 000 köbméterre emelkedett. Meggyorsult továbbá az Athén térségéből származó vizek külön elvezető rendszerének az építése. E rendszer segítségével az esővizet két természetes vízgyűjtő, az llisszosz és Kifisszosz folyók útján a tenger felé vezetik majd, a szennyvizet pedig egy 16 kilométer hosszúságú csatorna eljuttatja a partvidék egy másik területére. Nagy problémát okoz a vizek elvezetése az athéni térségnek a tengerszintnél alacsonyabb vidékein, mint például Moszkhaton, Phalerastb. környékén. A vízelvezetést szivattyúzással fogják megoldani. Az itt említett munkálatok tették lehetővé, hogy a fulladással fenyegetett város megoldja közlekedési gondjait, s ugyanakkor az ingatlanépítkezés terén valóságos „robbantást" valósítson meg. Mindezek a munkálatok jelentős mértékben befolyásolták a városkép kialakulását.
