Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Dimitrios Nicolaou Ritsos, Athén polgármestere: A hirtelen fejlődésből adódótechnikai problémák

flz európai \mú Minink találkozója, Budapest 1972 Dimitrios Nicolaou Ritsos, Athén polgármestere A hirtelen fejlődésből adódó technikai problémák Görögország fővárosa időszámításunk előtt 1500 évvel vonult be az emberi civilizáció történetébe. A falakkal körülvett antik városközpont az i. e. ötödik évszázadban 250 hektárnyi területet foglalt el. A városnak már akkor voltak köz- és magánépületei, valamint márványból alkotott, építészeti szépségükben figyelemre méltó templomai. Athén tengeri hatalma és kolóniái egyeduralmat biztosítottak számára a földközi-tengeri térségben. A város dicsősége és kimagasló szellemi arculata tovább élt a római megszállás után is, egészen az időszámításunk szerinti 5. évszázadig; ekkor zárta be kapuit az utolsó filozófiai iskola. Az egymást követő római, frank és török megszállások alatt súlyosan megsebzett város ettől az időtől kezdve már elejtette az irodalom és a művészet vakító fáklyáját, ami tagadhatatlanul sajátja volt — és szerencsétlenségbe hanyatlott. 1300 esztendőnek kellett eltelnie, amíg a 19. század eleje meghozta a város, valamint az egész hellén nemzet újjáéledését. 1834-ben, amikor Athént a felszabadított Görögország fővárosává kiáltották ki, nem voltak utak; a lakosság mintegy 10 000 főnyi volt, és a valaha oly dicső város romokban hevert. A városvezetésre háruló gondok közül az egyik legfontosabb volt az Athén 130 hektárnyi területén található történelmi műemlékek megtisztítása és megőrzése. Ezek a műemlékek alkotják a jeles múlt egyedüli maradványait. A vízellátást főleg a Hadriánus Az Erektheion templom részlete császár alatt épült vízvezeték biztosította. E vízvezeték hossza 30 kilométer. Amikor az új város utcáinak hely-kijelölését tanulmányozták, bizonyos korlátolt felfogások is érvényesültek. Ugyanis arra törekedtek, hogy a várost a régi település romjaihoz igazítsák. Ennek a téves elképzelésnek a következményeit mind a mai napig megérzi a főváros. 1870-ben Athén lakosságszáma 50 000 volt; szép házak, iskolaépületek, jóléti intézmények, parkok és közterek növelték a város szépségét. Az 1835 óta világító utcai olajlámpások helyett a Gázművek látta el a főváros világítását. Századunk elején jelentek meg az első aszfalt-rétegek az úthálózaton, ami mindaddig igen sok kívánnivalót hagyott hátra, minthogy főleg kövezett volt. Elektromosság hajtotta az Athént Pireusszal összekötő „földalatti vonat"-ot; a városi villanyáram-szolgáltatás ugyancsak e korszakban indult meg. Ami a vízellátást illeti, ennél is sok volt a kívánnivaló; az egy főre jutó napi vízmennyiség nem haladta meg a 18 litert. Egy görög mérnök által kidolgozott tanulmány alapján 54 méter magas és 33 méter hosszú betongát építését fejezték be 1929-ben Marathon közelében. Ez a gát biztosította a Haradrosz folyó vizének összegyűjtését, s ezáltal Athén környéke évi 25 millió köbméter vízhez jutott. 1896-ban és 1906-ban az Olimpiai Játékok Athénben zajlottak le, a város márványból épített vadonatúj Stadionjában, amely több mint 60 000 néző befogadására alkalmas. E Játékok feltűnő sikert arattak. 11