Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - A címlapon: Az Angelika eszpresszó a Batthyány téren Csigó László felvétele

Domonkos Endre felvétele művészet értékes termékeinek társadalmi visszhangja, a művészet és a nép kölcsönhatása aligha bontakozhat ki a felnőtt, dolgozó emberek műveltségének állandó növekedése nélkül. Az értelmes emberi élet, az erősödő gazdaság hatására javuló életkörülmények, a növekvő szabadidő szoros kapcsolatban áll a permanens művelődés ügyével. Feltétlen erkölcsi elismerés illeti azokat a szülőket, akik továbbtanulásuk legfőbb motívumaként azt jelölték meg, hogy gyermekeik tanulmányában szeretnének segíteni. Közismert, hogy a felnőttoktatás közvetlen hatást gyakorol a társadalmi mobilitásra. A felszabadulást követő évtizedben a felnőttoktatás munkások, parasztok százezreinek adta meg annak lehetőségét, hogy a társadalom forradalmi átalakulásában felelősségteljes feladatokat vállalva, ismereteiket, műveltségüket gyarapítsák. Ebben a vonatkozásban ma már az iskolarendszerű felnőttoktatás szerepe kétségtelenül kisebb, de változatlanul jelentős. A felnőttoktatás tartalma Érdemes néhány szót ejtenünk arról is, hogy a felnőttoktatás fogalma, az évek folyamán, tartalmilag gazdagodott. Régebben természetesnek látszott, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatást, a közművelődési keretek között folyó ismeretterjesztő tevékenységet, a tömegkommunikációs eszközök műveltséggyarapító munkáját, valamint az emberek szakismereteit gyarapító tanfolyamokat egymástól teljesen különálló, egymásra lényeges hatást nem gyakorló és egymásra nem szoruló külön folyamatoknak tekintsék. Felnőttoktatáson tulajdonképpen iskolarendszerű oktatási formákat értettek. Amikor néhány éve népművelők, pedagógusok, üzemi műszaki szakemberek keresni kezdték egymással a kapcsolatot, hogy új munkaformákat alakítsanak ki, amelyek a közös célokat jobban szolgálnák, nem mindenütt találtak megértésre. Voltak, akik értetlenül fogadták azt a javaslatot, hogy az üzemi szakmásító tanfolyamok, vagy a betanított munkások céltanfolyamainak programja tartalmazzon általános műveltséget gazdagító előadásokat; hogy kísérletet folytassanak, az üzemi szakképzéssel párhuzamosan, rövidített általános iskolai tanfolyamok létrehozására. Volt olyan vélemény is, hogy az iskola társadalmi rangját devalváljuk, ha népművelési formákkal is lehetővé válik az iskolázottság hiányainak csökkentése. A KB határozata — érintve e problematikát — a felnőttoktatás egyenrangú elemeinek tekinti a szakmai műveltség szervezett gyarapítását, a kötetlenebb közművelődési formákat, a tömegkommunikáció ismeretterjesztő tevékenységét és a felnőttek iskolarendszerű oktatását, amelyek egymásra utaltak és kölcsönhatásukban igazán hatásosak. A felnőttoktatás fogalma tehát integrálja a differenciált ismeretgyarapitó gyakorlatot. E jelentős társadalompolitikai kérdés megoldása jó munkamegosztást és összehangolt tevékenységet igényel. Megkívánja a pártmunkások, az üzemek gazdasági, mozgalmi vezetői, a pedagógusok, a népművelők, a munkaügyi szakemberek együttműködését, mert a felnőttoktatás tartalmi, módszertani, szervezeti kérdései csakis igen széles összefogás eredményeként oldhatók meg. A budapesti dolgozók műveltségének fejlődése A tennivalók akkor fogalmazhatók meg reálisan, ha a mai valóság tényeire alapozott elemzésből indulunk ki. Ha egybevetjük az i960, és 1970. évi népszámlálás adatait, nagyfokú pozitív változást látunk a budapesti lakosság műveltségbeli viszonyaiban. 1960-ban a 15 évnél idősebb népesség 46,2 %-a nem végezte el az általános iskolát. Ezen belül kereken 15 000 volt azoknak a száma, akik iskolát egyáltalán nem végeztek; az 1 — 5 osztályt jártak száma megközelítette a 190 ooo-et; 1970-ben a fenti arány 31,9 %-ra csökkent. Figyelemre méltó azonban, hogy az iskolázatlanok száma közel 9000, az 1 — 5 osztályos végzettséggel rendelkezők száma pedig kereken 140 000 volt. Igaz, döntő többségük az idősebb évjáratokhoz tartozik. 40 év alatt mintegy 2000 az iskolába nem jártak, és 17 000 a csak 1 — 5 osztályt végzettek száma. A 30 éven aluliak korosztályában e százalékarányok minimálisak, de teljesen nem is szüntethetők meg, mivel a népesség egy bizonyos hányada fejlődési rendellenesség, vagy egészségi állapota miatt rendszeres iskolai képzésben nem tud részt venni. A fővárosi lakosság műveltségszintjének fejlődését jelzi egy másik összehasonlítás. 2