Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Vida Sándor: A „Budapest” című napilap

Címoldal 1890-ből Ebből következett népszerűsége is. A kezdeti 3000-es példányszámot csakhamar meg tudta duplázni, sőt a korszak legtöbb példányban megjelent napilapjává fejlődött. Publicitását nemcsak az előfizetők nagy száma emelte, hanem az a tény is, hogy indulása után nem egészen egy év múlva utcai árusítására is sor került. Ez szinte példa nélküli volt eddig a magyarországi sajtó történetében. 1878. augusztus 19-re engedélyt kértek és kaptak a belügyminisztertől arra, hogy a lapot utcán is árusíthassák. A Szent István napi ünnepségek indokával megadott engedély előre nem látott sikert hozott: utcai árusításban ugyanannyit adtak el belőle, mint amennyit előfizettek, így meghaladta a hatvanezres példányszámot. Népszerűségének egyik oka feltétlenül ebben keresendő. Másik ok a Budapest baloldali programja, függetlenségi politikát folytató szerkesztési elvei. A periodicitást, vagyis a rendszeres megjelenést pedig Wodianer merész elképzelése, a lap fenntartása jelentette, aki az előre nem látható siker reménye nélkül anyagi fedezetet teremtett az újság előállításához. A Budapest ben rajta kívül senki sem bízott. Illusztrált magyar napilap egy még mindig csaknem német városban, ráadásul olcsón! Hogyan lehet majd megbirkózni a technikai nehézségekkel? Miként lehet összeszedni a hét minden napján megjelenő újsághoz képeket? Mert kezdetben a lap vasárnap is megjelent; a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslatot csak 1891-ben fogadták el. Hogyan lehet annyi előfizetőt toborozni, hogy az újság jövője biztosítva legyen? Megannyi kérdés, amelyek megoldására egyedül Wodianer Fülöp vállalkozott. A Budapest első szerkesztője a korszak egyik (ma V.) kerületben, a Városháza mellett, a Sarkantyús utca (később Dalmady Győző, ma Vitkovits Mihály utca) 3. szám alatt nyitotta meg ajtaját. Egyetlen kis földszinti helyiség állt a négy újságíró rendelkezésére. A Bédapest első szerkesztője a korszak egyik legműveltebb egyénisége, Huszár Imre volt. Jogot végzett. Megyei aljegyző, törvényszéki ülnök, függetlenségi programmal fellépő képviselő, majd hivatásos újságíró. A Budapest első évfolyamai 1877—1879 között az ő ügyes szerkesztési elvei alapján jelentek meg. Később Párizsban, majd Bécsben élt, újságíró illetve sajtóattasé volt. Nevéhez fűződik közel száz regény magyarra fordítása német, orosz, francia és angol nyelvből. A lap rovatvezetője volt Káinoki Henrik, aki meghonosította a magyar sajtóban a rendszeres közgazdasági rovatot. 1899-ben A Hitel címmel lapot is alapított. Részt vett a Budapesti Újságírók Egyesületének megszervezésében, sőt tisztséget vállalt benne. Címoldal 1890-ből Egy oldal a lap 1910. augusztus 20-i számából A Köztársasági Újság első száma (1918. nov. 16.) Rajtuk kívül a lap indulásakor a szerkesztőséghez tartozott Kompolthy Tivadar és Zoványi Mihály. Wodianer Fülöp eredetileg a „Kossuth Hírlapja" címet javasolta a lapnak, de mivel az a „minden politikai párttól független" elv jegyében készült, lemondott erről a tervéről. Országos hatáskörű néplap A Budapdst külsőségében, megjelenési formájában annyiban különbözött a többi laptól, hogy mindennap közölt képet, ráadásul a legfrissebb események egyikéről. A képek előállítási technikája (fametszet) is rengeteg embert vonzott a nyomdához, ezzel is nőtt a lap szóbeli „propagandája". Vidéken előfizetés útján lehetett hozzájutni. A falusi kisértelmiség — tanítók, jegyzők, papok — és a jobb módú gazdák olvasták előszeretettel, friss külpolitikai hírei, de főképpen folytatásos regényei, tárcái miatt. Alig volt nagyobb helység az országban, ahova a lap ne jutott volna el; ott volt a gazdakörökben, de a szocialista szellemiségű olvasókörökben is; függetlenségi eszmét hirdető politikája miatt jelentős mértékben befolyásolta a választókat. Nem kis szerepe volt abban, hogy a 48-as párt megnövelhette mandátumainak számát a képviselőházban. Kossuth Ferenc pártelnök a lap vezércikk-írója volt a század első éveitől, 1914. május 25-én bekövetkezett haláláig. A lap évente meghirdetett programja találkozott a néptömegek óhajával. Például 1881-ben magáévá tette a jelszót: „Független magyar hadsereget, magyar nemzeti bankot, önálló vámterületet!" A korszak lapjainak nagy többségétől eltérően reális álláspontot foglalt el a 90-es évek egyik — 20. századba is átnyúló — legnagyobb szenzációt jelentő ügyének, a tiszaeszlári pernek a megítélésében. Kossuth Lajos halálakor pedig legjobb tollú különtudósítóját küldte Torinóba s külön kiadásban számolt be a szomorú eseményről. Országos hatáskörű néplap vojf a Budapest, amely bő terjedelemben foglalkozott a főváros életével is. Irodalmi mellékletét az első időszakban Vasárnapi Szünórák, később Új Budapest cím alatt adták ki. (Új Budapest címen jelent meg 1923 — 1938 között a főváros politikai, közgazdasági hetilapja is.) Neves munkatársak Munkatársai között ott voltak a korszak és az ország szellemi életének nagy egyéniségei. Irányi Dániel a „legbecsületesebb lap"-nak nevezte. Az európai műveltségű Helfy Ignác politikus is számos cikket írt a Budapest számára. Mikszáth Kálmán, Mocsáry Lajos, Dalmady Győző, Kászonyi Dániel, Thaly Kálmán, Tóth Kálmán írásai épp úgy megtalálhatók a lapban, mint Kiss József, Reviczky Gyula, Pósa Lajos, Madách Aladár versei és Tolnai Lajos folytatásos regényei. A Budapest szerkesztői voltak Huszár Imrén (1877 — 1879) kivül Brankovics György (1879 — 1883), Gracza György (1883 — 1904), Szatmári Mór (1905 —1913) és Fabinyi Füzesséry István (1914-1918). A század első éveitől kezdve, még inkább 1914-től már csökkent a lap hatása és színvonala. A polgári demokratikus forradalmat még lelkesen üdvözölte, 1918. november 15-én jelent meg utoljára Budapest címmel. A köztársaság kikiáltásának napján felvette a Köztársasági Újság nevet, de impresszumában év végéig megtartotta a Budapest címet és az évfolyamszámozást. Utolsó száma 1919. március 25-én jelent meg. A Bupapest jelentős szerepet töltött be a nemzeti nyelv elterjesztésében és ápolásában, a 48-as eszmék ébrentartásában, a függetlenségi politika hirdetésében. Képes politikai napilap és népújság jellege miatt hazai sajtónk történetének érdekes színfoltja a 42 évfolyamot megért első Budapest című lap. Vida Sándor 33