Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Hoch István: Átjáróházak

Átjáróházak Hoch István A „város" szó hallatára felvillanó hagyományos elképzelésbe tartoznak elsősorban a kis-és kézműipari, valamint a kiskereskedelmi tevékenység színhelyét alkotó szűk utcák, amelyekből a járműforgalom kiszorult, és teljes szélességüket a termékek és áruk sokasága között válogató közönség árasztja el. A megélhetés céljából itt tartózkodókon kívül különösen az ipart és a kereskedelmet — illetve ezek kellő választékát — nélkülöző népek időznek sokaságban ezeken a helyeken. A Közel- és Távol-kelet kisebbnagyobb városainak az alig néhány kegyhelyen kívüli főlátványosságát ezek a kisipari és kiskereskedelmi városközpontok — szokott elnevezéssel: bazárok — pezsgő élete, tarka nyüzsgése szolgáltatja. mindinkább az érdekes — még sokak által nosztalgiával visszakívánt — furcsasággá mérséklőlődik, s nem jellemző többé a város forgalmára. Világos példa a változás lehetőségére a budapesti Király utca (ma Majakovszkij utca), amely a keleties, bazárszerű, a járműforgalmat lehetetlenné tevő, túlzsúfoltszemélyforgalmú útvonalból kisebb-nagyobb ipari üzemeket és nagykereskedelmi elosztóüzleteket magában foglaló, szinte elnéptelenedett útvonallá csendesedett. Valamikor egyazon árucikknek különböző ára volt, aszerint, hogy a Váci utcában, a Rákóczi úton, vagy a Király utcában árulták. Az ilyen árkülönbségek a kapitalista országokban általánosak; a társadalmi rang mérvadója, hogy ki melyik városrész vagy utca boltjában szerzi be öltözékének darabjait, vagy táplálékát. Az előkelőnek minősült beszerzési helyeken az árak magasabbak. Az úrhatnámságból eredő haszon lefölözése az üzlet-és a műhely-helyiségek bérének magasra szabásával kezdődik. Célszerűnek bizonyult tehát a jóhírű belvárosi üzletnegyedben az alsó épületszinteket és az udvarokat köröskörül kisipari és kiskereskedelmi célokra használható helyiségekkel betelepíteni, amelyeknek bére nem érheti ugyan el a közvetlenül az utcára nyíló, kirakattal is bíró helyiségekét, de magasabb lehet, mint ha lakás vagy raktár céljára értékesítenék őket. Magántulajdonban levő, párhuzamos utcákra nyíló hosszú telkeken, vagy nagyterjedelmű saroktelkeken utcaszerű, helyenként áthidaltan is beépített házsorok épültek, amelyeknek kialakítása már bizonyos mértékig a közönség beszívását és terelését szolgálta. Keskenységük és tilalmi tábla akadályozza, hogy közúti • járművek bizonyos napszakban rajtuk áthaladjanak. Az V. kerületi Haris-köz vagy Pilvax-köz pl. eredetileg magánterület volt, amelyeknek magánjellegét évenként egyszer jelképes lezárással és megnyitással nyilvánították. Vannak és már emberemlékezet óta voltak ilyen város-központok, ahol egyes ipari vagy kereskedelmi ágak gyakorlói szakmánként, árucikkenként egymás mellé, vagy egymás közelébe — utcánként — telepedtek, hogy a vásárolni szándékozók könnyebben reájuk találjanak, választék, minőség és ár tekintetében vonzóbbat nyújthassanak. Bár ez a településmód a versengést sokszor az ellenségeskedésig szítja az egyes szakmabeliek között, az egymást túlharsogó és túlrikító árukínálgatásnak sokak számára szórakoztató és vásárlásra ösztönző hangulatot teremtő hatása van. Vonzóerővel bír még a kisipari műhelyben készülő árucikk kialakításának látványa, a nyitott kirakatban látható készítmények érintése és próbálgatása, amihez az árusító ékesszóló méltatása és vételre csábító beszéde is járul. A nagyüzemi iparosodás és a kereskedelemnek nagyszabású áruelosztó intézményekbe való tömörülése mind a kapitalista, mind a szocialista gazdasági rendszerben a város funkcióját és jellegzetesnek tartott képét is megváltoztatja. A kézműipari és kiskereskedelmi tevékenység M A Párizsi udvar. Csigó László felvételei