Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Vida Sándor: A „Budapest” című napilap

Wodianer Fülöp A Budapest című napilap A Budapest kiadóhivatala és szerkesztősége (IV., Sarkantyús u. 3.) A magyar nyelvű sajtó kezdetét 1780-tól számltjuk. Ekkor jelent meg Pozsonyban a Magyar Hírmondó, majd néhány év múlva Bécsben a Magyar Kurír. A reformkorban tovább nőtt a magyar nyelvű lapok száma és hatása — s épp ezért a sajtó korlátozása is. Az 1848-as forradalom már a sajtószabadság követelését tűzte zászlajára. Az önkényuralom hosszú évei után, az 1867-es kiegyezés végre megnyitotta az utat a polgári fejlődés, ezen belül a magyar nyelvű sajtó előtt is. A polgári átalakulás lehetővé tette a sajtó technikai fejlesztését, s az egyre szilárdabb kapitalista rend biztos alapot teremtett számára. A dualizmus idején a sajtó nagy szerepet játszott a társadalom életében, a tömegek közérzetének befolyásolásában. A városok és a vidék között általa lettek szorosabbak a szálak, került egymáshoz közelebb az ország távoli részén élő kisember és a fővárosi proletár. A sajtó közvélemény-formáló ereje egyszerre jelentkezett, de nem egyenlő hatással érvényesült. Az országos események és a világ hirei aránylag rövid idő alatt eljutottak már Az egy főre jutó újságok számát tekintve Magyarország 1906-ban megelőzte Angliát és számos más európai országot. Angliában 3,8, Oroszországban 1,4, Portugáliában 4,1 újság jutott egy személyre, nálunk ez az arány 4,4 volt! Viszont a lapok — a szakközlönyök és a kevés, de kimondottan szocialista, munkás-újságok kivételével — tartalom, arculat, jelleg tekintetében aligalig különböztek egymástól. Éppen ezért a hosszú életet megért hírlapok titkának kutatása izgalmas feladatot jelent nemcsak a jelenben, de a jövőben is. Mi volt az oka annak, hogy a Budapest című képes politikai napilap olyan hatalmas népa vidéki előfizetőkhöz is. Egyformán hatott még a régi hagyománya és az új utakat kereső merész kísérlet a sajtóban. A lapok zöme egymással versenyezve közölte a híreket, tudósításokat az Udvar és a felső körök csillogó életéről. Legyezgette a nemzeti büszkeséget, élesztgette és táplálta a más népek iránti soviniszta elfogultságot. Az újságok hirdetéseit pedig egyforma érdeklődéssel olvasta a spekuláns, a csodaszerekben reménykedő beteg vagy az állástalan kishivatalnok. A falusi kispolgári családoktól a fővárosi fényes paloták lakóiig tíz és tízezrek aggódtak, szorongtak a folytatásos regények hőseinek sorsán; borzongtak a véres gyilkosságok naturalista részletein, nevettek az anekdotákon és a vicc-lapok borsos tréfáin. Angliát megelőzve ... A korszak lapjait tárgyuk, műfajuk szerint politikai, irodalmi, divat-, ismeretterjesztő, éle- és szaklapokra oszthatjuk. A hírlapok, folyóiratok gombamódra szaporodtak: szerűségre tett szert, hogy hatás és tömegbefolyás tekintetében nagyhírű kortársai fölé tudott nőni ? Nemcsak állta a kapitalista versenyt, hanem ebből példányszám és olvasottság tekintetében is győztesen került ki. A Budapest című néplap neve elválaszthatatlan létrehozójának, Wodianer Fülöpnek a nevétől. Ki volt Wodianer Fülöp? Hódmezővásárhelyen született 1820. november 20-án. Huszonkét éves korában lett nyomdász, miután pozsonyi, bécsi és pesti nyomdákban kitanulta a szakmát. Az 1848-as forradalom már Pesten találta. A Landerer és Heckenast nyomdában (a Franklin Nyomda elődje) vállalt munkát. Amikor a pesti ifjúság Petőfivel, Vasvárival az élen a sajtószabadság éltetése után a nyomdát elfoglalta, Landerer Lajos a Nemzeti Dal kiszedését a hat legügyesebb nyomdászra bízta, köztük volt a hazafias lelkesedéstől fűtött Wodianer is. A fiatal nyomdász a szabadságharc alatt honvédnek jelentkezett, majd Kossuth a Pesti Hírlap nyomdai igazgatójának nevezte ki. Az államnyomdával együtt ő is Debrecenbe, Szegedre és Aradra ment. Debrecenben ő állította elő a kormány lapjait, kiadványait, a lelkesítő proklamációkat, szózatokat. Ugyancsak ő kezelte az állami bankóprést. A világosi fegyverletétel híre Aradon érte. Ekkor a bankóprést szétszerelte és a Marosba süllyesztette. Ezt követően külföldre emigrált. 1856-ban visszatért Pestre és nyomdát alapított. Napi- és hetilapok egész sorát adta ki, köztük a Magyarországot (1861), a Magyar Újságot (1867), 1877-ben a Budapestet, továbbá a Kis Üjságot és a Mátyás Diák című lapot. Ezeknek az újságoknak a létrehozásával és közönségsikerével jelentős érdemeket szerzett a magyar nyelvű sajtó és a népszerűsítő irodalom elterjesztésében. A főváros zömmel német nyelvű lakosságának figyelmét jól szerkesztett és érdekes lapjaival a magyar újságok felé terelte, így a magyar napisajtó rohamosan tért nyert Budapesten. Lapjai mindenkor a függetlenségi eszmét szolgálták. 1874-ben megvásárolta a Lampel Róbertféle könyvkiadó céget és azt fiaival együtt nagy kiterjedésű könyvkiadó vállalattá fejlesztette. A Wodianer és Fiai könyvkiadó gondozásában jelent meg több mint negyed századon át a legtöbb iskolai tankönyv, a népszerű ismeretterjesztő könyvek egész sora. A nyomdaipar és a magyar nyelvű könyvkiadás terén szerzett érdemei elismeréseként 1897. szeptember 9-én vásárhelyi előnévvel magyar nemességet kapott, fiaival együtt. 1899. január 30-án hunyt el Budapesten. A Wodianer és Fiai könyvkiadó 1904-ben beolvadt a Franklin Társulat Rt-be. 1877. november 15-1918. november 15 Wodianer Fülöp tisztában volt a modern sajtó iránt támasztott hármas követelménnyel, amely azóta is minden hírlap elengedhetetlen sajátja. Ez pedig az aktualitás, a publicitás és a periodicitás. A Budapest című képes politikai napilap, amelynek első száma 1877. november 15-én, csütörtökön jelent meg, mindhárom feltételnek megfelelt. Időszerűségét a legfrissebb külföldi és hazai eseményekről közölt képes beszámolói jelentették. A MAGYARORSZÁGON MEGJELENT MAGYAR NYELVŰ IDŐSZAKI SAJTÓ STATISZTIKAI ADATAI 1780-tól 1925-ig 1780 1 1848 12 (*) 1896 747 (millennium) 1785 2 1849 9 1900 938 1790 8 1850 15 1905 "35 1795 7 1855 26 1910 1469 1800 5 i860 56 1914 1522 1805 3 1865 80 1915 941 1810 3 1867 119 (kiegyezés) 1917 780 1815 5 1870 158 1918 \ 568 (**) 1820 6 1873 198 (Bpest egy.) 1919 í 1825 10 1875 241 1920 591 1830 11 1880 368 1923 553 (Bpest 50 éves) 1835 1840 1845 19 27 30 1885 1890 1895 488 463 690 1925 733 * — egyes források szerint 86 ** — a forradalmak idején 622 lap jelent meg, ebből nem magyar nyelvű volt 54. A Tanácsköztársaság 133 napja alatt 82 lap indult, ebből 62 magyar nyelvű 32