Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Román Kálmán: A százéves fővárosi tűzoltóság

FÓRUM Csigó László felvételei Gyermekbútor tett „tantárgyi koncentráció" segítségével: vetítettképes művészettörténeti előadásait a kor zenéje kíséri lemezről, majd néhány vers — így válik a többféle művészeti ágban megnyilvánuló stílus értékelhetővé és könnyen felismerhetővé. Pár évvel ezelőtt, amikor a Szépművészeti Múzeum pályázatokat hirdetett, a bíráló bizottság nem győzött csodálkozni azon, hogy az első-második díjakat (szám szerint 12-t) mind egyetlen iskola diákjai viszik el. Mi lehet annak az iskolának a titka? — kérdezte az igazgatóhoz intézett gratuláló levél. Mindenkiben szunnyad valami Egyetlen titka van. Nem buktatással, intővel, zord szigorral kormányozzák, hanem az egyéni érdeklődés fölkeltésével. Föltételezvén, hogy mindenkiben szunnyad valami. Azt a „valamit" kell mozgásba hozni, megtalálni, hogy ki, hol, miben jeleskedhet, s ha rátalált, szárnyakat adni neki. Akkor már szereti az iskolát, s ha szereti, megerőlteti magát a számára kevésbé szívdobogtató órákon is. Mert választék akad. Vannak francia tagozatos osztályok: harmadiktól tanítják itt a francia nyelvet, audio-vizuális módszerrel, képpel, magnóval, lemezzel. A tagozatos gyerekek a francia napközibe járnak, ahol a felügyelő tanárok is franciaszakosok, és délután is Baudelaire ékes nyelvén folyik a társalgás. Nyáron a Balaton mellett folytatják, a ,,francia táborban". Aki innen kikerül, az akár Párizsban is tanulhatna tovább. Éppen itt a nagy gond: nincs náluk olyan gimnázium, amely ezekre a jó nyelvtudású gyerekekre építene. Akárhová mennek, két évig öli őket az unalom, mert elölről kezdenek mindent. Majd az új gimnázium! De ez még nem vigasz a most végző gyerekeknek, mert ők már nem részesülnek előnyeiből. A szomszédban hamarosan fölépülő Martos Flóra gimnáziummal ugyanis majd lehetővé válik a nyelvi-tantervi kooperáció. A korai nyelvtanítás előnyös, a szellemi képességeket fejlesztő 27