Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Román Kálmán: A százéves fővárosi tűzoltóság

JiJV* «A -VAK «uwositd SroVETWEZETENÉL í Két részlet a kiállítás anyagából hatása megmutatkozik az orosz nyelv tanításánál is: a régi tanulók egymás után jönnek megköszönni az általános iskolától kapott hozományt. A gimnáziumokban ugyanis négy évig „élnek" abból az orosz tudásból, amit a Zápor utcából hoztak. Egésznapos tanítás, ötnapos munkahét terve Az új gimnázium a sportélet terén is nagy reményeket ébreszt. A ,,Zápor"-nak tornaterme, kitűnő sportpályája van, amelyet hetenként kétszer felnőttek (régi tanítványok, egykori és mostani szülők) is használhatnak. Szabad a pálya, jöhet a verseny: ki helyezi magasabbra a mércét, apa vagy a fia? Melyik kosárlabda csapat jobb, a lányoké vagy az édesanyáké? Mondanunk sem kell, mennyi nevelési előny ered ebből — és nemcsak testnevelési! Ám ha meglesz a „Martos", uszoda is épül. Meg a szaktárgyi kabineteket is közösen használhatják, közös központi könyvtáruk, klubtermük is lehet. 12 osztályos iskolává forrnak majd össze, szervezeti egyesítés nélkül is. Az talán modernebb és ésszerűbb építkezésű lesz; a „Zápor" építészeti szempontból még ugyancsak hagyományos — modernné a 42 tagú tantestület eleven szelleme teszi. Az idei tanévben már hét új tantermet építettek hozzá, mert a régi épületet egyszerűen kinőtte — de az új megoldásoktól (eltolható falakkal tanteremnagyobbítás, hogy a tanári előadást a párhuzamos osztályok egyszerre hallhassák, apró munkaszobák a tananyag kiscsoportos feldolgozására, a kabinetek mellett dolgozó fülke a szaktanár számára stb.) még messze van. Az igazgató már kidolgozta az egésznapos (iskolaotthonos) tanítás tervét, mégpedig ötnapos munkahétre. Nagyon szeretné kipróbálni. Meggyőződése, hogy a tanulóknak kell a szülőkkel töltött szabad szombat, még akkor is, ha akkor az anyák házi munkát végeznek. Elvégre manuális teendők közepette is lehet beszélgetni, a „gyerekekkel való foglalkozás" nem valami ölhetett kézzel végzendő feladat, a házi munkát is tanulni kell, s végül semmi sem köt olyan jól össze szülőt és gyermeket, mint ha „munkatársi" kapcsolat van közöttük. Igen,acsaládi életfontosságára, erősítésére mindig gondol. Az egésznapos oktatást is úgy oldja meg tervében, hogy 4 órakor hazamehessenek a tanulók. Úgy kell tanítani, hogy minél kevesebb legyen a lecke, hogy az órán már elsajátíthassák a tudnivalókat, és a gyakorlásra is maradjon idő. De azért jó volna, ha a szülők az „egésznapos tanulók" munkáját is figyelemmel kísérhetnék. (Sajnos, a félnapos tanításban résztvevőkét se nagyon figyelik.) Nem kikérdezés, ellenőrzés végett, hanem hogy az éppen tanult dolgok is beleszövődjenek az otthoni beszélgetésekbe. De ehhez a tankönyvek ismerete is kell. Mindenképpen előnyös lenne két tankönyvgarnitúra: egy otthon, egy az iskolában, hogy ne görbüljön a táska súlya alatt szegény gyermek háta. Iskolák közt láncszem Vörös Károly igazgató gondossága, humanitása, örökös töprengése rendkívül vonzó. Bizonyára ez okozza, hogy az első fecskék, a legrégibb diákok, akik ma már egyetemisták, visszavisszatérnek segíteni: ki egészségügyi előadást tart, ki arborétumot tervez az iskolakertbe. Tanárjelölt is van, aki bejelentette, hogy itt szeretne tanítani, ha befogadnák, mint a tantestület „Benjáminját". Hogyne fogadnák, mikor ők nevelték, s azóta is rajta tartották a szemüket. íme, milyen kiváló eredményeket érhet el egy vadonatúj iskola, amely pedig nélkülözi az alma mater hagyományait, a régi kapcsolatok, szokások kötőerejét. Ám mennyi régen is bevált, századokon át istápolt tapasztalat nyer formát újításaiban! Az igazgató a 450 éves pápai gimnázium neveltje. így élnek hát tovább, nem falakban, hanem emberekben századok haladó hagyományai, így teremt egy öreg iskola egykori diákja kitűnő újat, egészen más talajon. A Zápor utca nevének friss tavasz-íze jó termést ígér. Bozóky Éva