Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Román Kálmán: A százéves fővárosi tűzoltóság

esztendő kellett hozzá. Néhány év különbözettel, a budapesti tűzoltóság fennállása egybeesik Budapest centenáriumával. A három városnak, Pestnek, Budának, Óbudának a múlt század hatvanas éveiben közel 300 ezer lakója, 6800 lakóháza, mintegy 50 ipartelepe volt. A „tú'zrendészeti" és a „tűzvédelmi" viszonyok annyira kezdetlegesek voltak, hogy olykor egész utcasorok égtek le. Mozgalom indult tehát önkéntes városi tűzoltóság szervezésére. A főrendek, a középosztály tagjai — a tüzek pusztítása őket kevésbé érintette — a helytartótanáccsal együtt vonakodtak akár önkéntesekből is tűzőrséget állítani. Végül is 1870. január 9-én megalakult és megkezdte szolgálatát a pesti őrség 40 főnyi tűzoltócsapata. Pest város tanácsa, Széchenyi Ödön gróf parancsnokságával 12 főből álló őrséget adott melléjük. Az őrség székhelye az Eskü (ma Felszabadulás) téren volt. Az új főváros gyorsan fejlődött. Megkezdték a vízvezeték-hálózat kiépítését — és az első tűzjelző berendezés felszerelését is. 1874: már közel 200 önkéntes és 68 városi tűzoltó biztosítja a három egyesített város tűzvédelmét. A következő évben már általános szabványügyi problémákkal foglalkozik a városi tanács, s gondol a tűzvédelemmel kapcsolatos szabványosításra is. Kevés a felszerelés, kevés az az egy-két gőzfecskendő, a vontatómozdony. 1876: dunai árvíz! A frissen beszerzett tűzoltási és egyéb eszközöket a helyükön hagyva, Budapest tűzoltóinak nagyobb része a dunai árvízi munkáknál segédkezik. Később a Körösök menti árvizeknél ugyancsak hatékony munkát végeznek. Rövidesen „Tú'zrendészeti Szabály"-ba foglalják a megelőző tú'zrendészeti és tűzoltási teendőket. 1888-ban beszerzik az első, 1899-ben a második 30 méteres tűzoltó-tolólétrát. Még öt esztendő, és kijelölik a tűzoltófőparancsnokság épületét, megkezdik a tervezését és építését. Az új Kun utcai tűzoltólaktanyában a főparancsnokságon kívül a nyolcadik kerületi tűzőrség is megfelelő helyet kap. A főváros tűzvédelmét ekkor 13 tűzőrség, 170 hivatásos és 114 önkéntes tűzoltó biztosítja. 426 tűzesetet jegyeznek fel ebben az évben. A főváros vezetősége egyre többet áldoz a tűzoltóság megerősítésére. 1901 végén újabb gőzfecskendőt, 26 méteres, forgatható szerkezetű tolólétrát állítanak készenlétbe, telefonra cserélik ki a tűzjelzőkészülékeket. A budapesti tűzoltóság — Európában az elsők között! — beszerzi a benzinüzemű gépjárműfecskendőt. Szükség is volt rá rövidesen. TRAGIKUS EMLÉKŰ ESZTENDŐ 1903 a főváros és tűzoltósága történetében. Augusztus 24-én, esti 7 óra 5 perckor a Nagykörút és a Rákóczi (akkor Kerepesi) út kereszteződésénél, a Népszínház telefonjáról jelentik a nyolcadik kerületi tűzőrségnek — akkor még a Rókus kórház mögött, a Stáhly utcában volt — :Tűz van a Párisi Nagyáruházban, ég a kirakat! Egy „trén", vagyis egy fecskendő, egy szerkocsi, rajtuk egy ügyeletes tiszt 4 főnyi legénységgel, kivonult. Mire a helyszínre érkeztek, már kiégett a Kerepesi út 38. sz. ház földszintje és első emelete, valamint a ház udvarába beépített üvegtetejű raktár és az épület pincéje. Égett a szomszédos, 40. sz. ház földszintje és első emelete, valamint a 38. sz. sarokház mellett a Klauzál utca 3. sz. alatti épület első emeletének egy része. Az áruház e három lakóház épületrészeire is kiterjedt; ugyanis közmunkatanácsi engedéllyel — tú'zrendészeti engedély nélkül! — fokozatosan áttörték a tűzfalakat, és így összefüggő üzlethelyiséget alakítottak ki. Utólag derült ki: a kapzsi áruháztulajdonos figyelmen kívül hagyta a tűzvédelem legelemibb szabályát s az eltávolított válaszfalakat egyszerű faajtóval helyettesítette. Ez volt a katasztrófa fő oka. Mire a tűzoltók az első vízsugárral az áruházba vagy a kapu bejáratnál az épületbe hatolhattak volna, a hömpölygő tűz miatt egyetlen lépést sem tehettek előre. Hiába a tolólétra is: a Kerepesi út 38. sz. alatti épület egészen a második emeletig úgyszólván percek alatt lángokban állt, oltani nem lehetett. A Kerepesi út 40-ből — az akkori tűzoltóparancsnok nyilatkozata szerint — 17 embert megmentettek. „Egy ugróponyvát feszítettek ki a közönség köréből önként odasietett polgári egyének segítségével . .. a lángokban álló ház utcai ablakaiból egymás után többen leugrottak. Volt aki a ponyva kellős közepébe, volt aki a szélére, volt aki melléje esett, a kövezetre. Egy nő a ponyvát tartó Piller István tűzoltóra zu* hant, aki szörnyethalt." Összesített mentőjelentés a katasztrófáról: „A lakók közül 12-en meghaltak, 14 embert kórházba szállítottak, 25-öt első-, 34-et kisebb segélyben részesítették. Egy tűzoltó meghalt, 16-ot elsősegélyben részesítettek. A helyszínre 11 orvos, 38 mentő és 10 ápoló vonult ki. Az égő épületből a másodízben történt leugrások száma 16 volt, a leugrottak közül 11 nő meghalt." A tűzoltóság jelentéséből: „A tűzoltás 59 órán át megszakítás nélkül, folyamatosan tartott. A hőség olyan nagy volt, hogy a Kerepesi út túlsó oldalán, a kis parkban a fák levelei megpörkölődtek ... A tűz által okozott kár: 2 356 737 korona volt. A tűzvész után számos külföldi tűzoltó tekintette meg a helyszínt és többen mondtak véleményt a fővárosi tűzoltóság fejlettségének ' színvonaláról a tűznél történt beavatkozás során. A tűzoltó legénység hősiesen viselkedett, a tűznél mindannyian kitüntették magukat." A Párisi Nagyáruház tűzkatasztrófája a főváros vezetőit az oltás és a tűzrendészet alaposabb szervezésére ösztönözte. 1908-ban a tűzoltókat a főváros végleges alkalmazottai közé sorolták, nyugdíjjogosultságukat elismerték és megkezdték a tűzoltóság motorizálását: 4 elektromobilt szereztek be. Kitör az első világháború, általános mozgósítás. A fővárosi tűzoltóság nagy része katonai szolgálatra vonult be. Pótlásukra ,,népfelkelők"-et állítottak. 1918: őszirózsás forradalom. A tűzoltói szolgálatot 24 órára mérsékelik. A Tanácsköztársaság alatt élelmiszer-fejadagot biztosítottak a tűzoltóknak, kiegészítették felszerelésüket. A tűzoltók megkezdték a középületek, az ipartelepek állandó tú'zrendészeti vizsgálatát. Városi tűzoltó (1870) Piller István tűzmester, hősi halált halt 1903-ban, a Párisi Nagyáruház égésénél 23