Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Kraemer Peter: Bonn népességalakulása és strukturális változása

húzta meg magát. Bár a lakások száma (1939-ben 30 300, 1945-ben kereken 20 000) ismét 25 ooo-re emelkedett, majdnem 45 000 lakos társbérletben, illetve albérletben lakott. Az egyszemélyes háztartások száma a Szövetségi Köztársaság területéről a városba történt bevándorlások következtében négyszerese volt az 1939. évinek. Meglepő lehet, hogy 1950-ben a munkásság 43,2%-kai még mindig a legnépesebb társadalmi csoport volt a fiatal szövetségi fővárosban; számaránya magasabb volt, mint a tisztviselőké és alkalmazottaké együttesen (40,8%). A városi gazdaságban foglalkoztatott minden 1000 főből 396-án a termelésben dolgoztak, ezzel szemben magán- és közszolgálatban csak 323 személy állt. Bonn már akkor jelentős központja volt az ún. ingázóknak; majdnem 13 000 Bonn területén kívül lakó munkavállaló töltötte be a kereken 58 000 bonni munkahely több mint 22%-át. Magában a városban alig több mint 50 000 munkaerő lakott, ebből 4000 Bonn területén kívül dolgozott. Egy szük város fejlődni kényszerül A következő 11 évben (1961. június 6-án volt a következő népszámlálás) Bonn lakosainak száma 33 843 fővel emelkedett. A fiatal szövetségi főváros a felekezetek és nemzetiségek olvasztótégelye lett. A bonni munkahelyek száma időközben még gyorsabban növekedett, mint a lakosságé, s különösen fokozódott az aránytalanság eközött és a helyi munkaerők száma között. 1961-ben minden harmadik Bonnban foglalkoztatott személy a városon kivül lakott. 32 853 ún. hivatásos ingázó dolgozott Bonnban. 1959 végén érte el a bonni városi népesség legmagasabb szintjét, 144 291 lakossal. Azóta számuk csökkent. Különösen 1963 óta fokozódott a város lakosainak elvándorlása a környékre. A szövetségi főváros növekedése — a szűk határok között — elkerülhetetlen válságokra és azelőtt nem ismert különféle problémákra vezetett. A város beépített területe 1949 óta csaknem megduplázódott. A gépjárművek állandóan növekvő tömege (1949-ben 4367, 1968-ban 38 334 volt a számuk) a közlekedési útvonalak egyharmaddal való növelését tette szükségessé. A munkahely és a lakás közötti távolság rendkívül megnövelte a városban és a városon kívül a forgalmat. A szükséges központi intézmények kiszorították a lakásokat, amelyeket most már a bonni polgárok számára a város területén kívül kellett építeni. Emiatt az ingázók száma még nagyobb lett, növekedett az egyéni utazás, a városközpontba vezető utak túlságosan zsúfoltak lettek, emelkedtek a tereprendezési és járulékos költségek a túlságosan rohamosan fejlődő városkörnyéki községekben. A hivatalok és intézmények hallatlan mértékű Bonnba özönlése nem járt együtt a város bevételeinek, a községi adónak a növekedésével. Ennek ellenére meg kellett teremteni a szövetségi székhely fel- és kiépítéséhez az infrastruktúra el nem odázható intézményeit. Ez meghaladta a város pénzügyi erejét és nagy eladósodáshoz vezetett. 1969 — Bonn és környéke egyesül Csak húsz évvel Bonn-nak szövetségi fővárossá történt kijelölése után teremtődtek meg a feltételek az egyesítéshez: 1969-ben Bonnhoz csatolták a szomszédos községeket. Az új városterület több mint négyszerese a réginek. 1970. május 27-én volt az első népszámlálás az új városban. Az első adatfelvétel eredménye: 274 518 lakos. 1950-ben a most összevont településeknek együttesen 201 724 lakosuk volt. A né-6 pesség tehát húsz év alatt 36,1%-kai növekedett. Az egyes korcsoportok számának növekedése azonban nagyon eltérő: míg a 15 éven aluliak száma csak 33%-kal emelkedett, addig a 65 éven felülieké 73%-kai! 36062 személy, vagyis a lakosság több mint 13%-a 65 éven felüli. A nőtöbblet valamelyest csökkent: 117 nő — 100 férfi most az arány. Kitűnt ezenkívül, hogy a családok kisebbek lettek és az egyszemélyes háztartások száma növekedett. 1970-ben 37 897 olyan személyt számláltak össze, akik Bonnban egyedül vezetnek saját háztartást: dolgozók, egyetemi hallgatók és nem utolsósorban egyedülállóak, leginkább idősebb nők. Ez összesen több mint egyharmada a magánháztartásoknak (111 975). Már említettük, hogy a szövetségi kormánynak a városba költözése a társadalmi rétegeződést mélyrehatóan megváltoztatta. Ha a nagyobb Bonnt már 1950-ben létrehozták volna, akkor még nem lett volna a tisztviselők és alkalmazottak városa. Akkor a keresőképes lakosságnak majdnem a fele (46,6%) a munkássághoz tartozott; ma alig valamivel több mint egynegyede (27,1%). Miközben a munkások száma csökkent (39 389-ről 31 642-re), a hivatalnokok hada több mint duplájára nőtt (31 063-ról 72 412-re). Mindenesetre ennek nem egyedül a szövetségi kormány ideköltözése az oka, hanem az általános társadalmi felemelkedés is. Az önálló vállalkozók száma, a nekik segítő családtagokkal együtt megcsappant, számszerűen 14 354-ről 12 499-re, részarány tekintetében 16,9%-ról 10,8 %-ra. Az ún. önálló nem keresők száma — azé a csoporté, amelyik nem kereső tevékenységből eredő jövedelemből él (pl. nyugdíjasok) — időközben közel 40%-kal (33 412-ről 46 705-re) emelkedett. Bonn ugyanis, úgy mint azelőtt, az öregek kedvelt lakóhelye. Azt is tisztázta az utolsó népszámlálás, hogy mi szolgáltatja a bonniak létalapját: 1000 lakos közül 395 túlnyomóan a munkája utáni jövedelemből, 170 személy főként munka nélkül szerzett jövedelemből él, a további 435 főt mint családtagot tartják el. A bonni városi gazdaság 11 140 vállalatánál, üzeménél stb. 148 574 kereső talált munkát és kenyeret, közöttük mintegy 136000 kötött állásban. 1950 óta a munkahelyek száma a szövetségi fővárosban 63 342-vel, vagyis 74,3%-kal emelkedett (1950-ben 85 232 volt). Az ipar és a kézműipar az itt levő 43 426 foglalkoztatottal továbbra is egyike a bonni gazdaság tartóoszlopainak; ezzel szemben 53 507 foglalkoztatott magánalkalmazásban (kereskedelemben, közlekedésben, pénzintézeteknél) és 51 641 közalkalmazásban tevékenykedik. Több mint 20 000 alkalmazott dolgozik a szövetségi intézményeknél. Bonn egyetemi város jellegét nemcsak az a 6700 munkaerő bizonyítja, akik mintegy 200 intézetben és az itteni egyetem, valamint a Pedagógiai Főiskola más intézményeinél a kutatásban, az oktatásban és az igazgatásban dolgoznak. 1970-es adatok szerint 18 371 (12359 férfi és 6012 nő) lakosnak van egyetemi vagy főiskolai végzettsége; tehát minden 15. lakosnak. Az 1000 lakosra jutó 67 felsőfokú végzettséggel rendelkező polgárával Bonn vitathatatlanul a Szövetségi Köztársaság nagyvárosainak az élén áll. A szövetségi főváros lakosságának szociális és gazdasági helyzete is kiemelkedő. Ez összefügg az életmóddal kapcsolatos igényekkel és ráfordítással. Az átlagon felüli jövedelem magas vásárlóerőt tesz lehetővé, modern komfortra törekvő lakáskultúrát, ennek megfelelő magas bérekkel (látható ellentétben a régi építésű lakásokkal, amelyek a város szanálásra ítélt negyedében helyezkednek el). A bonni térség Bonn kimagasló munkahelyi és művelődési központtá fejlődött. A fővárosi funkció nemcsak a város struktúrájának megváltozásához járul hozzá, hanem ebből következőleg erősödött kisugárzása is a környékre. Mint a Rajna-Sieg térség funkcionális központja, Bonn munkahely-túlkínálatával foglalkoztatási lehetőséget nyújt a környék lakosainak. A regionális közlekedési vonalak csomópontja, tehát uralkodó bevásárló központ, kulturális és társadalmi találkozók színhelye, nemzetközi viszonylatban is. A város mint forgókorong, mint gyűjtő- és elosztóhely, mint a hivatásbeli előmenetel és a családalapítás ugródeszkája funkcionál. Ezzel az új, nagyobb Bonnban megismétlődik az, ami a régivel történt: a városi terjeszkedés hullámai már túlcsapnak új határain is. Az egész bonni térség (Bonn és a várost környező Rajna-Sieg körzet) lakosságának létszáma az 1950. évi 452 926-ról 1970-ben 651 337-re emelkedett, vagyis húsz év alatt kereken 200 ooo-rel. A Rajna-Sieg vidék a Szövetségi Köztársaság legdinamikusabban fejlődő városrégiói közé tartozik. Üt a jövőbe A nagyobb Bonn létrejöttével szabad lett az út a szövetségi főváros tervszerű, gyorsított ütemű építése előtt. Időközben megteremtődtek az ehhez szükséges előfeltételek is. 1970 júliusában a Szövetség, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány és Bonn városa pénzügyi szerződést kötött, amelyben a Szövetség és Észak-Rajna-Vesztfália a szövetségi főváros jövőbeni fejlesztésének finanszírozásához milliárdos nagyságrendű hozzájárulás teljesítésére kötelezik magukat. A közeljövő sürgős terveit megvalósítandó, a város egy I975"ig szóló középtávú beruházási programot készített, amelynek egyes tervpontjai pontosan rangsoroltak. A jövőre vonatkozó számos feladatot itt csak nagyvonalakban lehet vázolni. Minden életfunkció térbeli mellérendelését meg kell változtatni. Amit eddig szét kellett tagolni, azt most össze kell fogni. Az erre vonatkozó elképzeléseket a város jövőbeni konstrukciójára kiírt pályázatok mutatják. Kettő közülük, a rövidesen eldőlő „A Szövetség építkezései és ezek Bonn városába való integrálása" és a „Bonn — pihenőhely a Rajna mentén" nevet viselő ötletpályázatok azt a célt szolgálják, hogy a történelmileg fejlődött városmag: Ó-Bonn és Bad Godesberg között egy, a Szövetség által megszabott munkahelyi, lakás- és üdülőközpont jöjjön létre. * A városi tervezést közlekedési és lakásproblémák uralják az elkövetkezendő időben. Egy földalatti vasút építése folyamatban van. A vasútvonalat is a föld alatt kell elvezetni. Teljesítőképes utak építése szükséges. A városi tanács éppen most fogadott el egy új közlekedési koncepciót. A régi városnegyedek szanálása és modernizálása nagy anyagi ráfordítást igényel. Építés alatt van két bolygóváros, egyenként 25 000 lakos számára elegendő lakással. További beépítésre alkalmas fejlesztési területeket kell feltárni a mai városhatárokon belül. A munkahelyek száma a városon belül tovább növekedik majd. A népesség további gyarapodásával egyidejűleg járulékos szociális és kulturális intézményeket kell létrehozni, iskolákat kell építeni és a szabadidő eltöltésének lehetőségeit kell bővíteni. Városunk beláthatatlan fejlődés kezdetén áll. Mindazonáltal Bonn nem akar metropolissá nőni. Jövője attól függ, hogy sikerül-e a létrejövő új helyes mértékét megtalálni. A 2000 éves történelmű város gyarapodó tradícióinak és a csak 23 évvel ezelőtt átvett fővárosi funkciónak harmonikus összekapcsolásával kívánjuk megőrizni Bonn varázsát.