Budapest, 1973. (11. évfolyam)

1. szám január - Szabó Gabriella: Otthontalanok otthona

lálkozott... Az én apukám egyszer azt álmodta, hogy egy rendőr bejött a szobába és el akarta vinni. ő nagyot kiabált, én meg megijedtem és leestem az ágyról! En kisbaba koromban mindig kiestem, fejjel az ágyból, de ez igaz volt. Én ... Én . .. Én ... — mind így kezdi saját, külön élménye közlését. Korán zátonyra futott kis életük emlékei kavarognak bennük és fogalmazódnak meg a papírra vetett kusza rajzokon, a kapkodó szavakban. Mennyi mindent elárul például Cs. Jancsiról a rajza, amelyen két kis testvér kezét — apu, anyu helyett — egyegy nagy kérdőjel fogja. Elmenőben a vezető óvónő megmutatja a kicsik ruhásszekrényeit. Mindegyikben ott lapul legalul valami „kincs", valami olyan apró játék, amit ő kapott, amivel csak ő egyedül rendelkezik. Kedves arcú asszony lép be a pavilonba, Pocskai Lászlóné logopédus. 1971 februárja óta van itt. Nagy szükség van rá, hiszen ebben a csoportban is 20 gyerekből 14 beszédhibás. — Gyógyítható, korrigálható-e az érthetetlenségig torz beszéd ? — Természetesen — feleli. — Három éves kortól, az értelmes, önálló, összefüggő beszéd korszakától lehet és érdemes velük foglalkozni. Pöszéknél félév alatt, a dadogóknál egy-két év alatt már mutatkozik eredmény. — Csillapíthatatlan a szeretetéhségük — így folytatja az örök rémát Mikus Gyula igazgatóhelyettes, Leningrádban végzett pszichológus. — Az óvodások, kisiskolások mohón kimutatják, a nagyobbak tartózkodóak, csöndben, szótlanul várnak. Hátha egyszer történik valami... A héten eljött hozzánk egy szocialista brigád : hat asszony beszélgetett, játszott hat kis óvodással. Az egyik gyerek boldogan felkiáltott: most már mindenkinek van anyukája! A múltkor a tizenkét éves D. Gyuszi hazament látogatóba. A szomszédasszonyuk értesített bennünket, hogy az anya kizárta a gyereket. Nem is látta az anyját. Itt meg azt mesélte, amikor visszajött, hogy selyempongyolában, madártejjel várta az édesanyja ... Iskolás gyerekeink •öt év óta a szomszédos Törökvész utcai általános iskolába járnak, együtt a környékbeli gyerekekkel. Hogy ne kelljen váltott műszakban, délelőtt és délután is járniuk, az alsó négy osztály tanulói itt vannak az intézetben, a környék 6—10 éves gyerekei is ide járnak, a tanítók az iskolából jönnek át őket tanítani. Az iskola-éretlen gyerekekkel korrekciós osztályban foglalkoznak nálunk. Kezdetben 18 bizony volt nagy felzúdulás; a környékbeli szülők aggódtak, másik iskolába akarták iratni a gyerekeiket, féltették őket a mieinktől. Aztán lecsillapodtak a kedélyek, amikor látták, hogy semmi rossz következménye nincs a közös iskolának. Kell ez, jó ez a társadalmi kontaktus mindkét gyerekcsoportnak. De erről érdemes a helyszínen, az iskolában meggyőződni. A Törökvész utcai iskola igazgatója, Prinz Gizella azzal kezdi, ami a legfontosabb: — Most már összeszoktak, a viselkedésükkel sincs már semmi baj. A legnagyobb különbség, hogy az intézeti gyerekek nem szeretnek és nem is tudnak úgy tanulni, mint a többiek. Figyelmük nem olyan élénk, kitartó és nincs mögöttük az a szülői ösztönzés, mint a családban nevelkedő gyerekeknél. Persze, van főmérnök, meg vállalati igazgató, akinek a gyereke az osztály leggyengébb, vagy leghaszontalanabb tanulója. Ám ha szellemi képességekben a Cseppkő utcaiak nem tudnak versenytársak lenni — ügyességben legyenek elsők! Ez a gondolat sugallta a sport-tagozatos osztályok létrehozását; ott valóban a Cseppkő utcai gyerekek vezetnek. A futball, kézilabda, úszás, vívás leendő bajnokai válhatnak belőlük. Sokan már a Vasas Sport Egyesület tagjai. Most minisportpályát építenek hátul, az udvarban. A nyolcadik bé mint a méhkas, zsibong a nagyszünetben. Az osztály létszáma 29,19 fiú és 10 lány. Sötétkék iskolaköpeny valamenynyiükön. Nézem az arcukat és próbálom kitalálni, ki jár ide a Cseppkő utcából, s ki a szüleitől, így, csupán külső jelek alapján nem lehet megállapítani. Talán az a néhány sután, zavartan félrehúzódó fiú? A beszélgetés könnyen indul: ki mit szeret legjobban csinálni ? íme, a válaszok töredéke: olvasás — barkácsolás — én színészképeket gyűjtök — én meg autóképeket — varrás — egy szőke srác: főzés! szakács szeretnék lenni — én állatokat gyűjtök, van már otthon skorpió, ékszerteknős, akvárium — nekem egy kis laboratóriumom van otthon, kísérletezni is szoktam — én sétálni szeretek a kutyámmal, Lindával. A nagylányok szobája Készül a subaszőnyeg