Budapest, 1973. (11. évfolyam)

1. szám január - Szabó Gabriella: Otthontalanok otthona

Körülbelül 37 ezer állami gondozott gyerekünk van, országszerte. Ezen felül a gyámhatóságok több mint 40 ezer, úgynevezett veszélyeztetett gyerekről tudnak, akiknek gyermekotthonban, vagy nevelőszülőknél volna a helyük. Budapesten körülbelül 9000 gyermek él állami nevelőotthonban. A Cseppkő utcai gyerekek 320-an vannak. Nagyablakos, terméskőből épült csinos pavilonokban laknak, a Rózsadomb egyik lankás, 5 holdas kertjében. 1964-ben építették ezt az otthont, 3 — 18 éves gyerekek, fiúk és lányok számára: 100 óvodás, 160 általános iskolás és 60 tizennégy-tizennyolc éves fiatal él most itt. A fótihoz hasonló kis gyermekváros ez, amelynek legnagyobb előnye, hogy nem kell 3—4 évenként a város, vagy az ország másik nevelőotthonába vándorolniok a gyerekeknek. Intézeten belül csak a szomszédos pavilonba költöznek, ha kinőttek a „régiből". Az első öt évben öt igazgatója volt az otthonnak, a nevelők is Szabó Gabriella Otthontalanok otthona Csigó László felvételei állandóan változtak. A gyerekek senkihez sem tudtak kötődni. Az iskolások rosszul tanultak, egyharmaduk megbukott: napirenden voltak a szökések. Idegenül érezték magukat itt is, az iskolában is, 1969 áprilisa óta Váczi András — aki korábban a szerencsi gimnázium igazgatója volt — irányítja az otthon életét. S három év alatt már az is nagy eredmény, hogy megszűnt a szökés, a bukások pedig 4—5 százalékra csökkentek. Az igazgató nagy hivatásérzettel beszél az otthonban zajló életről. — Ide csupa sérült gyerek érkezik. A lelkük, az idegzetük sérült, mindattól, amit végigéltek s ha mástól nem, az állami gondozásba vétel processzusától: meghallgatás, adatok felvétele, környezettanulmány satöbbi. Ezek a gyerekek a családban nevelődőknél is több megértést, türelmet és szeretetet érdemelnek. Összesen 94 alkalmazottja van az intézet-