Budapest, 1973. (11. évfolyam)

1. szám január - Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat IX. A hegyvidéken

Vasárnapi séta A Vörös Csillag szálló Fekete Gábor A hegyvidéken Zajos, poros, forgalmas kőrengeteg a völgyben, tágas, csendes, szépséges tájak a hegyen. A völgyhöz tartozik például a Déli pályaudvar és az Alkotás utca, a Városmajor és a Szilágyi Erzsébet fasor egyik oldala, s ha néhány lépcsőfokkal feljebb is, a Böszörményi út. Az emelethez — hogy csak az ismertebb helyekről szóljunk — a Németvölgyi út, a Széchenyihegy, a Kútvölgyi út, a Szarvas Gábor utca, a Zugliget és a Csillebérc is. A „földszinttel" ezúttal nincs sok dolgunk; éli nagyvárosias életét, annak minden áldásával és átkával, lakói szünet nélkül áramlanak a föld feletti és a föld alatti vasutakból, fények, üzletek, autódandárok kíséretében. A völgy a kiindulópont az igazi XII. kerülethez vezető „emeletekhez". A kerületi tanács lapjának neve is: „Hegyvidék". Ez adja a kerület valódi arcélét, mindenekelőtt az itt zajló élet foglalkoztatja a lakosságot, a tanácsot. Dédelgetett gyermek és minden gond forrása. Lent, az Alkotás utca valamiféle Dunán átkúszó nyúlványa a pesti Belvárosnak. Fent megtalálható az eredeti és hamisítatlan Buda. Vajon meddig ? A beépítés — feltartóztathatatlan Talán sehol másutt a fővárosban nincs annyira „kulcspozícióban" az építési hatóság, mint itt, a hegyvidéken. Ezt jelképezi egy kicsit, hogy a XII. kerület jelenéről folytatott beszélgetésünkre Pozsonyi Vilmos tanácselnök csupán egyik munkatársát hívta meg a konzultánsi teendők ellátására: dr. Weil Györgyöt, a Műszaki (korábban építési és közlekedési) Osztály vezetőjét, ő röviden öszszefoglalja a lakosság két táborában megnyilvánuló méltatlankodást. Az egyik szemrehányó kórus így hallatja hangját: — Mi marad a főváros tüdejéből,az erdős,dombos lombos Közép-Budából, mi marad a szépségéből, csendjéből, levegőjéből, a lélegezni vágyó pestiek zöldjéből, a turistaparadicsomból, ha ilyen szédítő gyorsasággal építik be ?! A másik tábort a „beépítők", a családi és társasház lakások birtoklói alkotják: — Talán másodrendű fővárosi lakosok vagyunk, amiért kilométereket kell megtennünk, amíg eljuthatunk egy üzlethez, szolgáltató fiókhoz, óvodához, iskolához?! Huszonnyolc négyzetkilométerével Budapest öt legterjedelmesebb kerülete között foglal helyet a XII., amelyben 1960—75 között 15 ezer lakás épült, illetve épül fel. Ezzel csaknem megduplázódott a lakosság száma. És a beépítés tendenciája — a tanácselnök szavai szerint — feltartóztathatatlan; egyúttal irreálissá teszi azt a kívánalmat, hogy a XII. kerület a főváros üdülőterületévé nyilváníttassék. Legfőképp azért, mert a kerületben, a hegyvidék minden pontján, elszórva, de tömegével találhatók a magántelkek — kétszáztól nyolcszáz ölesekig. Kisajátításuk csillagászati összegbe kerülne, ilyenformán a tulajdonosok beépítési kötelezettség nélkül is lelkesen építkeznének a pompás tájakon. Építési tilalmat mindössze három helyen, a Martinovics-hegyen, a Sashegy egy részén és a Konkoly Thege út környékén lehetett elrendelni, részben parkerdősítési célra, részben állami lakótelep majdani építkezései miatt. Éz utóbbival egyébként a XII. kerületnek mindmáig nem volt szerencséje. A Szabadsághegy legfeljebb farkasszemet nézhet az új budai és pesti városnegyedekkel, azokhoz hasonlót még kicsinyben sem tud produkálni. Csupán egy előzetes tervet a négyezer lakásos Martinovics-hegyi la-12