Budapest, 1973. (11. évfolyam)
1. szám január - Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat IX. A hegyvidéken
p" f • rr • r m | %# Fovarosi orjarat IX. kótelephez, 1980 körüli átadási határidővel. A magántelkeken gomba módra szaporodó társasházak miatt csak egyet tehet a tanács: ellenőrizheti, hogy azok megfelelnek-e az építési előírásoknak. Engedéllyel és anélkül... A kijelölt építési övezetekben csak a telkek 25, illetve 30 százalékát szabad beépíteni, s legalább tizenöt X tizenöt méteres összefüggő zöldterületet kell meghagyni. Ezenkívül korlátozott feltételekhez kötött a homlokzat, a párkánymagasság is. Hogy mégse váljék poros pesti betonerdővé, kőrengeteggé a hegyvidék. Ez a feladat aztán a végsőkig igénybe is veszi a tanács építési hatóságát. A műszaki osztály hat előadója — lévén egyetlen rendelkezésre álló gépkocsijuk — többnyire gyalog veszi nyakába a huszonnyolc négyzetkilométert, a Hunyad-ormot és a Normafát, a Virányost és a Márton-hegyet, a Ságvári-ligetet és a Sashegyet, hogy helyszíni szemlét tartson az építési engedélyek, kérelmek ügyében, és elkeseredett küzdelmet folytasson a rendelkezések megszegőivel. A víkendházakkal is sok baj van, egy család két hétvégi napon minden nehézség — és minden engedély — nélkül felhúzza magának a tákolmányokat. Sokkal gyorsabban, ahogy lebontanák. Viszont a társasházak engedélytől eltérő építése már elképesztő méreteket ölt. A leggyakoribb, hogy a már jóváhagyott tervrajzokra a tulajdonosok utólag „ráhúznak" egy emeletet, vagy a megengedettnél négy-öttíz méterrel „kitolják" a falakat. Felháborodni majd akkor fognak, ha a szomszéd telkek tulajdonosai ugyanígy szabálytalankodnak, elfogva előlük a panorámát, a levegőt ... Az év végén ilyen építkezőt értek tetten a Mártonhegyi Csigó László felvételei úton is, ahol a társasházon már ott díszelgett a plusz emelet. Lebontani? Száz- és százezer forintnyi érték, munka, anyag fekszik a mégoly engedély nélkül épített lakóházban; ez a radikális megoldás alaposan meggondolandó. Ha nem bontatja le a tanács, akkor viszont veszedelmes precedenst teremt, megindulhat a lavina, vérszemet kaphatnak a leendő építtetők. Bírságolni? A büntetéspénzt — még akkor is, ha bevezetik a lakóház értékének tíz százalékát kitevő bírságösszeget — a tulajdonosok valósággal belekalkulálják az építkezés költségeibe és „mellényzsebből" kifizetik. A Mártonhegyi úti ház esetében a tanács radikális álláspontot képvisel: a fővárosban először — példát statuálandó — az illegálisan felhúzott emelet bontására kívánja kötelezni a tulajdonost. A küzdelem végkimenetele ma még kétséges, annyi azonban bizonyos, hogy a tanács építési hatósága nem nélkülözi a lakosság rokonszenvét és biztatását. Közértnél lakni — szerencsét jelent Ami az állami lakótelepi építkezéseket illeti, e tekintetben is kettéválnak az érdekek. Vannak, akik a hegyvidék környezetvédelmét nem a völgybe ágyazott társasházaktól, hanem a hatalmas térségeket elborító lakótelepektől féltik. Maguk a társasház-építtetők viszont — ismételjük, az utóbbi másfél évtizedben harminc-negyvenezer új XII. kerületi lakosról van szó — nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy a még be nem épült területeket állami pénzen népesítsék be. A magyarázat kézenfekvő: az állami lakásépítkezésekhez, nagyjából ugyan és késve, de „hivatalból" biztosítják a járulékos és kommunális létesítményeket. Nem így a magánépítkezésekhez; a társas-Szolgáltatóház a Lékai téren 13 A Fogas pályatest-szakasza
