Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Granasztói Pál: A Belváros egykor és ma III.

A Belvárosi templom (részlet). Szabó József felvétele A Martinelli tér kem jönnek, meglöknek és én mérgelődöm, említett barátomnak az édesapja, aki vidékről feljövet mindig a Pannoniába szállt, s ahol butéliás borral várták; ő mondta idősebb korában, de még régen, amikor már ritkábban jött fel Budapestre, s kérdezték, miért: — Mert ott mindenki szembe jön! — Eszerint nincs is változás, csak önmagunkban ? A szűk utcák levegője azonban kétségtelenül rosszabb, nyomottabb a benzingőz miatt. A járdát is félig-meddig elfoglaló parkoló kocsik, meg az építkezésekkel kapcsolatos gyakori járdafoglalások miatt nemcsak mind nehezebb közlekedni, hanem sok a por, a szemét is. Romlik tehát a levegő — akár más nagyvárosokban —, annak ellenére, hogy korszerűsödik a tüzelés és éppen a Belvárosban hovatovább f üstmentessé válik. Gyalogosok szempontjából milyen jó volna, ha a Belvárosban csak olyan csendes elektromobilok járnának, mint amilyen néhány a század elején már volt! Talán egy-két évtized múlva széles körben így is lesz. Egyre bonyodalmasabb a teheráruszállítás is, a szemét elhordása; a kapualjakban éktelenkedő, nem egyszer fedetlen kukák látványa pedig szinte ijesztő. Ezek is tipikus nagyvárosi gondok; a szemét ügye pl. New Yorkban, Londonban már szinte katasztrofális méretű. A gyerekeknek mind kevesebb játszótér jut; korábban még a kevésbé forgalmas utcákon is játszhattak. Engem kisgyerekként az Erzsébet-hídfők parkjaiba, de leginkább a Korzóra vittek, ahol fogócskázhattunk, szaladgálhattunk — ezek a lehetőségek megszűntek. Rövidesen beépülnek a Roosevelt tér környéki, átmenetileg parkosított helyek is. E téren voltaképpen egyedüli nyereség az egykor fallal övezett, hozzáférhetetlen Károlyi kert volna, de azt is előreláthatóan hosszabb időre korlátozza a metróépítés. Kisgyereket sétáltatni lassan úgyszólván megoldhatatlan problémává válik. S ez, mint sok egyéb itt érintett probléma is, a rohamosan növekvő urbanizáció, ennek során a nagyvárosokba tódulás következménye. Az igazgatás mind nehezebben birkózik meg a tornyosuló új feladatokkal. l^í agy mértékben megváltozott a városkép ott is, ahol a házak mind régiek — főként a portálok, hirdetések átalakulása folytán. Ezek most több okból is jórészt egységesebbek, kulturáltabbak a régebbieknél. Elsősorban a kirakatrendezés vált igényesebbé. A környékünkön voltak pl. valaha olyan egyszerű üzletek, ahol a kirakatba tányérokon babot, diót, mákot, efféléket tettek; ma bármelyik Közért kirakata tetszetős. Másrészt az üzletek államosítása, összevonása, nagyobb szervezetekké válása révén sok új, igényes, nagyobb szabású üzlet alakult. Fejlődött a portálképzés is, a hatalmas üvegtáblák, a műkő- és fémkeretek, az ízlésesebb feliratok révén. Ilyen valaha kevés volt, a portálok többsége még a Belváros legbelsejében is együttesen eléggé zagyva képet adott. A félreesőbb részeken pedig egyenesen vidékieset. Bár pl. a Klotild-paloták portáljai már akkor egységesek, elegánsak voltak. Kérdéses viszont, hogy a mai egységesítési törekvés — pl. a Pilvax köz, a Párizsi utca táján — arányban van-e az áldozatokkal, s nem válik-e egyhangúvá. Bizonyos mértékig, s éppen egy Belvárosban, jogos az üzletek olyan törekvése, hogy felismerhetők, egymástól különbözők legyenek. Az esti kép azonban mindenképpen szebb és elevenebb. Több és nagyobb fényerejű, kellemesebb fényű lámpa világít; a kirakatokat valaha éjszakára vasredőnyökkel lezárták, ma nyitottak és nagyrészt világítanak, úgyszintén a neon feliratok, reklámok — még ha egyes betűik nem egyszer kitartóan hiányoznak is. Mindez együtt este, éjjel nagyobbszabásúvá, vonzóbbá teszi a Belváros képét, mint egykor volt. Az üzletek s a vendéglátóhelyek belső világa teljesen átalakult. Az egykori üzletekről inkább a Váci utca körüli „maszek"-ok tudósítanak, bár most kisebbek, olykor kamrányi méretűek. A nagyobb áruház-félék száma a Belvárosban is megnövekedett — valaha egyik első a már említett Nagykovácsy Milenkóé volt —, s nem is mindig a választék, a választási lehetőség javára. Miként Nagykovácsynál sem a választék volt a nevezetes, ő inkább a kisebb pénzű vásárlókra támaszkodott hitelnyújtással. A választék, a minőség hiánya ma leginkább a papírnemű, az edénynemű terén kirívó; másban sokkal inkább megközelíti vagy olykor meg is haladja az egykorit. A forgalom pedig még nagyobb az üzletekben, mint egykor volt, s új színfoltok pl. a népművészeti árukat, vagy az elektromos háztartási cikkeket, berendezéseket árusító helyeké. Szinte látványosságok a Csemege boltok s bennük az előrecsomagolt tetszetős áruk, a higiénikus árusítás. Valaha csaknem mindent ott helyben mértek ki, még Nikászynál is, a Kígyó utcában, a legtöbb helyen fiókokból, hordókból. így az összkép egykor e vonatkozásban is egyszerűbb, vidékiesebb volt. Más jellegű a változás a vendéglők terén, s ezek legalább annyira meghatározzák e városrész jellegét, életét, mint az üzletek, az autók, a járókelők. A változás sokszor örvendetes, de nem mindenben szerencsés. Ujak, kedveltek, ízlésesek az eszpresszók, ha néha túl szűkösek is, és az olcsóbb bisztro-szerű büfék. Ujak s ugyancsak kedveltek a szépen, nem egyszer túlságig hatástkeltően berendezett pinceborozók, főként, ha a Belvárosban korábban létezett, félreeső csapszékekre, „Bor, Sör, Pálinka" feliratú, habos söröskancsókat ábrázoló primitív cégéreikre gondol az ember. Üj s valóságos vendéglátó tündérpalota a Duna Intercontinental; kevésbé a budapestiek számára. Joggal kedvelt a Gresham, csodálatos kilátásával, nyüzsgő forgalmával, étkezési lehetőségeivel az egykori nevezetes, csendes, de kevéssé kihasznált kávéház helyén. A Mátyás pince az egykori jellegzetes berendezés szerencsés megtartásával sajátos atmoszférájú, kiváló étterem lett, sőt, nemzetközi nevezetesség, az egykori csendes, kispolgári söröző helyén. F •1—eltűntek azonban az egykori csendes kávéházak mind, legutóbb még a közben visszaállított Belvárosi is, s talán leginkább, 12