Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Gyene László: Egy ritkán emlegetett tömegközlekedési eszköz

kelőjáratoknál a szezonális ingadozás kisebb. Az évi ingadozás és az ezzel összefüggő szezonalitás miatt a vonal­járatok menetrendi ideje a nyári fő­szezonra érvényes, május i-től szep­tember 30-ig. A teljes heti forgalom megközelítő­leg 70%-a a hét végén, szombaton és vasárnap bonyolódik le. Ezeken a hét­végi napokon a vonaljáratokat és az átkelő járatokat sűríteni kell. Ingadozás jelentkezik a napi utas­forgalom megoszlásában is. A napi utasforgalom alakulásának jelleeze-A hajóállomány A/, összes férőhely: 2322 Az összes gépierő-teljesítmény (lóerő­ben) 2330. A hajóállományról itt bemutatott fényképek tanúsága szerint a főváros vízi forgalmát különböző típusú ha­jók bonyolítják le. Egységes hajótípus a jogelőd vállalatnál sem alakulhatott ki, mert egymástól eltérőek a követel­mények a vonaljárati, az átkelő- és a sétahajók iránt. A hajótípusok élet­kora is különböző. A 130 — 150 személyes nagyhajók a vonaljáratokon, a közepes nagyságú hajók részben a vonal- és a fontosabb átkelő járatokon, a kishajók a kisebb forgalmú átkelőjáratokon közleked­nek. A hajóállomány minősége Az életszínvonal emelkedése, a hét­végi pihenőidő meghosszabbodása a fajlagos utazási igény növekedését eredményezi. Egyre több fővárosi lakos keiesi a kikapcsolódást, s ezért mindenféleképpen indokolt az üdülő-, szórakoztató-, pihentető jellegű hajó­forgalom fenntartása, sőt fejlesztése. A helyi hajózás sem hálózati felépí­tését, sem gyorsaságát tekintve nem veheti fel a versenyt a közúti közleke­déssel, de élményt és bizonyos ké­nyelmet nyújt az utasnak. Ilyen érte­lemben a helyi hajózás a fővárosi tömegközlekedés szerves része. Nem­csak egyike a menetrendi koordiná­cióban érvényesülő utasforgalmi igényt kielégítő vállalkozásoknak, ha­nem meghatározott feladattal rendel­kező és a tömegközlekedést szolgáló tevékenység is. Ennek felismerése és elfogadása igen fontos tényező mind a jelenlegi helyi hajózás kialakításá­ban, mindpedig jövőjének meghatá­rozásában. A Budapesti Közlekedési Vállalat hajóállományának nagy része meg­felelő karbantartással a következő években is használható lesz, kisebb részét azonban ki kell selejtezni. A jelenlegi hajóállomány nagy része műszakilag megfelelő, de ki­tessége, hogy a közönség reggel és délelőtt a városból kifelé utazik; a visszautazások erős ingadozással a késő délutáni órákra korlátozódnak. Az ingadozások vizsgálata alapjául szolgál a forgalmi igényekhez rugal­masan alkalmazkodó menetrend ki­alakításának. Az utasforgalom az elmúlt 10 év alatt visszaesett. (1961-ben 2 200 000, 1971-ben 1 518 000 utas vette igény­be hajóinkat.) Ennek oka elsősorban az, hogy az utóbbi tíz évben számos átkelőjárat megszűnt, s a hajóállomá­sok száma is csökkent. 22 fogásolható a hajók kiképzése, navigá­ciós berendezése és felszerelése. Álta­lában nem megfelelő a hajókról a ki­látás, s rendkívül erős a hajók mctor­zöreje. Egyes hajókon nincs meg­oldva a szellőzés sem. A Váci Hajógyárnál készült és az elmúlt évek során forgalomba állított „vízibusz" típusok kialakítása ked­vezőbb feltételeket teremtett ugyan, de ezeknek a hajóknak a továbbfej­lesztése, főleg motorikusán, feltétlenül szükséges. A hajók egy részét — amikor nin­csenek forgalomban — az átkelő­állomásokon tárolják. Az átkelő­állomások életmentési feladatok el­látására is alkalmasak, s ezért mentő­állomásokként is felfoghatók. A vo­naljárati hajókat a nyári forgalomban a Jászai Mari téren, a központi hajó­állomás területén kötik ki. A hajóállo­mányt télen az újpesti öbölben tárol­ják. " A hajóforgalom lebonyolításának eszköze számos nagy értékű kikötő­ponton és bejáróhíd. Az átkelő- és vonaljárati forgalom számára jelenleg harminchat ponton áll rendelkezésre, ugyanennyi bejáróhíddal. A kikötő­pontonok és bejáróhidak karbantar­tási és javítási munkái jelentős mun­kaerőt kötnek le a javítóműhelyben. A kikötőpontonok nagy része mind esztétikailag, mind műszakilag alkal­mas a forgalom lebonyolítására, egy részük azonban felújításra és pótlásra szorul. A forgalomirányításnak első­sorban felépítményes pontonra van szüksége, mert a jelenlegi forgalom­irányító ponton sem állaga tekinteté­ber!, sem esztétikailag nem megfelelő. A viteldíj Vállalatunk 1971. augusztus i-ével a helyi hajójáratokra is kiterjesztette az autóbusz-villamos jegy érvényessé­gét. Az előreváltott autóbusz-villa­mosjegy bevezetése a helyi járatokra helyes intézkedés volt; az utazó­közönség helyesléssel fogadta. A jegyrendszer bevezetése azonban önmagában véve nem tette lehetővé a parii és hajópénztárosi munkakör azonnali megszüntetését. Hajójára­tainkat ugyani» igen nagy számban veszik igénybe külföldiek és vidékiek. Az autóbusz-villamos bérletek érvé­nyességét a rendelkezésre álló igen alacsony számú férőhely miatt nincs lehetőségünk kiterjeszteni a hajóköz­lekedésre. A jegyárusítás folyamatos­ságának biztosítása érdekében to­vábbra is szükség van parti pénztáro­sok alkalmazására és hajópénztárosok (matrózok) közreműködésére. A helyi hajózás távlatai A fővárosi helyi hajózás fenn­tartását és fejlesztését mindenekelőtt az egyre növekvő kiránduló- és ide­genforgalom indokolja. Ha figyelembe vesszük, hogy a fő­város lakosságának száma 1980 körül előreláthatólag eléri a 2,2 milliót, 2040 körül pedig a 2,5 milliót, to­vábbá azt, hogy számos lakótelep létesül a jJuna mellett, okKal tételez­zük fel, hogy ezek a tényezők közvet­lenül hatnak majd a helyi hajózás for­galmára. Az előrejelzések részben meghatározzák a hálózatfejlesztés irá­nyát, ezen belül a létesítendő hajó­állomások kiválasztását. Figyelembe kell vennünk továbbá azt a tényt is, hogy ma már a közleke­dési eszközök a közönség kényelmét, kulturált utazását szolgálják. Különö­sen érvényes ez a követelmény a hajó­zásra: az utasokat nem elegendő csu­pán elszállítani, gondoskodnunk kell kényelmükről, szórakozásukról is. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a személyhajózás, legyen akár tavi, akár folyami, meg­szűnt pusztán fuvarozási igényt Ki­elégíteni. Ezek a követelmények szükségessé teszik megfelelő hajópark kialakítását, másrészt azonban a helyi hajózás mellett szükség lenne a főváros hatá­rait meghaladó, vidéki hajójáratok be­állítására is. Az ötnapos munkahét széles körű bevezetése, a személyhajózás, a Duna menti tájak turisztikai vonzó­ereje mindinkább kölcsönös kapcso­latba kerülnek egymással. A főváros határain belül jelenleg a Római-part vonzása a legnagyobb. A közeljövőben is így marad ez, azon-Dan az északi kiránduló- és üdülő­területek telítődésével, a déli szaka­szon észlelhető az a törekvés, hogy a Római-part antipólusát Budafok kör­nyékén alakítsák ki. A soroksári Duna-ág mentén számos vízisport­telep, ifjúsági tábor, üdülő- és víkend­ház-telep, horgásztanya épül. A Duna-ág fejlesztésének lényeges elő­feltétele, hogy a magas fokú igények­nek megfelelő hajózás álljon az utasok rendelkezésére. A helyi hajózás háló­zatának fejlesztését, hajóállomások el­helyezését a főváros fejlődésének volumene és iránya határozza meg. Ehhez igazodik a fővárosi tömeg­közlekedés hálózatfejlesztése, ezen belül a hajózási vonalhálózat és a for­galom kialakítása, tervszerű fejlesz­tése. A helyi hajózás várhatóan a Batthyány térnél kialakuló közleke­dési csomóponttal összefüggően kon­centrálódik. Itt lenne célszerű kiala­kítani a központi hajóállomást, mert a partszakasz meder-morfológiai vi­szonyai és az egyéb nautikai viszo­nyok ezen a Duna-szakaszon kedve­zőek. További érv, hogy előrelátha­tóan mind az északi, mind a déli, illetve a keleti irányba áramló utas­forgalom legnagyobb mértékben a Metró vonaláról várható. Az észak felé irányuló helyi hajózás a jövőben két irányban terjeszkedhet: 1. Olyan körforgalmat és ennek meg­felelő menetrendet kell kialakítani, amely érvényre juttatja a főváros panorámájában rejlő természeti szépségeket. A körforgalom cent­rumában feltétlenül szükséges olyan sétahajó-járatforma beállí­tása, amely a Margitszigetet meg­kerüli. 2. A helyi jellegen túllépve olyan ki­ránduló hajójáratokat kellene be­állítani, amelyek egyrészt a Duna­kanyar, másrészt a Duna déli sza­kaszának hajóállomásait érintik. A Margitsziget melletti partrészek vonzása következtében az utasigény feltehetően a jövőben nem változik. Ezért a margitszigeti átkelőjáratok fenntartása a jövőben is indokolt. A déli vonaljáratok fejlődése a jövőben fokozott mérvű lehet, mert a Boráros téri tömegközlekedési cso­mópont kedvezően alakítja a helyi hajózást. A Boráros térről déli irány­ban indítható hajójárat egyrészt a soroksári Duna-ágba, másrészt a Budafok környékén majdan kialakuló üdülőközponthoz szállítaná az utaso­kat. A főváros helyi hajózásának jövő­jét tekintve megállapítható, hogy az megtartja alapvető jellegét, de ezen túlmenően a helyi hajózásban meny­nyiségi és minőségi fejlődés várható. A hajózás fejlesztésének alapvető feltétele, hogy megfelelő számú és minőségű hajóállomány álljon rendel­kezésre. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a hajók alkalmazkodjanak a ki­ránduló*, üdülő-, pihenő jelleghez. Lényeges kellék a jó kilátás, a kénye­lem és a kulturált utasellátás. Továb­bi követelmény a sebesség növelése, ez gyors járatú, esztétikailag megfelelő hajók beszerzését teszi szükségessé. Figyelemmel a hajózás jelenleg kiala­kult közel 30 km vonalhálózati hosz­szára, valamint a hajóállomány mű­szaki állapotára, mind a vízen, mind a közutakon meg kell szervezni a gyors és hatékony vonalműszaki szol­gálatot. A Batthyány téren kialakítandó új központi hajóállomás szükségletét időben fel kell mérni, s gondoskodni kell mind a személyi, mind a tárgyi feltételek megteremtéséről. Az állo­másoknál korszerű, könnyűszerke­zetű, esztétikailag is megfelelő pénz­tár,- illetve információs fülkével is el­látott állomásépületet célszerű felállí­tani. A helyi hajózás a BKV szervezeté­ben kedvező pozícióba került. A ren­delkezésre álló adatok szerint jelenleg az egyre növekvő kiránduló- és ide­genforgalomból ráháruló feladatokat képes ugyan megoldani, de fejlődését indokolt elősegíteni. A BKV-hajók, amelyek nagyrészt mesealakok neveit viselik, előreláthatólag még hosszú ideig kedves színfoltjai maradnak a Dunának. E hajóktól válik elevenné a Duna Budapest nemzetközi főutcája. Utasbefogadó képessége Vízkiszorítás (tonna) Hajó (db) Kishajó Közepes hajó Nagy hajó 40 — 50 személy 50 — 100 személy 130—150 személy 15 t alatt 15 t felett 30 t felett 2 12 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom