Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: A Lipót-féle városjogok

Város az időben XXXI. Zolnay László A Lipót-féle városjogok A kettős főváros közjogi helyzetét Lipót király 1703-ban kibocsátott két kiváltságlevele szabályozta. Több volt ez város jogok adományozásánál. Egy nagyvonalú gazdasági, telepítési és városépítési program körvonalai is kitapinthatók belőle. 1703. október 23-án kelt ez a két királyi oklevél. Az egyik Budát, a másik Pestet emelte újra szabad királyi városi rangra. A kor szokásához képest hosszadalmas, bonyolult oklevélpár a két városnak megadja az önkormányzat legmagasabb jogát. A mindenható magisztrátus A polgárok, a lakosok és a jövevények — „cives, incolae et hospites" — semmiféle földesúri hatalom alá nem tartoznak. (Földesuruk Magyarország királya.) A kiváltságlevél megállapítja a tanácsok és a bírák megválasztásának alkotmányos módját. Megállapítja a tanács jogkörét is, mind jogi, mind pedig gazdasági, közigazgatási vonatkozásban. A budai, illetve a pesti tanács dönt az áruk behozataláról és kiviteléről. A tanácsok szedik a vámot (az ún. „szárazi vámot") az országutakon. De a városokat illeti a Dunarévek bére is. A vásárok s a hetipiacok vámját is a tanácsok szedik. A tanácsok irányítják a gyámhatóságot — az árvaszéket —, ellátják az ipar felügyeleti tennivalóit is. A tanácsok védik a legális, céhes „tisztes ipart" a kontárok ellenében. A tanács dönt a város legelőinek, halászatának1

és a határ vadászterületeinek bérbeadásáról. A város szabja meg a súlyokat és a mértékeket. (1848-ban vezették be először Magyarországon, majd a hetvenes években tették általánossá a méter-kilogramm rendszert. Addig minden városnak más és más súly- és űrmértéke volt.) A városok tanácsai állapítják meg s hajtják be az adókat. Ők intézik az adó-fellebbezéseket, a „felszólamlásokat". De a mindenható magisztrátusok joga a városok polgárainak befogadása, a polgárjog megadása is. E tekintetben azonban Lipót király mégiscsak Habsburg császár! S az ellenreformáció oszlopos vezéreinek egyike! A császár hajthatatlan: Pest, Buda polgára csak római katolikus ember lehet. Az már a városok joga, hogy eldöntsék: befogadnake cigányt és zsidót? S ha igen: hányat? Lakóhelyüket is a városok jelölik ki. Pallosjog A város joga és kötelessége a rendészeti, rendőri feladatok ellátása. És a városra hárul — még főbenjáró bűnök esetén is — a bíráskodás. A diplomák pallosjogot biztosítanak mind Budának, mind Pestnek. Amikor a tanács főbenjáró ügyben dönt, a tanácsházára kiteszik a hóhérpallost jelképező kardot, s az azt tartó kart.2 A tanácsok nyerik el a két város plébániáinak kegyúri jogát. Végezetül pedig Lipót király mind Budát, mind Pestet megerősítette középkori címere használatában. Pest előretörése Az új városi szabadságjogok toborzók voltak. Felhívások az idetelepedésre. Előmozdították ezt a települést az olcsó és ingyenes telek-juttatások is. A tágasabb, síkföldi Pestet az tette csábítóbbá, hogy itt rácok (szerbek) s magyarok is megtelepedhettek. Pest már a XVIII. század elején meglepő ütemű fejlődésnek indult. Alig pár évvel a török után már ezt írják a balparti városkáról: „Pest középszerű város és majdnem négyszögű. A harcokban sokat szenvedett ugyan, de lassankint sokkal inkább népesedik, mint Buda... Fekvése is kedvezőbb a Duna menti síkságon..." A népesedés első konkrét adata: 1703-ban már 342 házat és 386 családot írtak össze Pesten. A pesti háztulajdonosok lajstromából azt is megtudjuk, kik voltak az újratelepített Pest első lakói, kik telepedtek meg elsőként a romokon. Amíg Budán a katonatiszti-hivatalnoki réteg a domináns, ide más jellegű és más foglalkozású lakosság tömörül. Mivel a telkeket ingyen vagy potom áron vesztegették, minden valamirevaló pesti telepesnek megvolt a saját háza, házhelye. Pesti őstelepesek A háztulajdonosok között megyei és városi hivatalnokok, orvosok, patikusok akadnak. Meglepő a kézművesek magas száma. De akadtak igen szerény társadalmi helyzetű háztulajdonosok is. A XVIII. század elején háztulajdonos Pest városában a város gulyása. Háztulajdonosok a város hajdúi is. Azok a városi zenészek is háztulajdonosok, akik a város kaputornyaiban szolgálnak. De akad a háztulajdonosok között éjjeliőr, vincellér, ácslegény, napszámos, hajóhídi szolga. Sőt, még egy szemetes is. Persze, ezek a szegény emberek hamarosan kénytelenek voltak megválni ingatlanaiktól, hacsak valami jövedelmezőbb mesterség után nem néztek. A háztulajdonosok között — a hivatalnokembereken kívül — az ácsok, lakatosok, asztalosok, kőművesek valóságos tömege a pesti építőipar rangos voltát mutatja. Mögöttük az élelmezési ipar (korcsmárosok) s a ruházati ipar (szabók, csizmadiák) művelői sorakoznak. A ruházati iparban dolgozók között feltűnően sok — Budával ellentétben — a magyar ruhakészítő; a szűcsök, gombkötők, magyar szabók, magyar kalaposok, magyar szűrszabók, magyar csizmadiák, magyar szíjgyártók. Céhek Azt, hogy melyek voltak az újjáéledő Pest legfontosabb iparágai, egy 1697. június 4-én kelt tanácsülési jegyzőkönyv mutatja. Ebben valódi protokolláris felsorolást találunk; a tanácsülés ugyanis megszabja: milyen sorrendben kötelesek Pest város céhei felvonulni Űrnapján, a körmeneten. A „prosekció" protokolláris rendje a céhek rangját a következő sorrendben közli: a város húsz céhének élén a révészek, ácsok, kőmívesek, asztalosok haladnak. Őket az üvegesek, kocsigyártók és kovácsok, a szabók, gombkötők, szűcsök, szíjgyártók és nyergesek követik. Nyomukban mészárosok, molnárok, pékek, serfőzök, pintérek zárják a sort. Nézzük meg a két iker főváros egykori — rekonstruálható — lélekszámának alakulását is. Az újkori várostörténet periodizációja A mai Nagy-Budapest területének három városban s számos faluban élt középkorvégi lakossága — úgy gondoljuk — elérte a harmincezres lélekszámot.3 A XVII—XVIII. század fordulójának Buda, Pest, Óbuda területén élt lakosságát a mai kutató — Vörös Károly — hat-hétezer főre teszi. Tehát ezek voltak a ma kétmilliós főváros demográfiai kezdetei. A népesedés s a városfejlődés alapján 1 A XIX. századig, a gőzhajózás elterjedéséig egészen a Felső-Dunáig felvándoroltak folyamainkba a néha egy-másfél tonnás, általában két-háromszáz kilós vizák. Az újpest rakpart táján állt Vizafogó vizahalászata a XVIII. században — a bérleti díjak által — a városi jövedelmek egyike volt. 1 Pest és Buda jelvényei elvesztek. Esztergom az a legközelebbi város, ahol a pallosjogot jelképező s a Városháza erkélyére felfüggeszthető fa-kar és vaskard, valamint a város XVIII. századi Justitia-szobra megmaradt. Ugyanitt megőrizték Esztergom hóhérának XVII. századi pallosát is. (Balassi Bálint Múzeum) ' Erről 1.: Fővárosunk lélekszáma a középkorban. „Budapest", 1967. augusztus, 19—20 old. Egyezik Vörös Károly és Nagy Lajos becslésével. „Budapest Enciklopédia" Budapest, 1970. 209. old. J9