Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Barkoczi Péter: Elfelejtett fürdők

Vilmos 1869-ben 256 m mélységből 43 fokos hőforrást tárt fel. A következő évben Ybl Miklós már megépítette itt egyik remekét: a neoreneszánsz fürdőpalotát. A felsőszigeten állott, a Nagyszállóhoz vezető út északi oldalán, homlokzata a nagy gyepfelületre nézett. A kör alaprajzú csarnok 16 márványoszlopa hordta a központi kupolát. Innen indultak a magasban kétoldalt elhelyezett ablakokkal megvilágított oldalszárnyak, melyekben jobbrabalra nyíltak a fürdőszobák. A főcsarnok mögött félkörös lezárásban az egyéb gyógyászati helyiségek voltak elhelyezve. A fürdőnek 54 márvány- és 80 kőfürdője volt; a fürdőjegy ára 1,10, illetve 0,80 korona. Volt még iszap-, maláta- és lúgos kezelés, svédtorna-terem, inhalatórium, és tfzszemélyes vízgyógyintézet is. A Nagyszálló — melyet eredetileg ugyancsak Ybl tervezett, de azóta többször is átépítették — voltaképpen gyógyszállónak készült: fürdőszobáiba a thermálvíz is be volt vezetve. A Szigetet 1908-ban a főváros megváltotta és egy részvénytársaságnak adta bérbe; ez gondoskodott a fürdő üzemeltetéséről is. Az ostrom alatt a fürdőépület súlyosan megsérült. Ez azonban nem indokolta, hogy újjáépítés helyett — mint sok más, még helyrehozható állapotban levő műemléképületünket — türelmetlenül és meggondolatlanul lebontsák. Erzsébet sós gyógyfürdő A jelenlegi Tétényi úti kórház helyén állott az Erzsébet sósfürdő: nagy parkban fürdő- és vendégházakkal. A múlt század végén a Lánchídtól autóbusz vitte ki ide a vendégeket, a „Fehérvári országúton" át; később a kelenföldi állomáshoz vivő villamos ingajárata. A fürdőtelep a múlt század közepén keletkezett. Akárcsak Rumbach doktorét, ennek forrását is a véletlen tárta fel. A kelenföldi réteken kertészetet kívántak létesíteni, ezért kutat ástak; s amikor a hét métert elérték, a feltörő Víznek különös íze volt. A vizet beküldték az egyetemre, vegyvizsgálatra. Az eredmény: elsőrendű gyógyvíz, kiváltképp női betegségekre. A telep 1877-re teljesen kiépült. Fás, barátságos fürdőépületében 65 fürdőszoba volt, márvány-, cin-és rézkádakkal. Idővel közös fürdő, majd a harmincas években strand is létesült. A jórészt svájci stílusú — tehát gerendavázas — többi épületben egyes, sőt, egy nagyobban szállodaszerű elhelyezést is biztosítottak. Délutánonként fürdőzenekar muzsikált, s az ellátásról barátságos vendéglő gondoskodott. A fürdő gyógyhatása kiválónak bizonyult: egy kád vize hét kilogramm Glauber-, keserű- és konyhasót tartalmazott. Az Erzsébet királynőről (eredetileg Hildegard volt a forrás neve) elnevezett fürdő hosszú ideig a Mattoni-család birtokában volt. Idővel azonban, tőke hiányában, pusztulni kezdett. Az ostrom az épületekben nagy kárt okozott; területe egy részén még a háború alatt kórházat kezdtek építeni. A gyógyforrásokat azonban nem használták fel; azok nagy része ma már tisztátalan s napjainkban kihasználatlanul a csatornába folyik. Hungária-fürdő A fürdő központi épületét a tulajdonos Ringertestvérek megbízásából — később R. T. lett — 1907—09 között Ágoston Emil építész tervezte. Amikor megnyitották, volt gőzfürdője, nyári-téli uszodája és napfürdője. Volt kilátótornya, könyvtára, fodrászata; volt benne olvasóterem, étkező, sőt, „fogászati műterem" is. Napi vízfogyasztása 5000 m3

, szénfogyasztása napi két vagon. Az alkalmazottak száma 60. Egyidejűleg 800-an vehették igénybe; napi befogadóképessége 8—10 000 vendég volt. Hozzátartozott a későbbi Continental Szálloda és annak Nyár utcai sarkán az uszoda; ez utóbbi helyén létesült később a Kamara Mozi. A Nyár utcában voltak elhelyezve az ún. „személyi gőzfürdők"; kisebb medencéikben négy-öt személy fürödhetett. A Klauzál utcai rész közvetlen őse a már 1831-ben is ismert „Gamperl Vas Ferdő" volt, melyről akkor úgy emlékeztek meg, hogy „belső alkotása díszes, a szolgálat pedig pontos és helyes". 1852-ben már 15 kádas nagy fürdő volt. Századunk elején itt „Népfürdőt" alakítottak ki, egy nagy és két kisebb medencét tartalmazó gőzfürdővel. A fürdő díja valóban nem volt sok: 36fillér. (Ezt ismét hasonlítsuk össze néhány más adattal: a Friss Újság egy száma 2fillér, a Népszaváé 6 fillér. A Nemzeti Színházban a földszinti állóhely 80 fillér. A főváros által fenntartott Népszállóban a közös hálóhely 60, a külön fülke 80 fillér.) Ez a mai mértékkel is hatalmas fürdőkombinát azonban a város akkori igényeihez túlméretezettnek bizonyult. Mint láttuk, kivált belőle szálloda, mozi; a Kazinczy utcai népfürdőből gőzmosoda lett. A főépület fürdői még a hatvanas években is működtek, de ezeket le kellett zárni, mert alapozási és szigetelési hibák támadták meg, helyrehozhatatlar nul. Kisebb fürdők A múlt század közepe táján, főleg a sűrűn lakott Terézvárosban, a geológiai viszonyok következtében úgynevezett vasasfürdők létesültek. Ilyen volta Gamperl, amiből a Hungária fejlődött ki; s ilyen a Hársfa utcai Kernstock-féle, melynek már 1852-ben 15 fürdőszobája s évi 1800 főnyi forgalma volt. (Ez utóbbi napjainkig működött.) Közel hozzá, a Lenin körút 51. sz. alatti bérházban állították fel 1888-ban a ,.Körúti fürdő"-1. Uszodája 1906-ban már hullámverést is produkált. A kádfürdő-osztálynak ekkor 22 fürdőszobája volt. A Körút másik oldalán, a Valeró — most Kürt — utcában 1878-ban alapította vizgyógyintézetét Dr. Renner; benne egy nagy fürdőteremmel és egy nagy közös öltözővel. Ez egyébként ugyanabban az épületben mint tisztasági fürdő, ma is megvan. A Majakovszkij — nem lojalitásból, hanem az utca elején állott vendégfogadóról elnevezett Király — utcában, a,,Zarándok"-hoz cégérezett házban, 10fürdőfülkéjében 16 káddal bíró azonos nevű fürdő állt fenn, melyet évente 3000 fürdőző vett igénybe. (Szerintem azonos az 1863-ban megemlített Király utca 63. sz. alatti Feil György-féle fürdővel. Igaz, hogy emellett még a Király utca 55. sz. alatt is volt egy vasas fürdő.) A Tanács körúton, a Majakovszkij utcától a Madách térrel bezárólag épült, egységesen vörösklingertéglás házak helyén egy hatalmas, kétemeletes bérház állott: az Orczy-ház, mely a legenda szerint tulajdonosainak óránként egy arany házbért fiadzott. Volt ott minden, még két fürdő is, melyek „artézia kútból" kapták vizüket. Ide közel, a Paulay Ede utcában — mely a múltban Két Szerecseny utca volt —, amikor még a Népköztársaság útja helyén egy ugyancsak szűk utcácska szaladt, a Könyök utca: mindkét utcára bejárattal a Mesztics-féle fürdő működött. Erről azt jegyezték fel, hogy „felszerelése szobánként rozzant kád, rongyos pamlag és a kabinok rejtek-ajtón egymással közlekednek", valamint, hogy „leginkább Sidók látogatják". Érdekes, hogy 1863-ban, mindezek ellenére, tulajdonosa: gróf Festetics Dénes. A Ferenc körút s Üllői út sarkán, a mai Corvin Mozi és a környező bérházak helyén, azok megépültéig a Gschwindt-féle szesz- és élesztőgyár sivár épülettömege állt. Ebben nyílott meg 1870-ben a vízvezetéki vízzel táplált, 40 szalon- és kádfürdővel bíró. az üzemelő részvénytársaságról elnevezett Gschwindt-fürdő. Századunk elején 1,20—1,60 koronás árakkal. A hidegvíz gyógyhatását — a többi között — Br. Wesselényi Miklós is több ízben kipróbálta Priessnitz-nél, Gráffenbergben; s 1856-ban, amikor a Városmajorban megnyílt dr. Siklósi Károly víz gyógyintézete, annak előcsarnokában, aranyozott keretbe foglalva, márványba vésve álltak Vörösmarty sorai: .. . Priessnitz visszaadá a víznek régi hatalmát S ősi erőben kél újra az emberi faj. A század végén — már modernizált formában — újból elterjedtek a vízgyógyintézetek. Ezek nagy része korunkig fennmaradt. A Vas utcai kórház is a Szentkirály utcai földszintes Dr. Pajor-vízgyógyintézetéből keletkezett. A Gorkij fasorban, szemben az Építők Szakszervezetével, a ma is meglevő épületben működött Dr. Batizfalvi vízgyógyintézete. Ugyancsak a Gorkij fasorban, részben a mai Korvin Ottó-kórház helyén állott dr. Glück vízgyógyintézete; itt az „egyszeri vízgyógymód" ára 1,20, ülőfürdő 0,50, a szénsavas fürdő 3 korona volt. Volt a városban ezenfelül még néhány vízgyógyintézet; hogy csak még egyet említsek meg: a Bálvány utcában a dr. Reich-féle, mely egészen az ostromig üzemelt. Duna-uszodák A mai strandok elődjei a Duna-uszodák voltak. Az idők folyamán volt belőlük jó egynéhány, s megvolt a strandokéhoz hasonló fő jellemvonásuk is: meleg napokon túlzsúfoltak voltak. A Nefelejts című hetilap írta 1859. július 9-én:,,... egész napon át szorongásig telve van valamennyi Duna-fürdő és uszoda, sőt, a hat mellett, amennyi most van,.még ha tíz lenne, az is megtelnék ... Ha valaki délután négy órakor megy valamely Duna-fürdőbe, rendesen magával viszi valamennyi politikai lapot, mert tudja, hogy legalább nyolc óráig nem kap vizet. Ha négyórai várakozás után végre megnyílik egy szűk fürdőkamra ajtaja, alig van annyi ideje, hogy levetkezzék és ismét felöltözzék, mert egy jó negyedóra múlva már kopognak az ajtaján és erős hangon figyelmeztetik, hogy hát még többen is vannak odakünn, kik szintén több óra óta várakoznak már és szeretnének egy kis vízben részesülni." A múlt század harmincas éveiben létesült Mayer György hajósmester Nemzeti Uszodája, mely később Kammermayer Károlyé lett. Eredetileg külön-külön ,,fürdőszobákéból állott; majd a kis medencéket megszüntették s egy tutajokra erősített, 20 öl hosszú és 8 öl széles medencét létesítettek. Ezt erős hálók fogták körül, melyek lenyúltak a folyam fenekéig. Ebben a formában 1836-ban nyílt meg, a mostani Akadémia épülete felett kikötve. (Tíz évvel későbbi állapotában mutatja be a Velencéből hozzánk származott Marastoni Jakab sokat reprodukált „rajzolat"-ja.) Lengő nemzeti színű zászlók jeleztiék, hogy üzemben van. Közvetlenül alatta volt kikötve a Katonai Uszoda, melyen az osztrák feketesárga zászlók lobogtak. A század vége felé az uszodák hajózási okokból már feljebb — az épülő Országház alatt — voltak lehorgonyozva. Népszerű volt a Scholtz- és a ßre/tscher-féle uszoda. Ezek már több száz kabinnal rendelkeztek. Lejjebb, az Erzsébet-hídnál kötötték ki a Debiny-félét, melyről egy útikalauz igy tájékoztat: „Kis és szűk vízmedencéje van, de sok magánfürdője". Később a Breitscher-fé'e is itt iétesült, s még találkozhatunk idős emberekkel, akik sóhajtva emlegetik ezt a népszerű ,,Brejcser"-t. A főváros is fenntartott két ingyenes Duna-uszodát, egyet a Műszaki Egyetem táján, egyet a Margithíd budai oldalán. A Katonai Uszodát is a Bem József térre hozták a század végén, mivel a pesti oldalon megszűnt a nagy laktanya, az Újépület. A budai oldalon, a Lánchídnál is volt egy „nagyon elegáns" uszoda. Az elfelejtett régi fürdőkről szóló megemlékezést akrónikás egy 1890-ben megjelent újságcikkből vett idézettel fejezi be, mely fényt vet korának szellemi és higiéniai felfogására: „A főváros szerényebb lakóinak nem arra van szüksége, hogy ő építészetileg gazdagon kiképzett házban lakjék . . . sőt, még arra sincs szüksége, hogy lakásában fürdőszoba legyen (Budapesten!, ahol most is elég fürdőintézet van!), hanem van igenis szüksége, hogy ne legyen kénytelen levegőtlen udvari lakásba szorulni, hogy több levegője legyen." Ma már egyértelműen eldöntöttük, hogy mindkettőre egyformán szüksége van. minden embernek. 38