Budapest, 1972. (10. évfolyam)
2. szám február - dr. Kecsö István: A fővárosi tetőkárok helyreállítása (1945-1948)
pokon szabályozzák a munkálatokat; tehát 1946 télutóján. A Gazdasági Főtanács biztosította a kölcsönakciókhoz a budapesti, majd később az Országos Épületjavítási Alap pénzügyi hátterét. 1947 februárjától kezdődően már ezrével állították helyre Budapesten — és a vidéki városokban is — a bérházak tetőzetét. A helyreállítási rendeletek köteleztek, támogattak, kedvezményeket biztosítottak; vagyis egyaránt alkalmaztak kényszert és adtak előnyöket. A kedvezmények sorában legjelentősebb az állami kölcsön biztosítása (kezdetben csak a tetőhelyreállítási kölcsönakció) volt. Ennek segítségével 1 376 000 m2 tetőhéjazat és 647 000 m2 tetőszerkezet, összesen tehát 2 100 000 m- tetőzet megjavítása vált lehetővé. Ez 22 296 lakást mentesített a beázástól. A többi sérült tetőzetet (családi házakét, társasházakét stb.) a tulajdonosok és a lakásbérlők — élve a kedvezményekkel — saját erejükből állították helyre. A vidéki városok is részesedtek a kölcsönakcióból, a falvak azonban nem; a falusi lakosságnak a Közmunkaváltság Alap biztosított cserepet és egyéb építési anyagokat. A középületek tetőzetét az egyes tárcák és a főváros saját költségvetésük terhére javították meg. Az Újjáépítési Minisztérium, illetve az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium, valamint a kormány, a Gazdasági Főtanács, majd az Országos Tervhivatal központi összegekkel támogatta a Tudomány Egyetem, a Műegyetem, a Nemzeti Színház, a Bristol (később Duna) Szálloda, a Gellért, a Royal szállodák, a múzeumok, a főhatósági célra igénybevett épületek és a kormány által kijelölt három főtemplom (esztergomi Bazilika, debreceni Nagytemplom, várbeli Evangélikus-templom) stb. állagvédelmét. E roppant anyagi áldozatokat követelő munkálatok eredményeként 1948-ban befejeződött a fővárosi lakóházak megsérült tetőzetének helyreállítása. A Városháza tanácstermében az építésügyi miniszter 19411. április 10-én szimbolikusan átadta a főváros lakosságának a helyreállított tetőzeteket. Ezen az ünnepségen leplezték le aVárosháza falán elhelyezett emléktáblát: Kovács Margit kerárrikusművész alkotását. A tetősérült lakóházak kármegoszlása képet adhat a károsodás nagyságáról, de nem mutatja híven a károsodás mértékét. Hiszen voltak kis családi házak és voltak nagy bérkaszárnyák, amelyek a statisztikai felmérésben egységet képeztek. A megsérült tetőzetek (tetőhéjazat és tetőszerkezet) mennyisége ad csupán pontos képet az elvégzésre váró feladatról. A károsodás mértékét az előző táblázat mutatta. A fővárosi lakóházak tetőkárosodásának összesített értéke tehát 4 160 900 m2 volt; ebből 1 500 000 m2 a tetőszerkezeti kár. Ennek a mennyiségnek a helyreállítását kellett sürgősen elvégezni. A tetőhelyreállítást az országos építésügyi kormánybiztos Budapest felszabadulását követően azonnal megindította. (A kormány akkor még Debrecenben tartózkodott.) A munka spontán módon, tervszerűtlenül, az ún. tetőcserép-széthúzási akcióval kezdődött. Ugyanis közelről sem volt elegendő tetőcserép a helyreállításhoz; noha a közellátási kormánybiztos külön élelmiszer-adagokat biztosított a tetőcserép előállításával foglalkozó gyárak dolgozóinak. A tetőcserép-széthúzási akció azonban több kárt okozott, mint hasznot. A széthúzás és a szállítás során a cserepek nagy része összetörött, a széthúzott tetők beáztak, és később azok is helyreállításra szorultak. Ezért a megalakult Újjáépítési Minisztérium nyomban leállította ezt a káros akciót. Az állagvédelemről, szervezetten éscéltudatosan.az Újjáépítési Minisztérium rendelkezett először. Intézkedett a bérbeadás útján hasznosított lakóházak tetőhelyreállításáról és egyidejűleg állami kölcsön igénybevételét biztosította a helyreállítási munkák elvégzéséhez, a saját anyagi eszközökkel nem rendelkező háztulajdonosok számára. Létrehozta a Budapesti Épületjavítási Alapot, amely ugyancsak kölcsön-lehetőséget biztosított a háztulajdonosoknak. Bár ezt a helyreállítási akciót 1946 tavaszán az infláció elsodorta, mégis, nagyon sokan az első helyreállítási rendeletnek, illetőleg az abban foglalt kedvezéseknek és kötelezettségeknek köszönhetik, hogy az ostrom utáni telet már nem kellett beázó lakásokban tölteniük. A tényleges munka azonban csak akkor indult meg, amikor a forintra való áttérés lehetővé tette, hogy szilárd pénzügyi ala-33
