Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Mezei Gyula: A középfokú szakmai képzés

Mezei Gyula n középfokú szakmai képzés Hogyan biztosítom gyermekem jövőjét? A szülő számára mindig ez a legfontosabb, legizgalmasabb kérdés, amikor gyermekét valamelyik iskolába beíratja. Néhány eszten­dővel ezelőtt mind több szülőt nyugtalanított, hogy gimnáziumban végzett, egyetemre, főiskolára be nem jutott gyermekének el­helyzekedése bizonytalanná vált. Sürgető igényként merült fel olyan széles körű közép­iskolai bázis teremtése, mely megkönnyítené a fiatalok gyakorlati életben való elhelyezke­dését is a középiskola elvégzése után. így született meg a szakközépiskola. Kedvező fogadtatás Budapesten néhány esztendő alatt át­alakult a középiskolák belső szerkezete. Ma a középiskolai tanulók 51,6%-a, sőt az első évfolyamban már 56%-a szakközépiskolában folytatja tanulmányait. A szakközépiskolák létrejöttét a közvélemény kedvezően fogad­ta. A szülők örültek az új iskolatípusnak. A szakközépiskola elvégzése a gyakorlati életben közvetlen elhelyezkedést biztosít a választott szakterületen, ugyanakkor a jó tanulmányi eredményt elért tanulók szá­mára lehetőséget nyújt a felsőfokú tovább­tanulásra is. Tehát a szakközépiskolák ki­alakítására tett erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. Az évek előrehaladtával, különösen a szakmacsoportos szakközépiskolák kialakí­tásakor mind több aggodalmaskodó hang is felmerült: biztosítja-e ténylegesen a szak­középiskola azokat az előnyöket az ott végző fiatalok számára, melyeket ígért ? Elfogadják­e a termelő üzemek szakmunkásnak a szak­macsoportos képzésben végzett fiatalt? 8 Kétségtelenül, van alapjuk ezeknek az aggodalmaknak. A szakközépiskolák tevé­kenységének megítélésében azonban, véle­ményünk szerint, több szempontot figye­lembe kell venni. Azt hiszem, nem helyes, ha általában be­szélünk a szakközépiskolákról. Mert például a közgazdasági szakközépiskolák már nagy hagyományokra tekintenek vissza, kialakult pedagógus kollektíváik vannak, oktatási fel­tételeik is jobbak. A közgazdasági szakközép­iskolák viszonylag befejezett képzést adnak. E szakközépiskolákban a problémát — az új gazdasági irányításból eredően — egyes tan­tervek korszerűtlensége okozza. Az egészségügyi szakközépiskolák új intéz­ményei oktatás-ügyünknek. Rövid időn be­lül nagy népszerűségre tettek szert. Az ered­ményes szakmai oktatáshoz szükséges fel­tételeket viszonylag rövid idő alatt, szín­vonalasan lehetett biztosítani. Az egészség­ügyi szakközépiskolák szoros kapcsolatot építettek ki az egészségügyi intézmények­kel; ezek részt vállalnak a szaktárgyak okta­tásából, a szakmai gyakorlat biztosításából. Itt is vannak még tisztázatlan kérdések; ilyen például az egészségügyi szaktanfolya­mok és a szakközépiskolák egymáshoz való viszonya, a kétféle képzés közötti különbség, megoldásra vár az egészségügyi szakközép­iskolákban végzettek munka melletti tovább­képzése illetve specializálódásuk biztosítása. Bonyolultabb a helyzet a technikumi mo­dell szerint szervezett ipari és közlekedési szakközépiskolák esetében. Ma a Budapes­ten levő ipari és közlekedési szakközépisko­lák egy része a szaktárcák ipari technikumai­ból alakult át; ezek jó feltételek között dol­goznak, a szakmai oktatáshoz megfelelő mű­szaki gárdával rendelkeznek, összeszokott pedagógus kollektíváik vannak. Ezen szak­középiskolákban ma még zömmel csak az I—II. osztályok alakullak át szakközépisko­lai osztályokká. Nagy anyagi áldozatok árán ... A tanácsi irányítású ipari és közlekedési szakközépiskolák fiatal intézmények; álta­lános iskolából, gimnáziumból, illetve az egy szakmára képző szakközépiskolából ala­kultak. A folyó tanévben szakmacsoportos képzés az I—II. osztályokban indult. A szakmai oktatáshoz szükséges feltételek ki­alakítása folyamatban van. Budapesten a 17 ipari és közlekedési szakközépiskolában — az elkészült és berendezett tanműhelyektől, la­boratóriumoktól és szaktantermektől függő­en — mintegy 50%-ban biztosítottak a szakmai oktatás feltételei. A még hiányzó műhelyeket és berendezésüket 1973. végére tudjuk biztosítani. Eddig is nagy anyagi ál­dozatokat hoztunk a szakközépiskolák kiala­kításáért: több mint 130 millió forintot for­dítottunk erre a célra. Ebben az iskola-típusban a pedagógusok egy része kevés tapasztalattal rendelkezik, míg más része a gimnáziumi követelmények­hez és módszerekhez szokott hozzá. A szak­mai tárgyakat tanítók jelentős része az ipar­ból vagy más jellegű oktatási intézményből került a szakközépiskolákba; időre van szük­ségük ahhoz, hogy kellő gyakorlatot szerez­zenek. A pedagógiai munka eredményességét sok iskolában befolyásolta a zsúfoltság; a nagy létszámú osztályok kialakítása s az el­helyezés zaklatottsága. E körülményeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szak­középiskolák munkájának megítélésekor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom