Budapest, 1972. (10. évfolyam)

12. szám december - Dr. Szekeres József: Emlékezés Csonka Jánosra

Dr. Szekeres József A magyar gépjárműgyártás úttörője Emlékezés Csonka Jánosra 1852. január 22-én született Szegeden Csonka János, a hazai robbanómotorgyártás megalapítója, a karburátor (porlasztó) feltalálója és a budapesti autógyártás úttörője. Atyja egyszerű városi kovácsmester volt. Amikor felfedezte fia érdeklődését és tehetségét a kovácsműhely kereteit meghaladó, főleg motorgyártással kapcsolatos kérdések iránt, az anyagi áldozatokat sem sajnálta taníttatíjsára. Iskolai tanulmányait Bécs, Zürich, Párizs és London egyetemeinek s nagyüzemeinek megismerésével egészítette ki. Gépészmérnöki oklevelének megszerzése utáp, alig 23 éves korában a Műegyetem gépműhelyének a vezetője lett. Még ugyanezen évhen megkezdte kísérleteit a saját elgondoláson alapuló gázmotorral, melyet a vezetése alatt álló, egyszerű berendezésű gépműhelybe^ készített. A motor 1882-ben már kifogástalanul működött. Kísérleteire felfigyelt az akkor még műegyetemi hallgató Bánki Donát is; csakhamar baráti viszonyba került a nála mindössze hét évvel idősebb Csonkával. Több mint két évtizeden át közösen dolgoztak a magyar motoripar alapját képező új koqstrukciók és találmányok megteremtésén. Az ideális alkotótárs E csaknem negyedszázados, Bánkival közös alkotói periódus — amely Bánkinak a Műegyetem hidraulikai tanszékére 1900-ban történt kinevezésével ért véget — a magyar műpzaki tudományok és mérnöki alkotóerő egyik legérdekesebb, eredményekben igen gazdag fejezete. Az addig igen kezdetleges motortechnika általuk történt továbbfejlesztése nyomán nemcsak a motorok szélesebb körű elterjedése és használata vált lehetővé; nemcsak a magyar ipar egy új ágazatának, a robbanómotorok sorozatgyártásának megkezdését tették lehetővé, hanem a korszerű és gyakorlatilag felhasználható porlasztó feltalálásával — Európa valamennyi e témával foglalkozó szakemberét és gyárüzemeit megelőzve — az automobilizmus, a korszerű közlekedés XX. századi térhódítását segítették elő, Közös feltalálói tevékenységük nyomán nevük — kapcsolódva Bánkinak az akkor világhírű Ganz gyárak keretei között végzett munkásságához — közismertté vált a korabeli műszaki tudományos életben; közleményeiket, újabb találmányaikról tájékoztató beszámolóikat a magyar és a nyugat-európai szaksajtó hasábjain széleskörű figyelem kísérte. A kortársak feljegyzései szerint Bánki az elmélet és Csonka a gyakorlat embere volt; vagyis Csonka széles körű és az európai nagyüzemekben elsajátított korszerű gyártástechnológiai ismereteivel segített megvalósítani Bánki zseniális elméleti elgondolásait. Ma azonban — különösen ha Csonka önálló alkotói időszakában elért eredményeit vesszük szemügyre — már kissé helyesbítenünk kell ezen a valóságot tudgtosan elferdíteni, megmásítani igyekvő „legendán". Bánki kétségtelenül zseniális feltaláló, remek elméleti szakember volt; de a Csonka-féle első motorok, majd motoros járművek, melyeket maga tervezett és kivitelezett, azt bizonyítják, hogy az egyszerű városi kovácsmester fia sem csak „kivitelezője" volt az arisztokrata származású Bánki elgondolásainak, hanem inkább egymást kölcsönösen kiegészítő, segítő társakként dolgoztak. Éppen közös tevékenységük a legjobb bizonyítéka alkotótársi együttműködésük során kifejtett szinte egyenlő értékű munkásságuknak. Találmányaik részletes leírása és bemutatása nem képezheti megemlékezésünk tárgyát; a magyar műszaki tudományok történetének szorgos művelői a szakirodalom hasábjain már a mai érdeklődő olvasóhoz is eljuttatták alkotásaik megszületésének történetét. Az alábbiakban mindössze legjelentősebb találmányuknak, a karburátornak szentelhetünk néhány bekezdést; valamint a technikatörténészek által kissé elhanyagolt Csonka-féle gyáralapításra kívánunk kitérni. A karburátor (porlasztó) feltalálása döntő volt a robbanómotorok fejlődésére. Az 1880-as években a robbanómotorok üzemanyagát még főleg a világítógáz szolgáltatta, ami csak szűk lehetőségeket nyújtott felhasználhatóságukra. A robbanómotorok fejlődéstörténetében az első nagy előrelépést az olcsó és könnyen szállítható tüzelőszer, a petróleum alkalmazása jelentette. E fordulat nélkül a robbanómotorok járműmotorként való alkalmazására gondolni sem lehetett volna. Ám még mindig megoldásra várt a megfelelő robbanókeverék előállítása és a motor égésterébe szabályozható módon való bejuttatása. Nem hoztak fordulatot a nagy reklámmal beharangozott Deutz-féle párologtató berendezések és a Reithmann-féle párologtatók sem; e szerkezetek többnyire bonyolultabbak és nagyobbak voltak, mint maguk a motorok. Az 1880-as évek végén merült fel először a porlasztás gondolata, vagyis az üzemanyagnak levegővel való összevegyítés útján történő felhasználása. Eljuttatását a motor égésterébe az első porlasztóknál még külön kompresszorokkal vélték megoldani. 1890-ben egy német feltaláló karburátorában már alkalmazta a porlasztást az üzemanyagkeverék előállítására ; de a robbanótérbe juttatásnál továbbra is a párologtatási módszert használta fel. Ugyancsak a magyar szabadalom előtt már kialakították a porlasztó üzemanyag utánpótlása rendszerében az állandó tüzelőanyagnívót biztosító szerkezeti elemeket és feli/