Budapest, 1972. (10. évfolyam)

12. szám december - Dr. Szekeres József: Emlékezés Csonka Jánosra

német feltaláló 1893. augusztus 17-én tett hasonló bejelentését. A szabadalom megszerzésének azonban — sajnos — csak tudománytörténeti jelentősége volt. A magyar gépipart ez időben a külföldön reprezentáló Ganz gyár teljes tőke- és szellemi kapacitásával az erősáramú elektrotechnika, a transzformátor rendszer területén elért hasonló kiemelkedő fontosságú eredmények kiaknázására állt rá. Nem volt sem pénz, sem energia; főként nem akadt olyan kapacitású iparszervező-vezető, aki a találmány fontosságát felismerte volna és a motorgyártásra új gyárat hozott volna létre. A Ganz gyárban elkezdték ugyan a Bánki—Csonka konstrukciójú motorok sorozatgyártását; de arra már nem került sor, hogy mint korábban a kéregöntésű kerekeket és vasúti keresztezéseket, vagy a malomhengerszékeket és az elektrotechnikai gyártmányokat, úgy a hasonló értékű újat jelentő robbanómotorokat is sikerrel vezessék be a világpiacra. Nem igen tévedünk, ha a Ganzkonszern visszaesésének egyik okát — egyebek mellett — éppen e tényben véljük felfedezni : a konszern vezetői, azon túl, hogy az általános magyarországi gazdasági viszonyok korlátait egyébként sem lettek volna képesek átlépni, szubjektíve is jelentős hibákat követtek el az új technikai eredmények adaptálásában és felkarolásában. A Ganz gyárak ez évtizedekben már nem rendelkeztek azzal a nagyfokú alkalmazkodási képességükkel, melynek révén európai és világszínvonalon álló találmányokat felismerve, azok gyorsütemű gyártására ráállva, a nemzetközi gazdasági és technikai színvonal élén tudtak járni. A motorgyártási lehetőségek elszalasztása már jelzi a vállalat gazdasági-műszaki vezetési színvonalának visszaesését. 1893-ban, a szabadalmi bejelentést követően a Kőbányai úti Ganz gyárban készített Bánki—Csonka motorok szerkezeti megoldásai teljesen eltértek a korabeli, még a gőzgépektől örökölt megoldásokat felhasználó külföldi motoroktól. Zárt forgattyúsházzal és álló hengerrel készültek; a szelepek alkalmazása tekintetében a hírneves német motorfeltalálót, Otto-t is megelőzték. A gőzgépek-Bánki Donát (Siklós Péter reprodukciói) használták a motorok szívóütemét is a robbanókeverék bevitelére. Viszont mindezeket az elemeket külön-külön, és helytelenül csoportosítva alkalmazták a motoroknál. A nevezetes szabadalmi bejelentés Csonka és Bánki — céltudatos elméleti és gyakorlati munkával — a már említett gázmotorokat követően 1884-ben gázzal és petróleummal működő újszerű motort konstruáltak; 1890-ben benzinüzemű motort fejlesztettek ki; 1893. február n-én pedig szabadalmi bejelentést tettek „Újítások petróleum motorokon" címmel. A szabadalom leírásában egy olyan karburátort ismertettek, amely helyesen és ésszerűen összeépítve tartalmazta mind a porlasztásra, mind az állandó nívó biztosításaira szolgáló szerkezeti részeket. A szabadalom fél évvel előzte meg Maybach Csonka egyik postaautója 1908-ból bői egyedül a Westinghouse-típusok asszimmetrikus forgattyús szerkezetét vették át. (Később ez a megoldás lett általános a robbanómotoroknál, hasonlóképpen a karburátorhoz; de a magyar feltalálókról e vonatkozásban is csak a későbbi technikatörténeti művek emlékeztek meg.) A motorok tartósságára jellemző, hogy legtöbbjük élettartama meghaladta a negyed évszázadot. Később Csonka kidolgozta az automatikus csőgyújtás rendszerét; ez lehetővé tette a benzin felhasználását, a motorokban a kompresszió fokozását, a motor fajlagos teljesítményének növelését és ezzel együtt az üzemanyagfogyasztás csökkenését. Közvetlenül a karburátoros motorgyártás megkezdése után Bánki a Ganz gyárban kidolgozta magasnyomású benzinmotorjának működési alapelveit; ennek prototípusát el is készítették. E motor 1 :io arányú kompressziós megoldásával messze megelőzte a korabeli 113 arányú motorokat, sőt hatásfokban jobb volt, mint a korabeli Diesel motor. De amíg Bánki a nehézségekkel küzdő Ganz gyáraktól nem kapott pénzt kísérletei folytatásához, addig Rudolf Diesel munkásságát a két legnagyobb német gépgyár — a Krupp és a MAN (Maschienenfabrik Augsburg-Nürnberg) — anyagiakkal korlátlanul segítette. 1900-ban Bánki kivált a Ganz-konszernből; akárcsak négy évvel később Kandó Kálmán, aki a Ganz elektrotechnikai találmányainak alkalmazásában és továbbfejlesztésében lett volna sokra hivatott. Bánkinak és feltalálótársának, Csonkának munkásságát jól szimbolizálja a müncheni Deutsches Muzeumban kiállított benzinmotor, amely méltó helyet kapott a világ legnagyobb, a műszaki-tudományos fejlődés kiemelkedő alkotásait gyűjtő technikatörténeti múzeumában. A Csonka-féle első magyar automobil Csonka János alkotóerejére jellemző, hogy Bánki elkedvetlenedése és kiválása után egyedül is folytatta alkotói tevékenységét: nagy része volt a kisüzemek részére kialakított gázkalapács szerkesztésében,majd a motorkerék-A Kismotor- és Gépgyár ma (Siklós Péter felv.)