Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Barkoczi Péter: A Martinelli tér

Hiába hozta helyre Zitterbart János, a neves építész mindinkább veszített híréből. Déryné 1838-ban ott lakó kollégáját, Schodelnét, a nagy magyar operaénekesnőt látogatta meg, s erre így emlékezik vissza: ,,Az első emeletbe kerestük, de egy kellner mondá, amott hátul a grádics szobába tessék menni. Egy keskeny, sötét, szemetes lépcsőn mentünk fel . . . Ott feküdt kétértelmű fehérségű párnán, az úgynevezett ágyban, melyben paplan sem volt." Ebben az időben törtek nyílást a fogadó kapualjából a szomszédos „Paradicsom" házba. Kávéház nyílott itt, melynek nevezetessége, hogy a Pestre látogató Berzsenyi Dániel ott mulatozott állítólag. Petőfi is meghált a fogadóban, innen indult 1847-ben a Felvidékre gyorskocsin: „Az éjet a fogadóban töltöttem. Jó korán föllépett a piros hajnal az égre s belépett egy piszkos pincér szobámba, tudtomra adni, hogy készüljek . .." Végül eltűnt a Fehér Hajó. Az újonnan megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa az épületet lebontotta; helyén megnyílott a Bécsi utca folytatása. Hevesi Lajos ekkor írta meg könyörtelen nekrológját: „...Ha idegen lakója kényesebb nyugati nemzet tagja találna lenni, alighanem gyorsan belesínylett volna azon állandó maláriába, mely az Uri utcára nyúló udvar ingoványai felett nehezült. Az idegen lakó azonban rendszerint rácz, oláh, görög, morlák vagy montenegrói volt, esernyő helyett egy pár török pisztolyt cipelvén hóna alatt." Hevesi még lápvidéket is látott itt, szelíd vadrucákkal (persze, erősen szatirizált), de még inkább békákkal, „melyek nyilván a vendéglő számára a rántott béka combot szolgáltatták". A Fehér Báránytól — az irodaházig Amíg a városfalak álltak, a Váczi kapu és a hajóhíd felé és felől a téren át vezetett az út: városcentrum alakult itt ki, a szokásos étkező és italozó vendéglátóhelyekkel. Ezek közül a legnagyobb a Fehér Bárány volt. A XVIII. század elején Nohrer Márton a tulajdonosa; rabiátus ember volt, sok baja gyűlt a magisztrátussal, mivel senki sem űzhetett egyszerre két mesterséget, de ő mészáros létére pecsenyét is sütött, fogadót is tartott, sőt sert és bort is adott annak, aki kérte. Végül abban maradtak, hogy sert nem fog csapolni, de saját borát — mint mindenki más — ő is kimérheti. Mikor a Lipótvárost — a volt városfalon kívüli zsombékos, mocsaras vidéket — építeni kezdték s a kaput is lebontották, vége szakadt a konjunktúrának; 1782-ben új gazdája lett felsőwattai Wattay Borbála személyében (e családé volt valaha a fél határ). Ő volt a Telekiek egyik ősanyja s címere ékesítette azt a kétemeletes palotát, melyet már 1809-ben megemlít a Rössler-féle Adressbuch. Pollack Mihály a múlt század első éveiben kétszer is átalakította; mikor pedig a Fehér Hajót lebontották és a telkeket rendezték, harmadik emeletet is húztak rá. Itt tartotta Teleki József, az Akadémia elnöke híres könyvtárának javát. Mikor az Akadémiának adományozta, innen és Szirákról hordták — ahogy mondották — „mázsaszám a tudományt". A palotában lakott történelmünk nagy alakja, Teleki László is. Pozsonyban volt jurátus, majd a bécsi magyar kancellárián teljesített szolgálatot Teleki hazatérte után a palotában jött össze az ellenzéki ifjúság, s hogy ezek az összejövetelek politikamentesnek tűnjenek fel, az ártatlan „Színházlátogatók" fedőnéven egyesültek. Belőlük alakult ki a Nemzeti Kör, Teleki elnöklete alr.tt és Vörösmarty alelnökségével. A szabadságharc Párizsba nevezi ki követnek; nem tér vissza, hanem tevékeny részt vesz az emigráció munkájában. Drezdában jogtalanul letartóztatják és kiadják; majd Ferenc József egy magánkihallgatáson állítólag szavát veszi, hogy ellene többé nem politizál. Teleki a szabadságharc után elsőnek összehívott 1861-i országgyűlésen az ellenzék élére áll s a sorsdöntő Határozat vagy Felirat megszavazása éjszakáján életének pisztolylövés vet véget. Ki sütötte el a pisztolyt? Hátrahagyott búcsúlevele teljesen személytelen, semmit meg nem magyarázó tíz sor. Pest város főkapitánya, Thaisz Elek május 8-án jegyzőkönyvet vesz fel:,,... (T. L.) a 2-ik emeleten bírt lakással, mely elő és két nappali szobából állott ... A hálószoba közepes nagyságú, négyszeg szoba ... Az ágy mellett egy lábnyi távolságra találtatott, az egyik szekrény előtt a holttest, hanyattfekve, tökéletesen kinyújtott állapotban . .. jobb keze mutató és hüvelykujjai a nadrágszíj alá dugva: a balkéz a bal mellnek szívtáján nyugodott, mely tájon az ingen keresztül a mellüregbe ható kb. 3 vonalnyi átmérőjű kerekded alakú nyílás szemlélhető. Az ing ezen seb körül sűrűn volt aludt vérrel beszennyezve ... A hulla jobb lábától mintegy lábnyi távolságban töltetlen pisztoly vala . . . melyből rövid idő előtt lövés történt. . . Azon következtetés vonható, miszerint a lövés az elhunytra álló helyzetben történt, mely után egyenesen hanyatt esett . .." (Teleki Pál 1941-ben nem itt lett öngyilkos, hanem a Harmincad utca sarki, a közelmúltban helyreállított kétemeletes klasszicista palotában, melyet anyjától, a dúsgazdag, görög származású Murathi-család leányától örökölt.) A Szervita téri ház 1929-ig maradt a Telekiek birtokában. Az ostrom után a súlyosan megsérült házat le kellett bontani. Helyén játszó és pihenő teret alakítottak ki. A régitől eltérő telekhatárral épült itt fel a kilencszintes irodaház és garázs. Mindkettő építész-tervezője a KÖZTI keretében Szabó István, statikusa Walther Gábor. A többi ház A Fehér Hajó telkének rendezésekor az üresen maradt keskeny házhelyen 1874-ben Láng és Koch épített háromemeletes házat; ezt 1913-ban Báthori és Klenovits szállodának építette át. Mint hotelgarni Budapest néven működött. A második háború idején s most is: irodaház. Ez a Bécsi utca 2. Szemben vele, Kristóf téri bejárattal épült 1895-ben, Roszlozsnik Lukács tervezésében egy kétemeletes ház, melyre 1923-ban a nagynevű Töry és Pogány Móric építészek húzattak újabb emeletsort. Sajnos, a homlokzatot édeskés újbarokkra alakították ár, majd az ötvenes években a földszintet szoc-reál stílben renoválták. A Szervita tér 2. sz. házat Weimesz Marian tervezte, 1904-ben. Alsó két emelete — mely áruház volt — fehér márványlapokkal burkolt, súlyos bronzveretek díszítik; mindezt ma évtizedes piszokréteg fedi. A 3-as számú ház építését tervpályázaton nyerte 1906-ban Böhm Henrik és Hegedűs Ármin — később a Gellért Szálló pályadíjas tervezői — a Török és Tsa. bankcégtől, mely főleg osztálysorsjáték főárusító volt. „Török szerencséje örök". Az épület a hazai szecesszió jellegzetes képviselője. Lechner motívumokkal. A vasvázas szerkezetű épület IV. emelete felett az öt méter magas (ma nehezen kivehető) hatalmas üvegmozaik Hungária megdicsőülésének allegóriája. Az ostromig a tetőn egy többméteres Atlasz állott, vállán a földgolyóval. Szervita tér 4.: eredetileg Hofrichter, a Calvin téri templom építője tervezte 1810-ben. Most négyemeletes és eklektikus homlokzatú, mert Vojtha Donath 1874-ben átépítette. Végül a tér utolsó háza, az 5-ös számú: műemlék. Tervezője Lajta Béla. a hazai építészet újabb korának egyik legjelentősebb alakja. Ez az épület legfontosabb alkotásainak egyike. Fivére rendelésére készült 1911—12-ben. Vázas szerkezeti és üzletház lellegére az alsó két emelet páros pillérei utalnak, a befogott nagy nyílásokkal. A következő három emeletsor falai hófehér zománctéglákkal burkolva tagolják — vízszintes, élénkszínű majolika-csíkokkal megszakítva — a homlokzat e részét öt mezőre. A legfelső emelet hátra ugrik, előtte a mellvéd képezi, díszes népi motívumú majolikával az épület párkányzatát. A tér mindennapjai Tovább haladva már a Petőfi Sándor utca házsorába jutnánk. Forduljunk hát még egyszer vissza s idézzük fel a tér múlt századi életét. A Károly kaszárnyából itt fordultak ki a lombardiai Ceccopieri gyalogezred katonái, hogy a közeli Újpiac téren — az Engels téren — gyakorlatozzanak. A téren már akkor is élénk üzleti forgalom volt. A hazánkon átutazó Vlagyimir Bronyeszkij az 1800-as évek legelején feljegyzi, hogy nagyon szép házakkal rendelkezik, melyeknek alsó részét üzletek foglalják el. Afejlődő város egyik legélénkebb pontján vagyunk; elér ide az évente megtartott négy országos vásár utcai árusítása is. Igaz, hogy inkább fényűzési cikkeket árulnak, de —sátrakban. Pedig a belvárosi boltbérek igen magasak. Schams Ferenc könyvéből tudjuk azt is. hogy már 1821-ben 800—3000 forintot is elkértek a háziurak. Ugyanekkor egy „urasági lakás", ami 8—10 szobából, az udvaron istállóból állott, 1200—2500 Ft évi bérű volt. Egy 4—5 szobás polgári lakás bére 300—1000 Ft. Az udvariak, persze, lényegesen olcsóbbak. Fürdőszoba egyikben sincs, a konyhában fadézsában fürödtek, a hálószobában mosdottak és csak a nagyon komfortos lakásokhoz tartozott külön illemhely is. Ilyen bérek mellett a házak kitűnően jövedelmeztek. Egy jobb helyen levő 2—3 emeletes ház 10—15 ezer forintot hozott. (Ugyanekkor Somogyban száz holdas bérletet kínálnak: gyümölcsös, lakó- és gazdasági épületek, hét zsellér és egy „pálinkás zsidó", évi 600 Ft haszonbérért.) A házak földszintje bolthelyiségül szolgált, ezeket cégéreikről ismerték. Kitűnő nevű festők is, — mint Barabás, Than, Warschag — festettek cégéreket. Terünkön (a vendégfogadókon kívül) a legrégibb üzleti nyomot a budai Magyar Játékszín hirdetése adja 1792-ből: jegyek kaphatók, valamint a „lozséknak kultsai" átvehetők reggel nyolc órától a „tokaji borral kereskedő boltjában a T. T. Serviták Platzán". Csatkai Endre gyűjtése szerint 1805-ben itt található a „Svájczi"-hoz cégérezett rövidáruüzlet, ami 1826-ban mint vászonbolt jelentkezik újra. 1809-ben említik a „Napraforgó" virágmag üzletet. A „Fehér Nyúlhoz" van cégérezve 1818-ban egy kalapos — talán ugyanaz, mely 1830-ban már az „Attila királyhoz" nevet viseli. A tér közepén fagylaltozó pavilon volt, a „Hébéhez" címezve. Később áttelepszik az előkelőbb Vörösmarty térre. Borbélyműhelyről is tudunk. 1823-ban egy borbélylegény érkezik Pestre „nagy evezős szállító hajón". Idős korában írja meg visszaemlékezéseit Francsics Károly s ebben ismerkedhetünk meg a valószínűleg a Hofrichter-házban levő fodrászattal, ahol alkalmazást talál: ,,. . .ezen műhely volt akkor egyike a legelsőknek, nyolcan voltunk segédek, én mint legfiatalabb 2 váltó forintot kaptam egy hétre. A sok munka, mely majd mindennap esti 9—10 óráig tartott, a szigorú rendszabályok, érte csekél bér, mellyé hitvány rossz tartás nem tetszettek." A „Pántlikás bolt" 1815-ben hirdet, hogy „mostanában érkezett igazi kolonial víz, mellyet akár duczetonként, akár egyenként való üvegekben a legillendőbb áron vehetni". A század második felében megismerhetjük a „Három kaméliához" címzett művirágüzletet, a „Fekete kutyához" cégérezett fűszerüzletet, a „Prófétához" vászonáru boltot, de főként a híres Kispipa vendéglőt, melynek alacsony szobáiban sok hírhedt és híres személy gyűlt össze ebédelni. Századunkban országos hírű üzletei voltak a térnek. A Teleki-házban játék, sportáru és díszmű áruház, a nagy reklámmal dolgozó Kertész Tódor, aki hazánkban elsőnek árusított kerékpárt, illetve még velocipédet is. A Kristóf tér sarkán Szénási és Hoffman szövetáru üzlete. A mellette levő üzletház a Bárczai András-féle selyemáruház volt. Következett a Török Bankház. A Lajta Béla majolikás palotáját Leitersdorfer-háznak ismerték. A rendház földszintjén végig üzletek, a templomhoz bazár ragasztva. A túlsó oldalon árulta kártyáit a Piatnik gyár, a tér közepén pedig fiáker-stand. Ennyit tudunk a tér múltjáról. Mai képét az új épületek uralják. A múltra már csak a Martinelli épület hosszú, sárga homlokzata emlékeztet. Bérkocsik helyett gépkocsik tömege lepi el a teret. A keskeny járdán járókelők sokasága ... A hely történetére mai életünk hangjai rezonálnak: a szerviták harangja már néma — a hanglemez boltból beat-muzsika árad. 34