Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Dr. Vajda Ödön: Milyen élelmiszert esznek a budapestiek?

Az ilyen, teljes keresztmetszetben végzett élelmiszerellenőrzés elősegíti a hibák megelőzését és bizonyos segítő jelleg beiktatását; a hibákról — az okok felfedésével együtt — és a mindezekből levont következtetésekről tájékoztatni kell mindazokat, akik ezeket hasznosítani tudják: az irányító szerveket, a termelőket, a forgalmazókat stb. Ez a segítő jelleg is épp úgy a fogyasztó védelmét szolgálja, mint a megtorlás, amelyet azonban nem helyettesíthet, és nem csökkentheti a törvény alkalmazásának szigorát sem. 33 ezer vizsgálat A gazdaságirányítás új rendszere szükségessé tette, hogy az ellenőrzés elsősorban a termelőhelyeken növekedjék. Az önálló vállalati gazdálkodás ugyanis magával hozhat olyan nyereségre való törekvést is, ami már a minőség romlását okozza. Emellett a lakosság ellátásának javítására, a választék növelésére sok új szövetkezeti, mezőgazdasági és magán élelmiszerüzem lépett be a termelésbe. Ezekben az üzemekben, termelési tradíciók hiányában, gyakran olyan körülmények között és olyan termékeket állítanak elő, amelyek a fogyasztói igényeknek, illetve a törvényes előírásoknak nem felelnek meg. A tanácsok végrehajtó bizottságai is egyre nagyobb igényeket támasztanak az élelmiszerellenőrzés iránt; nemcsak több ellenőrzést és vizsgálatot, hanem az ellenőrzések színvonalának növelését is megkövetelik. Csak egyetérteni lehet a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának azzal a határozatával, hogy az élelmiszerellenőrzésben különböző feladattal részt vevő intézmények között (KÖJÁL, Állategészségügyi Felügyelet, Kereskedelmi Felügyelőség stb.) koordinált ellenőrzést valósítsanak meg. Budapesten az elmúlt évben fejlődött ki kitűnő, tervszerű együttműködés Intézetünk és az említett szervek között, a V. B. 1970. évi határozata megvalósítására. Alapul véve a fent felsorolt elveket, szempontokat és szervezeti irányelveket, az élelmiszerek minőségéről — a fővárosban 1971-ben végzett 33 222 vizsgálatunk alapján — a következőket lehet elmondani. A vizsgált élelmiszerek 5,4%-a nem felelt meg; ez csökkenés az előző évhez képest. Az állami ipar termékeinek 4,5%-a esett kifogás alá, a tanácsi ipar mintáinak 6,5%-a, a mezőgazdasági iparéinak 13,8 %-a, a szövetkezeti ipar mintáinak 11,6%-a és a magániparból vett mintáknak 16,4 %-a kifogásolt. Tehát a termékek zömét előállító ipar, valamint a tanácsi ipar termékeiből sokkal kevesebb esik kifogás alá, mint a többi szektoréból. A kis kifogásolási százalék ellenére is fokoznunk kell az állami ipar termékeinek ellenőrzését; különösen az előrecsomagolt baromfi, befőtt, pácolt füstölt húsok, ecet, tehéntúró és tejes italok mintáinak számát növeljük, hogy minőségük tovább javuljon. Az állami iparnak nagyobb gondot kell fordítania az előírásos árujelzésre is. Javult a helyzet a tanácsi iparban is. Ám a kenyér minőségének javulása részben látszólagos; ugyanis 1970-ben az új, szigorú kenyérszabvány életbeléptetésekor a súlyhiány okozta hibák száma hirtelen megnőtt — és ez most csökkenőben van. Változatlanul indokoltnak látszik azonban annak a fogyasztói igénynek a teljesítése, hogy a kenyérfélék választékát olyan módon növeljék, hogy ahhoz a fogyasztó mindenütt hozzá is jusson. A mezőgazdasági üzemek felszereltsége és szakmai színvonala nagyon változó, lehetőségeik is különbözőek. Termékeik közül általában a tartósított növényi készítmények a jobbak, a húsipari termékek mintái nagyobb mértékben estek kifogás alá. Riasztóan nagy a kifogásolt mák, dió minták száma (20%); ez az említett szervek gyakoribb komplex ellenőrzését teszi szükségessé. A magánipar termékeinek mintái közül főként a szabványellenesen ömlesztve árusított száraztészta, a kifogásolható összetételű húsipari termékek, a nem megfelelő érzékszervi tulajdonságú növényi tartósított készítmények eredményezték a magas kifogásolási százalékot. A vendéglátóipari ellenőrzések során vett minták 15,2%-a nem felelt meg az előírásoknak. A kimért sörök 38,0%-a, a kimért üdítőitalok 35,6 %-a, a cukrászkészítmények 12,2%-a a presszókávé 15,2%-a esett kifogás alá. Ezek az adatok alátámasztják a vendéglátóipar hatósági ellenőrzésének fontosságát. Az import termékek értékelése változatos képet mutat. A hús- és halkonzervek mintái közül egy sem esett kifogás alá, a növényi konzervek mintáinak 6,9%-a, a szeszesital minták 25,2%-a nem felelt meg. Minderre azonnal felhívtuk az illetékesek figyelmét, mert a fogyasztó érdekeit az szolgálja, ha az importált élelmiszerekkel szemben támasztott követelményeket legalább a hazai hasonló készítmények szintjén tartjuk. Hogyan alakult a termékek minősége? Nem érdektelen az egyes termékfajták minőségének alakulása. A baromfiipari termékek 6,5%-a nem felelt meg (baromfikonzerv 1,0% darabolt baromfi 15,1% kifogásolás). A legtöbb nehézség az értékesítés körülményeiből: a hűtőlánc hiányosságaiból származik. Az állami édesipar termékeiből vett minták döntő többsége megfelel, kifogásolási százaléka az átlagos alatt van: 2,3%. A legtöbb kifogás a csokoládés darabáruk ellen merült fel. Javult a lisztesáruk minősége. Sok baj volt a szaloncukorral: a kifogások 1/3-át ezek a minták képezték. Ügy találtuk, hogy a lisztesáru ellátás nem kielégítő; különösen hiányos a sós sütemények választéka. Gyakori a törmelékes áru. Meglehetősen sok a szavatossági időn túl tárolt díszdoboz a kereskedelmi hálózatban. Ugyanakkor elismeréssel kell szólnunk a csomagolás fejlődéséről. A húsipari termékek mintáinak statikus értékelése az előző évhez képest nem változott. A kifogások egyik része abból eredt, hogy az érzékszervi tulajdonságok nem érték el az előírt szintet, másrészt a termékek összetétele nem volt kielégítő. Az angol szalonna — hús — szalonna aránya gyakran nem megfelelő. A kifogásolt töltelékárú minták 84%-ánál összetételi hiba volt. Tapasztalataink szerint a húsáru ellátás nem rossz, de a választék terítése nem kielégítő, és igen kevés az új termék. Itt is felmerült a már említett nehézség: sok üzletnek nincs lehetősége a minőséget megóvó megfelelő tárolásra. A vidékről származó húsipari termékek — valószínűleg szállítási hibák miatt — valamivel rosszabb minőségűek voltak, mint a Budapesten gyártottak. A hűtőipari termékek ellen gyakran a megfelelő jelölés hiánya miatt kellett kifogást emelni. De sokat fejlődött a termékek csomagolása. A növényi konzervek minősége alig változott, azonban nőtt a kereskedelmi hálózatban található lejárt szavatossági idejű konzervek száma; bár ez korántsem jelenti azt, hogy fogyasztásra alkalmatlanná váltak. A nagy mennyiségben fogyasztott sörből az elmúlt nyár folyamán még importtal sem tudták a szükségletet fedezni. A magyar termékek minősége megfelelt. Néhányszor kifogásolnunk kellett a Kinizsi sört, üledékképződés miatt. A töltés teljessége ellen most már nem lehet szót emelni, ez jelentős javulás; de a címkézés még mindig nem megfelelő. Az italipar termékeinek a kifogásolása növekedett az előző évhez képest, alapvető érzékszervi hibák miatt. Ritka az alkoholhiány. A fogyasztói igények magasabb szinten történő kielégítésére nőtt a miniatűr-palackok, a csavaros-záras palackok választéka. Nagy javulást tapasztaltunk a tejipar termékeinek minőségében: az 1970. évi 3,3% kifogásolás 1,2%-ra csökkent. Kevés kifogásunk volt a fűszerek ellen, ez is főként a tasakok ragasztási hibájából eredt. Nincs változás a pörkölt kávé minőségében sem. A tea minősége megfelelt, mégis, a minták 8%-a idegen anyaggal való szennyezettség miatt kifogás alá esett. Sok panasz volt az ecetre: rossz a tépőzár, hiányzik a légtér a műanyagpalackban. Vizsgáljuk az élelmiszereken kívül a kozmetikai cikkeket és a háztartási termékeket is. Az előbbiek minősége a kifogásolt mintaarányszám alapján határozottan javult: a százalékos érték mintegy fele az előző évinek. A mosóporok minősége ellen több kifogás merült fel, főként a szemnagyság, de az összetétel miatt is. A fogyasztói érdekek hatósági védelme Az élelmiszerek minőségének alakulásáról egy kötetet kitevő jelentés készült 1971-ben. A részletek azonban inkább a szakembereket érdeklik (mit kell tenni ahhoz, hogy a minőség, ami egyes termékcsoportokban javult, másutt is hasonlóan fejlődjék, és a tendencia az előzőeknél is tovább folytatódjék). A fogyasztó inkább arra kíváncsi: milyen eredménnyel és milyen következménnyel járt az 1971-ben végzett 1035 üzemellenőrzés, 2372 üzletellenőrzés és az 551 vendéglátóipari egység vizsgálata? Összesen 2344 mintát kifogásoltunk. A szavatossági időn belül (és ebben az esetben a hiba az előállítót terheli) 1428, a kereskedelem hibájából 190, a vendéglátóiparéból 407 minta esett kifogás alá. Hatósági intézkedés 2085 esetben történt. A megtorlás módja részben a szabálysértési eljárás, részben a prémiumelvonás, nyereségelvonás. Ha igen jelentős minőségrontással találkozunk, eljárást kezdeményezünk gazdasági bírság kirovására. Gyakran alkalmazzuk a figyelmeztetést; ezt a következő alkalommal az eljárás, illetve a megtorlás figyelembe veszi, és annál szigorúbb lesz. (A hibák sokrétűsége, gyakran kis mértéke indokolja a figyelmeztetés alkalmazását.) Tapasztalataink arra utalnak, hogy fokozott mértékben kell alkalmazni — elsősorban a termelőkkel, előállítókkal szemben — a szokásos szabálysértési eljárásokon túlmenően az egyéb, már említett törvényadta szankcionálást: a nyereségelvonást, prémiumelvonást, gazdasági bírságot. Ugyanis a megelőző szándék mellett nem mellőzhető a megtorlás sem; a szabálysértési eljárás lefolytatása és határozata korántsem elegendő ahhoz, hogy némely vállalatot, annak kollektíváját visszatartsa a jogtalan nyereség szerzésétől, vagy az olyan hanyagságtól, amellyel a fogyasztókat károsítja meg. A hagyományos represszív intézkedések a kisüzemekben, a kereskedelemben, a vendéglátóiparban változatlanul alkalmazhatók és alkalmazandók. A büntetés valószínűsége és súlya általában visszatartja szándékuktól a tudatosan nyerészkedni vágyókat, hamisítókat. Megkíséreltünk változatos áttekintést adni az élelmiszerek minőségéről, ellenőrzéséről és arról, hogyan alakult az élelmiszerek minősége fővárosunkban 1971-ben. Természetesen, a főváros élelmiszerellátását, pontosabban ezeknek az élelmiszereknek a minőségét nem lehet a népgazdaság egészéből, az országos képből kiszakítva nézni. De tekintettel arra, hogy az országos hatósági élelmiszerellenőrző hálózat összes mintaszámának mintegy a felét Intézetünk vizsgálatai teszik ki; hogy 2 millió lakos minőségi ellátásáról van szó; hogy Budapest élelmiszerellátásában jelentős szerepet töltenek be a fővároson kívüli élelmiszertermelők — úgy gondoljuk, a leszűrhető tapasztalatok nem korlátozódnak kizárólagosan a fővárosi élelmiszerminőségre. Intézetünk a közeljövőben lesz 100 éves — amint erről a BUDAPEST hasábjain már megemlékeztünk (1967. 12. szám). Ez alatt többszőr módosult szervezete, létszáma» sokat fejlődtek a módszerek; célkitűzésünk azonban változatlan: biztosítani a fogyasztók védelmét. 27