Budapest, 1972. (10. évfolyam)
10. szám október - Bertalan János: Kertek, üdülőtelkek, víkendházak
Bertalan János Kertek, üdülőtelkek, víkendházak Az ipar fejlődésével és a lakosság számának nagyarányú növekedésével a főváros levegője jelentős mértékben elszennyeződött. A lakosság viszonylag kis területen zsúfolódik össze, a beépítettség állandó növelésével mindinkább csökken a zöldterület. Szakemberek véleménye szerint egy városlakó zöldterület-igénye 37—44 négyzetméter. Ezzel szemben Budapesten egy lakosra átlagosan mindössze 5 négyzetméter zöldterület jut. (A Belvárosban még ennél is kevesebb, csupán 0,2 négyzetméter, a peremkerületekben az átlagnál nagyobb az egy lakosra jutó zöldterület.) Ez a zöldterület mennyiség — az erősen szennyezett levegőjű Budapesten — az egészséges életfeltételek biztosításához kevés; gyakoribb környezetváltozásra van tehát szükség. Megnövekedett kereslet Az egészségvédelem fontos része az üdülés, a kikapcsolódás. Munkanapokon a dolgozóknak nem sok idejük marad a szórakozásra; a szoros értelemben vett szabad idővel csak a hétvégi pihenő- és munkaszüneti napokon, valamint a törvényesen biztosított évenkénti szabadság idején rendelkeznek. A főváros dolgozói a hétvégi pihenő- és a munkaszüneti napokon — az urbanizációs ártalmak elől menekülve — olyan helyekre igyekeznek eljutni, ahol szabad idejüket egészséges környezetben tölthetik el, ahol regenerálódnak. Mindezt a városon kívüli üdülőtelepeken találják meg. Az életszínvonal általános emelkedése mind több dolgozó számára teszi lehetővé, hogy pénzmegtakarításaiból hétvégi nyaralót, üdülőtelket vagy kisebb kertparcellát vásároljon és szabad idejét kulturált pihenéssel töltse el, vagy kertészkedéssel frissítse fel szellemi és fizikai erejét. Ezeket a törekvéseket a kormányzat is támogatja. A fővárosi családok mintegy egynegyedének van kertje, üdülőtelke vagy víkendháza. A budapestiek üdülőtelkeinek és víkendházainak többsége a Velencei-tó, a Duna-kanyar ésaBalaton környékén van. A fővárossal közvetlenül határos Duna-kanyar már a felszabadulás előtt is a fővárosiak üdülőterületének számított, nagyütemű fejlődése és keresettsége azonban csak az utóbbi évtizedben indult meg. A Velenceitó, közeli fekvése, jó vasúti és közúti kapcsolatai révén már a harmincas években a budapesti kisjövedelmű lakosok hétvégi üdülőterülete volt. A telekvásárlás, a nyaralók építése a Velencei-tó környékén a felszabadulás óta fokozódott. A távolabb levő Balaton-környék a személygépkocsik nagyobb arányú elterjedésével vált a budapestiek üdülőterületévé és ma már mind többen rendelkeznek balatoni üdülőtelekkel, illetve nyaralóval. Az utóbbi években rohamosan megnövekedett azoknak a száma, akik igyekeznek kiskerthez, hétvégi üdülőtelekhez jutni. A házikert, üdülőtelek és víkendház nem alapvető termelőeszköz, hanem családi pihenési szükségletet kielégítő személyi tulajdon. Az egy személy, illetőleg család tulajdonában tartható — a hétvégi pihenést szolgáló — telkek és üdülők számát 1970-ig rendeletileg nem korlátozták, mert a telek, illetve üdülő rendeltetéséből következik, hogy egy személy (család) pihenési igényét egyetlen telek vagy üdülő teljes mértékben kielégíti. Jogszabályaink szerint a tulajdonos személyi tulajdonjogával eddig is csak személyes szükségleteinek kielégítése érdekében élhetett szabadon, személyi tulajdonát nyerészkedés, spekuláció céljára nem használhatta fel. Ezért a telekpiacon lényegében a szabadárak érvényesültek. A hétvégi telkek iránti egyre növekvő igények kielégítéséhez évente több ezer, országosan több tízezer telekre van szükség. A nagyarányú kereslet és a korlátozottan rendelkezésre álló telkek következtében az árak rohamosan emelkedtek, s ez fellendítette a telekspekulációt, az üzérkedést: lehetőséget adott munka nélküli jövedelemszerzésre, emellett hátráltatta az igények kielégítését. Némelyek a család szükségletét meghaladó számú telket vásároltak fel, s amikor az üdülőterületet állami pénzen közművesítették, busás haszonnal adták tovább. Ennek következtében a kiskeresetűek alig jutottak üdülőtelekhez. Ezek a tendenciák szükségessé tették az állam beavatkozását, a körültekintőbb telekpolitika kialakítását. A telekgazdálkodás új rendje A telekpolitikai kérdések rendezésére, a lakosság lakás- és üdülőépítésének telekellátási rendszeréről a kormány határozatot hozott. Ebben olyan gazdasági szabályozók és hatósági korlátozások bevezetését rendeli el, amelyek elősegítik az állampolgárok telekigényének jobb kielégítését; a telkek rendeltetésszerű felhasználására és a személyi tulajdon mértékét meghaladó telkek eladására ösztönöznek; továbbá megakadályozzák a telekspekulációt és csökkentőleg hatnak a telekárak alakulására. A telekspekulációnak emel gátat, egyszersmind a telek kínálatának növelését segíti elő az egy személy, illetőleg család által tulajdonjogilag megszerezhető telkek számának megállapítása, valamint a progresszív telekadó bevezetése. A 31 /1971. számú kormányrendelet az egy személy (család) telektulajdonának mértékét egy lakó-és egy üdülőtelekben határozza meg. Az a személy (család), akinek csak lakótelke van, az még egy üdülőtelket, akinek egy üdülőtelke van, az egy lakótelket szerezhet. Az a személy (család), aki vagy amely a rendeletben megállapított mértékű telektulajdonnal már rendelkezik, további telket nem szerezhet. Akinek pedig több beépítetlen telke van, a megállapított mértéket meghaladó telektől köteles legkésőbb 1972. december 31-ig megválni. A 32/1971. számú kormányrendelet a korlátozást kiterjesztette a már beépített telkekre vonatkozóan is, azzal az eltéréssel, hogy a többletet nem 1972. december 31-ig, hanem 1973. december 31-ig köteles a tulajdonos elidegeníteni. Ha ennek a rendelkezésnek a tulajdonos nem tesz eleget, a helyi tanács elrendeli a személyi tulajdon mértékét meghaladó telekmennyiség tanácsi értékesítését. A telekspekuláció megakadályozását szolgálja a személyi tulajdon mértékének építési telekben történt megállapítása is. Egy építési telek terjedelme ugyanis nem korlátlan, annak mértékét a helyi tanács rendezési terve, annak hiányában az Országos Építésügyi Szabályzatban megállapított, helyben szokásos teleknagyság határozza meg. Ezért a kormányrendeletek előírásainak végrehajtásánál azt is vizsgálni kell, hogy a beépített vagy beépítetlen telek területe hány építési teleknek felel meg. Ha a földdarab egy építési teleknek többszöröse, az annyi építési teleknek számít, ahány abból kialakítható. Az egy család személyi tulajdonát képezhető üdülőnagyság maximálása kiterjed az üdülőépületekre is. Annak felső határát a rendelet három szobában és a hozzátartozó mellékhelyiségekben jelöli meg. A személyi tulajdon mértékét meghaladó telkek eladására ösztönöz a telekadó bevezetése. A 10/1972. PM-ÉVM számú együttes rendelet szerint: akinek több telke van, mint a rendeletben megállapított személyi tulajdon mértéke, az progresszív adót fizet. Az adó alapja a beépítetlen telkek négyszögölben kifejezett területe. A telkek számának és területének növekedésével az adó progresszív mértékben emelkedik. Például négy beépítetlen, egyenként 150 négyszögöles telek esetén a progresszív adó összege — a telek településen belüli fekvése és a közművesítés fokától függően — elérheti az évi 18 ezer forintot. 28