Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Nagy Elemér: Gyalogosok a föld alatt

A Baross téri aluljáró felülnézetben Az EMKE aluljáró zés tervezői, bár szerény eszközökkel, már tudatosan teremtettek változatos miliőt. Utcai szolgáltatásokat: telefont, újságárust, kis kiállítás-értékű vitrineket és természetesen hirdetéseket állítottak útunkba. Az EMKE aluljáró minden kijárata, nyílása más-más világba vezet. Az éjjel-nappal Közért változatos kirakata az egyik pólus, míg az átellenes oldalon a Corvin áruház fényes alumíniumhomlokzata, csobogó víz a téren és a Rókus patinás tömbje. Egy másik széles nyíláson a földalatti lüktető személyforgalma árad át, odébb a híres EMKE kávéházhoz érkezem fel. Szívesen megyek a Keleti pályaudvar alsó pénztárcsarnokába, vagy keresztezem az Üllői utat lent, a fekete rugalmas gumiszőnyegen. Nekem nem hiányzik a mozgólépcső. Kétségkívül kényelmes, mint szállítószerkezet s rajta állva az állandóan változó képek bennem mindig valami nagy mozgalmasság érzetét keltik; de felszínre érkezése egy újabb kis építményt kívánna, ami az utcaképben szinte megoldhatatlan motívum lenne. Tovább figyelem magam. Jó érzéssel megyek át a gumiszőnyegen, ha árnyékmentes a világítás, de mégsem vakító. Fontos követelmény a szellőzés, a megfelelő állandó légállapot biztosítása is. Az aluljárók a csúcsforgalmi időben percenként jelentős tömegeket bocsátanak át, tehát a zaj kellő tompítása, az akusztikai hatások megoldása szintén speciális igényeket támaszt. S hogy az itt kapható impulzusok végére járjunk: a szaghatásról sem szabad megfeledkeznünk. A kellemetlen szagok felszámolása elemi követelmény: de ez a tényező gazdagító elemként is szerepelhet minimális vendéglátóipari egységek telepítésével: a kellemes kávé- és gyümölcsillatok mellett még az ízlelés örömeit is felkínálhatják az áthaladó gyalogosnak. Talán túl is futottunk a célon; de bizonyos, hogy ebben a műszaki feladatban egy minden érzékünket megmozgató totális architektúra lehetősége rejtőzik. A városi gyalogosaluljáró, a maga sokrétűségével, a rohanó nagyvárosi ember számára bizonyos vonatkozásokban a közösségi központ szerepét vállalhatja; ugyanez a felszínen, a környezet lenyűgöző méretei, a járműforgalom sebességének és zajának zavaró hatásai mellett ma már alig képzelhető el egy meglevő városszerkezetbe építve. A világos térbeli tagoláson, a tartós és tetszetős anyagokon, az értelmes és szükséges információs grafikán kívül sok részlet, megannyi tényező teszi majd ezeket az aluljárókat olyan centrumokká, melyek maradandó benyomást tesznek fővárosunk lakóira. 25 A Baross téri aluljáró eszpresszója