Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Nyilas Márta: Dózsa és hadai a fővárosban

esett a nemesekkel: nagy részük ide, Buda felé menekült." A levélíró tehát már értesült a paraszthad első sikereiről, mégpedig a Buda felé menekülő nemesektől. Levelében hangsúlyozza, hogy a keresztesek nincsenek a kereskedők, polgárok ellen — csak a nemesség ellen. Egy Kuppy nevű kereskedőnek is csak azért gyűlt meg a baja, mert egy nemesnél járt Budától öt mérföldnyire, akinek házát felgyújtották; így a házból kirohanó és védekező Kuppyt is nemesnek nézték. De ,,ezek a keresztesek nem bántják a szegény embert, senkin sem tesznek erőszakot és készpénzzel fizetik az eleséget, amit számukra szállítanak". Nagy a felháborodás amiatt, hogy Bakócz prímás visszavonta a kereszteshadjáratot, és most már mennyei üdvösséget azoknak ígér, akik a keresztesek ellen mennek. „Most a kardinális parancsára két magyar klastromnak kell járnia és hirdetnie, hogy a kereszteshadat visszavonták és hogy akik ennek ellenére viselik és le nem teszik a keresztet, azokat irgalom és bűntől való oldozás nélkül agyon kell verni, ugyanolyan kegyelemben részesülvén ezért, mint előbb azok, akik fölvették a keresztet. Elment hát a köznép ebbe a két budai klastromba: Szent János mezítlábasaihoz és a prédikátor rendbeli Szent Miklósba, feltámadtak ellenök és mondták a barátoknak: — Meddig fegyverkednek még az urak és nemesek? Bizony, már húsz esztendeje. Gazság az egész! Senki se menjen a keresztesek elleni Ha megtudjuk, hogy valaki ezt akarná, magunk verjük agyon. És amit ti, barátok és papok beszéltek, mindaz hazugság! Nem hiszünk többé prédikálástoknak, éneklésieknek, nem megyünk többé hozzátok templomba! Némelyek levették tarisznyájokat és a szerzetesekre hajigálták: a két barát elment a szószékről, különben szentet csináltak volna belőlük a parasztok. A magyar király is kihirdette ezt Buda városában, de senki sem akar ellenök menni, csak a nemesek nincsenek a keresztesekkel." Május végén a budai polgár azt látta, hogy a keresztesek nagyobb erőt képviselnek, mint az ellenök induló nemesek. Amikor Augsburgban a levelet újra kinyomták, immár kiegészítve a Dózsa György kínhaláláról szóló beszámolóval, a tudósítás címe már a magyar felkelés lett, de így végződött: , .Még némi sok nép tartja fenn és veszi fel (a keresztet), ezért senki sem mondhatja meg, mi lesz ebből, béke-e vagy békétlenség — a jövőben bizonyára meghalljuk." A hadba induló parasztok tömege és harci kedve akkora volt, hogy a temesvári vereséget sokan nem tartották véglegesnek — még külföldön sem. A budai polgár — nevezhetjük az első fővárosi vagy magyarországi riporternek — csak mint tudósító volt jelen, de feltehetően több pest-budai polgár részt vett a felkelésben. Amikor Dózsa dél felé vonult, három ezredet hátrahagyott Száleresi Ambrus pesti polgár vezetése alatt. A gubacsi csata Eötvös József regényének egyik fő alakja Száleresi. A regény szerint gazdag pesti polgár, akit leánya szerencsétlen szerelmi kapcsolataegyhitvány nemes úrfival visz a felkelők közé. Számos egykorú krónika említi Száleresit. Valószínűleg tekintélyes ember volt; talán katonai tapasztalatai is voltak, azért bízták meg a vezetéssel. Ingadozása azonban vesztét okozta a Pesten maradt ezredeknek. — A budai várból már május végén megkísérelték a visszamaradt sereg szétverését. Erről az előbb idézett levélben is olvashatunk: ,,A király egész udvarnépét mozgósította a keresztesek ellen. Mintegy ezren voltak, Bornemissza volt a kapitányuk. Eljutottak Pestig, aztán megint visszatértek Budára. A keresztesek hívogatták őket: Jöjjenek csak, kiállónak velük." A helyzet egyre feszültebbé vált. Azokat a kereszteseket, akik az urak kezébe kerültek, kegyetlen módszerekkel kivégezték, elrettentésül. Parasztokat, papokat, kereskedőt. A parasztsereget azonban csak hitszegéssel győzték le. Bornemissza János vezette a nemesek csapatait. Alvezére Tomori Pál volt. Június 21-én vívták a nevezetes gubacsi csatát. Bornemissza a király nevében hírnököt küldött Száleresi Ambrushoz; bocsánatot és büntetlenséget ígért, ha leteszik a fegyvert. Száleresi hajlott a fegyverletételre és a kereszteseket is igyekezett rábírni. Sokan hajlottak szavára, sokan ellenben ,,szidták, gyalázták Ambrust, az árulást, és balra tartván követelték a csatát". A megzavart, tanakodó embereket Bornemissza megtámadta és rövid küzdelem után Gubacs mellett — a mai Pesterzsébet, pontosabban a XX. kerület helyén — megverte. A parasztok nagy részét lemészárolták, a foglyul ejtetteket megcsonkították, megkínozták, a vezetőket kivégezték. Brutus utal arra történeti művében, hogy a keresztesek a főnemeseket, s nem a királyt tartották ellenségüknek. Bornemissza kisnemesi származású volt, ezért is alkalmas arra, hogy a parasztokat félrevezesse: ,,Bírták hát Bornemissza hitét s az is megtette, hogy népből származó ember volt, maga szerzett magának fényt, nem születése, és azt hitték róla, hogy természetes hajlandóságból inkább a maga fajtájának kedvez, nem a nemességnek; valóban úgy volt megválasztva, hogy ő vigye az ügyet az övéi ellen s így nyilvánvaló legyen, hogy a király ügye nem a főurak ügye, kevéssé kedvére számos neves nemesnek." Budán megkísérelték aztán a hítszegés kimagyarázását. Ezzel kapcsolatban Brutus idézi Paolo Giovio (1483—1552) olasz történész közlését ,,Bornemissza a győztes sereggel visszu tért Budára; aztán arról tanácskoztak, mi történjen azokkal, akik átállottak a királyhoz, sokan azt javasolták, hogy az adott hitet nem kell megtartani, mert nem a hit térítette őket józanságra, hanem a halálfélelem, ... így hát nyolcat bárddal lefejeztek, ötöt karóra vontak s e hosszan tartó, szörnyű kivégzés kedves látvány volt a nemességnek, melyet a rossz emberek sok ideig való kínlódása vigasztalt meg a bajokért." A vereséget, Bornemisszáék kegyetlenségét Istvánffi így írja le: ,,A mezőt szinte elborították a halottak. A szekerekkel körülvett tábort elfoglalták és kifosztották. Bornemissza • • • győzelmet nyervén, néhány nap múlva mintegy diadalmenetben épségben vezette vissza seregét Budára. A foglyok egy részének orrát, fülét elmetélvén, bocsájtotta el, hogy másoknak példaképpen szolgáljanak, de a király és a tanács meghagyására sokakat hatóságnak adott át . . . ezeket kivégezték." Taurinus szerint a király irgalmas volt a parasztokhoz. A vereségről így versel: Német újság illusztrációja Buda 1526. évi megszállásáról 18 A budai polgár levelének címlapja