Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Kövendi Judit: Kovács Margit műtermében

Műterem-részlet Balra: Almaszedés (részlet). Metlachi lapokra mázzal festett kép gyarapodó rendelések. Az első megbízás egy építésztől. Az építészeknek nagyon hálás! A háború utáni kábultságból ők térítették magához... Amikor a romváros rom-műtermébe bekopogott két ismeretlen, hónuk alatt tekercsbe sodort tervrajzokkal és az ő munkájára is igényt tartottak — akkor hitte el először, hogy az élet folytatódik, s az embernek ismét szüksége lesz a Szépre. Ekkortól még szenvedélyesebben vetette bele magát a munkába. De talán ő lepődött meg a legjobban, amikor az elsők között kapott Kossuth-díjat, 1948 márciusában. (Igazi asszony: az ünnepségről elsősorban Bajor Gizi megrendítő szépségét, eleganciáját őrzi emlékezete.) Ahogy beszél — elhallgatnám órákig. Próbálom megfogalmazni a nyitját. Kovács Margit a nyelvvel is úgy bánik, mint az agyaggal. Érzékletessé, tapinthatóvá, sajátos ízűvé válik, amit mond. Formás-tökéletes, izgalmasan szép minden kifejezése, mondata. Pedig gyorsan, lázasan beszél, látszólagos könynyedséggel árad beszédének természetes folyama. Vajon sokat olvas? Netán ír is? — Nagyon szeretem a nyelvet! Nagyon szép a mi nyelvünk! Igen, elég sokat olvas. És szeret írni is. Leveleket. Szép beszéde egy tőről fakadhat művészete lényegével: a szépség fáradhatatlan keresésével, felfedezésével és kifejezésével. Nincsenek tanítványai (bár sok fiatal művész tekinti mesterének). Amikor még művésznövendék volt, hajnalban mindig elsőként jelent meg a mester műtermében, gyorsan leült munkája elé, egy sarokban, háttal mindenkinek. Nem bírja elviselni, ha nézik, amit csinál, összerezzen, kizökken, vége. Nincsenek munkaasztala körül rajzok, vázlatok. Csak „nokedlik" vannak. Mert tervezni is csak úgy tud, ha mindjárt érzi, gyúrja kezében az anyagot. Ezeket a gyurma-próbákat hívja ő nokedlinak. Mutatja a legfrissebbet: ablakfülkében kis Madonna. Ez lesz legközelebbi munkája, a Várba készíti, az egyik Tárnok utcai házba. Életművének sok-sok darabja mégiscsak hiányzik műterméből. Mert munkássága már a város szerves részévé vált; épületek homlokzata, belső terek falai őrzik Kovács Margit művészetének kivételes-különleges, senki máséval össze nem téveszthető jegyeit. Sőt a hazánkba gépkocsin érkezőket Is az ő dekoratív kerámia-táblaképe fogadja a határon. Viszont Torinóban maradt örökre az a szabadtéri felállításra készült relief-fríz, amit 24 órás műszakokban, „nokedlik" nélkül, 4 hét alatt alkotott. — Csináljon, amit akar — mondta a megrendelő építész. És ő ettől a szabadságtól „megtáltosodott, mint egy harci mén". Kovács Margit szabad ihleteinek remekművek egész sora az eredménye. Kövendi Judit Öreg csősz. Samottos agyagból mintázott figura Rőzsehordó. Samottos agyagból mintázott figura Pogány liget. Samottos agyagból készített relief