Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Mezei Gyula: Az oktatás felülvizsgálata után

Dr. Mezei Gyula FÓRUM Az oktatás felülvizsgálata után - az új tanév előtt A Központi Bizottság határozata a közoktatás fejlesztéséről irányt ad munkánknak. Már a X. Kongresszus állást foglalt oktatási rendszerünk felülvizsgálata mellett. A Kongresszus után sokfajta hiedelem, néhány torzított elképzelés kapott lábra. A Központi Bizottság határozatát előkészítő vita azonban reális mederbe terelte a közoktatást ért szubjektív és objektív töltésű szenvedélyes bírálatokat, valamint a továbbfejlesztés lehetőségeit figyelembe nem vevő elképzeléseket. Nem véletlen, hogy a közoktatás helyzetének felülvizsgálatát a közvélemény részéről ilyen nagy érdeklődés kísérte. Alig van család ma az országban, amely valamilyen formában ne lenne érdekelt a közoktatás jelenével és hatékonyságával kapcsolatban. A határozatot előkészítő vitában több ezren mondották el véleményüket: közéleti személyiségek és tudósok, pedagógusok és a különböző területek szakemberei — s a közvetlen érdekeltek: szülők és diákok. A Központi Bizottság határozata elismerte közoktatásunk nagy eredményeit, a felszabadulás utáni időszakban az e területen is bekövetkezett gyors fejlődést, mely évszázados lemaradást hozott be. Mai iskolai rendszerünk, a nép művelődését biztosító sokoldalú lehetőségek világszínvonalon is állják a versenyt. Közoktatásunk fejlesztési irányának meghatározását éppen ezért nem csupán a jelenlegi nehézségek leküzdésének igénye, hanem a társadalom gyors fejlődéséhez való igazodás vágya is sürgette. A Központi Bizottság elvetette a gyors szervezeti átalakítások szükségességét, s egy következetes, tervszerű, távlatos fejlesztés koncepcióját dolgozta ki. Hosszú ideje hangoztatott igény a nevelő iskola megteremtése. A KB határozata is megerősíti az iskola nevelő munkájának jelentőségét, hangsúlyozva az intézményes nevelés felelősségét az ifjúság személyiségének formálásában, a szocialista életre való felkészítésében. Az iskolának nem csupán ismeretekét kell nyújtania, hanem ezen ismeretek alkotó felhasználására is nevelnie kell. A határozat sürgeti a gyermekek és pedagógusok nyomasztó túlterhelésének csökkentését. Ma már nincs senki, aki tagadná e túlterhelés személyiséget torzító hatását. De sokan vannak, akik szkeptikusak e túlterhelés csökkentését illetően. Csak radikális megoldások vezethetnek sikerre. Meg kell szüntetni az iskola versenyfutását a tudományos, a technikai fejlődés eredményeivel, és erősíteni kell az iskola alapozó funkcióját. Meg kell szabadítani az alsó- és középfokú intézeteket attól az elviselhetetlen versenytől, melyre az érettségi és az egyetemi felvétel mai rendszere kényszerít rá, annak érdekében, hogy az ifjúság egy része az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákon megfeleljen. A jövőben a legnagyobb hangsúlyt az általános iskola fejlesztésére kell helyezni. E lap hasábjain is többször szóvá tettük az általános iskola „általánossá" tételének szükségességét; annak biztosítását, hogy differenciáltan foglalkozva a tanulókkal, mindenkit eljuttathassunk képességei kibontakozásának maximumához. Az általános iskolának kell megvalósítania a reális pályairányítást, melyben a tanulók képességeinek ismerete mind nagyobb jelentőséget kap. Fel kell számolni az általános iskolában a személyiséget romboló bukásokat, és megteremteni a széles körű szervezeti lehetőséget a tanulókkal való differenciált foglalkozásra. A párthatározat a középfokú oktatás számára is reálisabb képzési célt fogalmazott meg. A gimnázium a felsőoktatásra való felkészítés mellett a gyakorlati életben való elhelyezkedéshez is nyújtson segítséget a jövőben. A fakultatív tárgyak fokozatos bevezetésével egyidőben különböző praktikus ismereteket nyújtó tanfolyamok elvégzésére is lehetőséget kell biztosítani, hogy a tovább nem tanuló diákok időveszteség nélkül helyezkedhessenek el olyan pályákon, melyekhez gimnáziumi érettségi szükséges, és amelyekhez a speciális képesítést eddig különböző időtartamú tanfolyamokon szerezték meg. A párthatározat eldöntötte azt a vitát is, amely a szakközépiskola jövőjét és funkcióját illeti. A szakközépiskolának befejezett képzést kell nyújtania; az ipari szakközépiskoláknak szakmunkás képesítést. Ezen intézményeknek a szakmai képzés az elsődleges céljuk, de lehetőséget kell teremteniök a szakirányuknak megfelelő felsőfokú oktatási intézményekben való továbbtanuláshoz is. Sürgető szükségesség — éppen a népgazdaság munkaerő utánpótlásának biztosítása érdekében — a szakmunkás képzés színvonalának emelése és e képzés feltételeinek gyökeres megváltoztatása. A szakmunkásképző iskolák zsákutcáját szünteti meg a szakmunkások 3 éves középiskolája; ez az iskolatípus a szakmunkás bizonyítvány megszerzése után bárki számára lehetőséget nyújt az érettségi vizsgára. Közoktatásunk jövőjének alakításában nagy szerepe van a közoktatás-irányítás korszerűsítésének is. Az alsó- és középfokú oktatási intézmények irányításában teljessé kell tenni a Tanácstörvényben foglalt elvek érvényesítését, hogy ti. ezen intézmények mindegyike tanácsi irányítás alá kerüljön. A közoktatás-irányítás hatékonyságát csak növeli, ha csökken a középfokú oktatással foglalkozó szakminisztériumok száma. Az iskolai élet demokratizmusának fejlesztését célozza az az igény, mely a pedagógusok munkaköri kötelességeinek megfogalmazását, a tantestületek véleményezési és döntési jogkörének szélesítését sürgeti, és javasolja az igazgatók kinevezésénél az érdekelt nevelő testületek véleményének kikérését. A Központi Bizottság határozatának realitását fejezi ki az a követelmény, hogy a kitűzött feladatokat fokozatosan kell megvalósítani; hogy minden lényeges döntést kísérleti tapasztalatokkal szükséges alátámasztani; hogy a határozat hangsúlyozza: a változtatások csak akkor lehetnek eredményesek, ha az azokhoz szükséges anyagi és személyi feltételek biztosíthatók. Ezért tartja szükségesnek a Központi Bizottság, hogy a nemzeti jövedelemből nagyobb százalék jusson az állami oktatás fejlesztésére. A Központi Bizottság határozata hosszú időre vázolta fel a közoktatás fejlődését. De e határozat természetesen jelenlegi munkánkat is befolyásolja. A fővárosban már ennek figyelembevételével készítettük elő az 1972/73-as tanévet. Az egyik legfontosabb feladatunknak azt tekintjük, hogy valamennyi fővárosi intézményben korszerűbbé tegyük az oktatónevelőmunkát. Szervezeti intézkedéseink is ezt célozzák. Ennek érdekében teszünk erőfeszítéseket óvodai hálózatunk további bővítésére. Azok számára, akik valamilyen oknál fogva nem járnak óvodába, megszervezzük az iskola-előkészítő tanfolyamokat. Nagy gondossággal készítjük elő az iskolába kerülő gyermekek vizsgálatát, hogy mindenki a fejlődését biztosító intézményben, megfelelő körülmények között kezdhesse meg tanulmányait. Az iskola-előkészítés megszervezésével, a korrekciós osztályok szervezetének kiépítésével, a fogyatékos gyerekek időbeni kiszűrésével, valamint az első osztályosok munkafeltételeinek optimális biztosításával segítjük elő az iskolakezdés sikerét, a bukások leküzdését. Ebben az esztendőben továbbfejlesztjük az iskolaotthonos osztályokat: azt is szeretnénk elérni, hogy a napközi ellátást igénylő első, második osztályos gyermekek nagyobb része már iskolaotthonos osztályban folytassa tanulmányait. Emellett nem feledkezhetünk meg a napköziotthonok munkájának javításáról, szorgalmazzuk a napközi otthonok egészségesebb életrendjének kialakítását, a napköziotthoni munka és a tanórai tevékenység közötti kapcsolat javítását. Növelni kívánjuk mind az általános iskolákban, mind a középiskolákban a szakkörök számát, a tanfolyami lehetőségeket, hogy a tanulók érdeklődési köre széles körű kielégítést nyerjen, az előkészítő szakkörökben pe-28