Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat V.: Az alapító városrész (Óbuda)

Fekete Gábor Fővárosi őrjáraf V. Az alapító városrész Fogadóóráján véletlenül — és mégsem véletlenül — megintcsak egymás mellé kerül az öreg és az új Óbuda; a hetvenegynéhány esztendős ügyfél,ésahuszonnégy esztendős műszerész, aki a Budapesti Rádiótechnikai Gyár KISZ-fiataljaként a társadalmi munkában épülő centenáriumi parkról vált vele szót. Az óbudai múlt és jövő közötti egyensúlyozás oly kor groteszknek ható tettekre készteti az elnököt: — Valamennyi óbudai kiskocsma kiváló ismerője és sűrű vendége vagyok — mondja —, ugyanis helyszíni szemléken kell eldöntenünk, melyiket hagyjuk bontani és melyiket nem ... Vég nélkül lehet folytatni a mai Óbuda anakronizmusait. Öreg, rozoga, apró viskótól néhányszáz méternyire terpeszkedik az új lakónegyed maxi-háza, egy falunyi lakónak adva helyt 986 modern családi otthonban; egyedülálló országos nevezetesség, olyan apróságról már nem is szólva, hogy lépcsőházi csarnokait érthetően igen látogatott kiállítótermekké varázsolják a kerület képzőművészei. Vagy: a régi óbudai temetőből, az 1848-ban elhunyt városi molnár nyugvóhelyéről a német nyelvű sírfelirattal illusztrált sírkövet most szállítják múzeumba, mert e területen játszóteret építenek; aztán megtalálhatók Óbudán azok az emberek, akik könnyezve tiltakoznak, amiért el kell hagyniuk penészes, düledező vályoglakásukat, s csak az URHEgy kicsit már napjainkban is, de néhány év múlva végképp különösen hat az újdonatúj budai városrészre az „Óbuda" elnevezés. Feltehetően a főváros III. kerületének lakói szíves-örömest vállalják ezt az ellentmondást s a hozzá hasonlókat, amelyek lépten-nyomon az ember szemébe ötlenek. Horváth Károlynénak, a kerületi tanács elnökének hivatali szobájában az egyik falon vízfestmény: az öreg, földszintes házakkal beépített girbe-gurba óbudai utcák egyikéről — mellette egy rézkarc, a Miklós térre meredő tízemeletes modern lakóházról.