Budapest, 1972. (10. évfolyam)
1. szám január - Zolnay László: A Lipót-féle városjogok
Mázas, lóalakú cserép vízöntő edény (XIII. sz. eleje) Bakos Margit felvételei Árpád-kori pénzek és pénzhamisítók Késpenge, üllő, cserépedény a barlangi pénzhamisító műhelyből Szabó László, a Budapesti Sport Egyesület barlangkutató csoportjának munkatársaival, Budapest, Budakeszi és Nagykovácsi határán egy eddig ismeretlen zsombolyra bukkant. Lehatolva a barlangba, annak tömedékében értékes leletekre akadtak. Mivel ugyanők részt vesznek a Budakeszi úti pálos kolostor romépületének feltárási munkájában is, leleteiket nyomban bemutatták a múzeum régészének. A barlangkutatók által felszínre hozott leletek feldolgozását folyamatosan végzi Kiszely István antropológus, több régész és restaurátor. A végleges elemzésekig is érdemes ezekről a leletekről beszélni. Az első értékes felfedezés egy fiatal férfi tetemének megtalálása volt. Az antropológus szerint e fiatal férfi a XV. században élt; meg nem állapítható okból pusztult el e barlangban. Hamarosan értékes őskori és középkori tárgyak is szaporították Szabó kutatócsoportja leleteinek számát. Több bronzkori és rézkori cserépedény töredékén kívül számos kvarc és obszidián nyílpenge került még napfényre. De nemcsak az őskor embere lakta ezt a zsombolyt! S nemcsak ama XV. századi fiatalember lelte itt halálát. A behullott tömedék eltávolítása során két ép s egy töredékes XII—XIII. századi cserép főzőedény került elő. Mellettük szinte unikális érdekesség az a cserépből készült, lovat ábrázoló akvamanile (vízöntő edény), amely ugyancsak a XII— XIII. századból való. Import áru volt. Felszínét zöldes máz borítja. Megállapítható, hogy ezt az akvamanilét sérült állapotában is tovább használta a tatárjárás előtt élt gazdája. A ló két mellső lába ugyanis csonka, de kopásfelület van rajta. A vastárgyak közül egy csikózabla valószínűleg középkori; bizonytalan néhány késpenge kora. Több vastárgy amorf, rendeltetésük és koruk bizonytalan. Feltűnő egy üllő alakú vastárgy. Megtisztítása, vegyelemzése előtt korát megállapítani nem lehet. Ez a tárgy azonban a Szabó-csoport által talált legnagyobb — mondhatni szenzációs — leletegyüttesnek fényénél válik fokozottan gyanússá és egyre érdekesebbé. Ugyanebből a — régészeti rétegek szerint még el nem különíthető — törmelékből mintegy negyven ezüst lemezke került elő. Nagyjából azonos súlyúak. Egyik csoportjuk négyszögletes és vastagabb. A következő csoport már kalapács-verés nyomát viseli magán és alakja a kerek formához közeledik. Végül teljesen sima, pénz-érem-szerű ezüst korongok is akadnak. Ezekre pedig négy teljesen ép, V. István király korából származó (1270—1272) ezüstveret teszi fel a koronát. Első rálátásra: XIII. századi pénzhamisító műhely maradványának látszik ez, a javából! Szinte látni véljük azt a jeles atyafit, aki holmi kis nyers ezüsttel a hóna alatt óvatosan beosont a barlangba. Majd hosszabb-rövidebb kopácsolás-kalapácsolás után V. István király obulusaival, dénáraival indult el Óbuda és Esztergom piacai, vásárai s ivói felé .. . Persze, ez a kis pénzhamisítási, hétszázéves novella még sok régész, restaurátor-Poirot-nak munkáját igényli. Meg kell nézni, valóban hamisítványok-e az V. István-féle itt talált pénzek. Hátha csak egy Árpád-kori pénzverdéből lopott holmi az egész leletcsoport? Amelyet már elfelejtett továbbcsenni egykori gazdája. Ha pedig valóban egy egyszemélyes pénzhamisító műhely volt e Buda melletti barlangban — hol a verőtő, a többi pénzverő eszköz? A válaszadáshoz további munka kell. Ahhoz pedig nemcsak antropológus, régész, restaurátor vegyelemző és meghatározó munkája, baráti jótanácsa szükséges, hanem az is: fővárosunk megfelelő szervei keressék és találják meg a módját e barlangkutató csoport hathatós segítésének. V.E. A pénzhamisítás fázisai a barlangi leletben (XIII. sz. eleje)