Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: A Lipót-féle városjogok

SZÉPIRODALMI HETILAP. Budai Apraxin Julia, Jósika Kálmán, főmunkatárs, tulajdonos cs kiadó. Megjelenik minden vasárnap. felelős szerkesztő. 7. szám. I ELŐFIZETÉSI ÁR: \ Szerkesztői iroda: Mártius 8. j egy évre 8 ft., félévre 4 ft., negyedévre 2 ft. oszt. ért. '> Víziváros, főuteza 51». sz. Uz első budai irodalmi lap A XIX. század első felében a többségében németajkú Budán sokáig nem jelent meg magyar folyóirat; mígnem 1863-ban Budai Apraxin Júlia megalapította a „Budai Lapok"-at, Buda magyarosítása és az ottani népszínház támogatása céljából. Az előfizetési felhívás lényegében magában foglalja a folyóirat alapvető célkitűzéseit, ezért nem látszik érdektelennek egyes részeinek idézése: „Első magyar lap Budán! Előfizetési felhívás a Budai Lapok czimű Szépirodalmi heti közlönyre. Tisztelt honfiak és honleányok! Hogy alkalom nyújtassák a vidéki közönségnek, mely több fényes jelét adta hazafiságának a budai népszínház pártolásában, ez intézetet továbbra is támogatni s a távolból is bebizonyítani, hogy minden eszme, mely szeretett nemzetiségünk gyarapítására szolgál, hőn felkaroltatik, elhatároztam, a legjobb irodalmi erők segélyével Budán szépirodalmi és divatlapot kiadni s tiszta jövedelmének felerészét a népszínház gyámolításáraszentelni... Ösztönzött e törekvésemben még azon körülmény is, hogy ez leend az első lap, mely ős Budán Iát magyar nyelven napvilágot s így fővárosunk nemzeties irányára is gyakorolhatand némi befolyást. . . E czélra az eddig Pesten megjelenő Szépművészeti csarnok czimű szépirodalmi lapot sajátommá tévén, azt Budai Lapok ezüm alatt fogom új erők megnyerésével az eddig szerkesztő Jósika Kálmán felelős szerkesztősége alatt kiadni. . . Ezen lap irányul tűzte ki Buda városának magyarosítását előmozdítani s ezzel kapcsolatban a népszínház érdekét képviselni. . . Lapunk fő czélja nemzeti művelődésünk s hazai művészetünk általános előmozdítása, a magyar nyelv terjesztése idegen ajkú honpolgáraink közt, s e czél egyik főtényezőjének az oly számtalan viszontagságokkal küzködő budai népszínháznak gyarapítása. . . A Budai Lapok legjobb íróinktól hoznak munkálatokat, s elismert külföldi tekintélyektől fordított műveket, érdekes mulattató elbeszéléseket, utazási leírásokat. .." Külön figyelmet érdemel a folyóirat fejlécét díszítő kép, amely az Alagút pesti oldalának a bejáratát ábrázolja, a Várhegy látképével együtt. A kép fölött 1863-ban merészhangúnak minősíthető felirat olvasható: „Él magyar, áll Buda még". A metszet balsarkában a lap által támogatott budai Népszínház látható, zászlókkal felékesítve. A színház alapítója Molnár György volt, aki régi „lomtár" épületet alakíttatott át fűthető színházzá. (Előző számunkban jelent meg Vértessy Miklós cikke a budai Népszínházról és színigazgatójáról. A szerk. megj.) A Budai Lapok egész megjelenése ideje alatt részletes tájékoztatást nyújtott a színház működéséről. Már az első számban egy ma is igen megszívlelendő kezdeményezésről tudósít. A népszínház terjeszkedése című közleményben: „Molnár húsvéttól kezdve minden szombaton s vasárnap színielőadásokat rendezend Ó-Budán, mely körülmény, ha figyelembe vesszük a gőzhajótársaság hajógyárában működő nagyszámú magyar munkásokat, nemcsak anyagi, de szellemi és erkölcsi tekintetben is üdvös hatást fog gyakorolni." Ezen óbudai színházi esték a mai munkáselőadások elődjeinek is tekinthetők. A Budai Lapok főmunkatársa, tulajdonosa és kiadója: Budai Apraxin Júlia, Batthyányi Arturné maga is figyelemre méltó személyiség volt, a budai Népszínház mecénása, több sikeres színdarab írója; időnként ő maga is fellépett különböző színházakban. Az egyik korabeli lap, a „Független" így írt róla: „Az előkelő műkedvelőnő több oknál fogva bírja a nagyközönség részvétét. Tudják róla, hogy lelkesülten szereti a magyar hazai ügyeket s idegen származása daczára is jobban ismeri azokat, s több időt fordított irodalmi nyelvünk megtanulására, mint sok magyar eredetű nagyúri hölgy. Tudjuk róla, hogy a regényeket írván, mindig fenn hangon hirdeté: «minden aristocratia közt legelső az értelem aristocratiája». ..maissokszor meglátogatja a szegények viskóit.. . ezúttal „. . . az írói segélyegylet és a székesfehérvári ásatások javára lépvén fel." A lap felelős szerkesztője Jósika Kálmán író, újságíró, Jósika Miklós unokaöccse volt. A Budai Lapok — amelyet hetenként adtak ki — rövid féléves megjelenési ideje alatt számos korabeli neves író és költő művét közölte. Többek között a lap munkatársai voltak: Tompa Mihály, Szász Károly, Dobsa Lajos, Lévay József, Dalmadi Győző, Zilahy Károly, Gyulai Pál, Thaly Kálmán és még sokan mások. Számos álneves vagy névtelen cikkről feltételezhető, hogy Apraxin Júlia írta. Jósika Kálmán szerkesztő is sok írását tette közzé a lapban. A szépirodalmi hetilapnak rendszerint a következő volt a beosztása: az első rovat általában folytatásos regényeket vagy színdarabokat közölt. Majd a , .Tárcza" rovat következett, egy-egy könnyed írással. A „Művészet" rovat legnagyobb részét színházi vonatkozású anyag töltötte ki; főleg a budai Népszínházzal és a pesti Nemzeti Színházzal foglalkoztak, de hoztak híreket vidéki társulatok működéséről is. Nem hiányoztak a képzőművészeti témák sem. A „Különfélé"-ben sok érdekes hazai és külföldi hírt hoztak az olvasók tudomására. A „Vegyes közlemények", a „Helyi hírek", a „Budai hírek" rovata igen sok érdekes budai és pesti vonatkozású közleményt tartalmazott. Az egyik számban például ezt olvashatjuk: ,,E napokban láttuk, hogy az utczákon már több napok óta heverő szemét. . . el nem hordatott. Egy élezés ifjú egy ily szemétrakásra egy pálezát tűzött fel következő felírással: E szemét bérbe adandó, — bővebb tudósítás a t. Tanács illetőleg ?. t. Gazdasági bizottmánynál nyerhető." Úgy látszik, vannak örök budapesti témák. . . A Budai Lapok félévi megjelenés után megszűnt. Budai Apraxin Júlia Párizsba távozásakor felhagyott lapjának kiadásával, de azzal a szándékkal, hogy visszatérte után folyóiratát újra és akkor már saját felelős-szerkesztésében megjelenteti. Amint ő maga írja: ,„ . . hogy azt egészen saját szellememben s nézetem szerint szerkeszthessem; miután alkalmam volt észrevenni, hogy bár a legjobb szándékoktól vezéreltetve, soha sem tükrözte vissza elég híven saját nézeteinket." E nyilatkozatból arra következtethetünk, hogy a tulajdonosnőnek a lap tartalmát és szellemét illetőleg nézeteltérései voltak a szerkesztő Jósika Kálmánnal. Ám a Budai Lapok többé nem jelent meg, így Buda egy időre ismét irodalmi lap nélkül maradt. Batári Gyula 43