Budapest, 1972. (10. évfolyam)
9. szám szeptember - Szépvölgyi Zoltán: Az európai fővárosok együttműködésének lehetőségei
ciós kapcsolatok hiánya az elidegenedést fokozza, a környezet stresshatásai elviselhetetlenekké válnak, amellett a nagyvárosi infrastruktúra fejlesztése és fenntartása aránytalanul költséges. Az ezzel ellenkező álláspont szerint a nagyváros kialakulása az emberiség fejlődésének szükségszerű állomása. A nagyvárosok, elsősorban a fővárosok a társadalmi, kulturális és műszaki fejlődésnek oly fontos bázisai, hogy további fejlődésük elkerülhetetlen. Mi pozitív álláspontot foglalunk el a „nagyvárosi életforma" kérdésében. Hogy Budapest növekedését mégis lassítani igyekszünk, annak az az oka, hogy ezzel az ország egészének arányosabb fejlődését kívánjuk elősegíteni. Magyarország sajátos problémája, hogy a vidék urbanizáltsága az utóbbi évtizedek jelentős fejlődése ellenére is alacsony fokú. A legnagyobb magyar város lakosságszáma még mindig nem éri el a főváros kétmilliós lakosságszámának egytizedét sem. Kezdetben adminisztratív intézkedésekkel, a budapesti letelepedés korlátozásával kívántuk a fejlődés mértékét befolyásolni. Ez kevésbé bizonyult eredményesnek, mint az utolsó évtized tudatos decentralizálási politikája; kormányunk az új üzemek és jelentős intézmények zömét az ország más — addig iparral csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem rendelkező — városaiba telepítette. E decentralizálási politika következtében a fővárosnak és környékének növekedése lassúbbodott. Az utolsó esztendőben a többi magyar város a fővárosnál kétszerte gyorsabban, a kijelölt regionális központok háromszorta gyorsabb arányban növekedtek. Az ország lakosságának 19%-át magában foglaló Budapest ipari súlya a létszámot tekintve az ország egészéhez viszonyítva 43%-ról fokozatosan 33%-ra csökkent, úgy, hogy a budapesti ipar termelési értéke ugyanakkor — abszolút számokban mérve — nőtt. 2. Környezetvédelem. A nagyvárosokban koncentrálódó ipar a városok fejlődésének egyik fontos forrása. Ugyanakkor azonban — mint köztudott — az ipar jelenléte városainkban sok gondot is jelent. Ahhoz, hogy az ipari ártalmakat visszaszoríthassuk, mindenekelőtt megfelelő műszerekkel rendszeresen és folyamatosan fel kell mérnünk az ipari üzemek levegő-szennyező hatását, zajhatását, a szennyvizeikkel kibocsátott káros anyagok mértékét. Ügy véljük, hogy a fővárosi hatóságoknak kellő hatáskörrel és anyagi erővel kell rendelkezniük ahhoz, hogy ezek a káros hatások megszüntethetők, vagy — ha ez nem lehetséges — a kárt okozó üzemek megfelelő helyre áttelepíthetők legyenek. Tapasztalataink szerint büntetések kivetésével ez a probléma nem oldható meg. Az üzemek számára gazdaságosabb lehet a büntetés megfizetése, mint a zavaró hatás megszüntetése. A megfelelő eredmények eléréséhez mindenekelőtt szükséges annak pontos meghatározása, hogy mit tekintünk zavaró hatásnak; elengedhetetlen az erre vonatkozó normák gondos kimunkálása, rögzítése. Budapesten erőteljes intézkedések történtek és vannak folyamatban az ipari üzemek zavaró hatásának kiküszöbölésére, vagy legalábbis csökkentésére. Az előbbiekben vázolt ipardecentralizálási politikánk, melynek keretében a fővárosban nem kívánatos, vagy erősen zavaró hatású üzemeket vidékre telepítjük, ezt a célt is szolgálja. Az ilyen üzemek áttelepülését állami szubvenciók rendszere segíti elő; de a budapesti tanács is jelentős összegekkel támogatja a város életét zavaró üzemek kitelepítését. Emellett a tanács intézkedéseket hozott a városban maradó üzemek környezetrontó hatásainak megszüntetésére, fásított védősávok létesítésére. A környezetvédelem eredményei és hiányosságai szoros kölcsönhatásban állanak a város lakos-9