Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: Csigó László felvétele

többször is említett további munkaprogram megvalósuljon. Tudom, hogy feszített munkáról, szoros határidőről van szó, de ezek a kötelezettségek megalapozottak. Ami eddig megvalósult, az is reális alapokon nyugszik. Munkájuk nemcsak a szó szoros értelmében összetett, hanem átvitt értelemben is. A különböző munkahelyeken a földalatti vasutat hozzák létre, de ez egyben a főváros gyarapítása, sőt a szocializmus építése is, amely során kialakul a szocialista ember. Ez sokatmondó teljesítmény, amelyre büszkék lehetnek és bizakodással tekinthetnek a jövőbe. A földalatti vasút építése — s ezen a szorosan hozzá kapcsolódó munkálatokat is értem — valóságos történelmi küzdelem. A régiek tudják, s talán a csontjaikban, a zsigereikben is érzik, hogy nem volt ez könnyű út. Tükröződött benne szocialista építésünk göröngyös, viharos, de mégis előrevezető útja. Ahogy az elhatározás született s megindult az építkezés, ahogy és amiért törést szenvedett, majd ahogy és amiként sikerült a dolgot újra rendezni és a megfelelő pályára helyezni — mind-mind jellemző volt erre az útra. Most már egyenes úton haladunk előre. Történelmi küzdelem ez egészében véve és talán még részleteiben is. A földalatti vasút építése természetesen — és nagyon helyesen — más létesítmények, pl. aluljárók létrehozásával is bővült. Mindez hatalmas munka, amely egyszercsak elkészül, az alagutakat befedik, az építkezések nyomait eltüntetik, s az építők szinte sajnálják, hogy tovább nem láthatók olyan szembetűnően az óriási erőfeszítések. Emiatt senki se szomorkodjék. A kész mű is érzékelteti, mekkora munka fekszik benne és az emberek ezt értékelik. A főváros lakossága, az ország népe megbecsüli és megköszöni az építők nehéz, sokszor verejtékes munkáját, erőfeszítéseit, de ezzel együtt is éppen a kész műre vár a legnagyobb izgalommal, arra, mikorra és hogyan helyezik üzembe a Metró új vonalait. Az itteni eredmények is részei az országban folyó szocialista építésnek, amely megfelelően halad előre. Ismertek az eredmények és a problémák, a nehézségek egyaránt. Gondjaink, ezek között szociális jellegű problémáink persze régebben is voltak. Olykor most súlyosabbaknak tűnnek, mert többet beszélünk róluk. Nemcsak az eredményekről szólunk, hanem a problémákat is szóvá tesszük. Ez így helyes, így ésszerű. Mert ha nevén nevezzük a problémákat, azokra rámutatunk és róluk kollektívákban vagy akár a sajtóban is vitatkozunk, az már önmagában is elősegíti, hogy tennivalóinkat céltudatosan határozzuk meg és feladatainkat jobban végrehajtsuk. E feladatokhoz tartozik — egyebek között — azoknak a szociális problémáknak a megoldása, amelyek különösképpen a városokban és még inkább a fővárosban feszítenek. Az első ilyen feladat a szociális gondoskodás egyrészt az elöregedett emberekről, másrészt a jövendő nemzedékről, a gyermekekről. Az építéshez nagyon közelálló a másik két terület — amelyekkel már sok éve küszködünk, eredményeket is elértünk, de még messze vagyunk az igazi megoldástól — s ez a lakásépítés és a közlekedés. A lakáshelyzet enyhítésére fokozatosan felépül majd az i millió lakás, érezteti hatását a már átadott lakóházak egész sora, bár tudjuk, hogy még sokat kell építenünk. A közlekedés terén azonban nem így állunk, mert egy kicsit későn néztünk szembe a gondokkal. Márpedig Budapesten, míg a nagyon szorító lakásproblémák — mondjuk — másfélszázezer embert érintenek, addig a közlekedés naponta nyolcszázezer ember problémája. Mert mindenki közlekedik. Vannak, akik a saját kocsijukon — fokozatosan ők is rájönnek, hogy a forgalmi csúcsidőkben lassabban haladnak, mint a gyalogosok —, de náluknál sokkal, de sokkal többen: naponta 700—800 ezren a tömegközlekedési eszközökön. Nem tudom, hányan szidják a Fővárosi Tanácsot, bennünket lakásügyben, de bizonyos, hogy legalább négyszer annyian teszik szóvá közlekedési kifogásaikat. Ezért arra kell törekedni, hogy a közlekedés gondjainak megoldása jobban előtérbe kerüljön. Ennek érdekében már tettünk is lépéseket. A földalatti vasút sem csak azoknak az utasoknak jelent könnyebbséget, akik ott kulturáltan és gyorsan közlekednek, hanem tehermentesít más közlekedési eszközöket is. Ezzel függ össze, hogy a földalatti vasútnak ezt a Deák tértől a Déli vasútig terjedő szakaszát a megjelölt időpontban át kell adni a forgalomnak. Nagyon köszönöm, hogy már most meghívtak az ünnepélyes átadásra. Tudom, hogy még nagy munkát kell elvégezniök addig, ameddig eljön a szalag elvágásának napja. Az avatás persze rajtam nem fog múlni, ha lehet, én boldogan ott leszek. Nagy nap lesz az, s akkor minden építő érezheti majd a jól végzett munka örömét és megállhat egy pillanatra, hogy lássa, mit végzett. Szerintem megvan minden feltétel ahhoz, hogy a tervet teljesítsük, s az átadás napja határidőre jöjjön el. Ennek nagy jelentősége lesz abból a szempontból, hogy a Metrót a megjelölt időpontban használatba vehetik az utazók. De nagyszerű eseménye lesz az az éppen százéves főváros életének, hirdetvén, hogy abból a száz évből negyedszázad már a szocializmus korszakában telt el. Ez az építkezés is segít majd abban, hogy az emberek felmérhessék, mennyire jutottunk előre a magunk választotta úton. Ehhez persze az is kell, hogy az embereknek örömük teljék abban, ha ránéznek a Metró létesítményeire; vagyis azok nemcsak jók, hanem szépek is legyenek. E pályaszakasz átadásakor sok külföldi lesz Budapesten. A magyar főváros centenáriuma is alkalmat nyújt arra, hogy szeptemberben itt találkozzanak az európai fővárosok polgármesterei. S minthogy másutt is építenek metrót, szinte tapasztalatcserére is jönnek. Mondhatjuk tehát, hogy az új szakaszt ország-világ fogja látni. Mindezt — kérem — vegyék figyelembe a munka egész menetében. Körültekintés szükséges, nehogy két év múlva rájöjjünk: másként kellett volna csinálnunk. Gondos munka kell, hogy külsőleg is tetszetős legyen minden. S pontosan össze kell hangolni a metró- és az ahhoz kapcsolódó építkezéseket. A különböző — a maguk idején elkerülhetetlen — felvonulási épületek, mondhatnám „felszíni műemlékek" is csak addig díszelegjenek, ameddig feltétlenül szükség van rájuk. Utána szépen takarítsák el őket. Ez persze csupán apró része a határidőre történő építés gigászi munkájának, de erre is figyelnünk kell. Az egész metró története mutatja, ahhoz, hogy idáig juthassunk, az elemi feltételeket— a szocialista építőmunka szélesebb értelemben vett feltételeivel együtt — a pártnak, az ország kormányának kellett biztosítania. Ezt a vezetés biztosította, de magát az építőmunkát már nem az ország vezetői végezték el, hanem a dolgozók közössége. S ide sorolom a Budapesti Pártbizottság, a Fővárosi Tanács, a vállalatok dolgozóit, a műszakiakat, a szak- és segédmunkásokat. Ez így egy zárt rendszert alkot, amelyben megfelelően kell működnie a pártnak, a kormánynak, a főváros vezetésének, mindenkinek, egészen a legapróbb munkahelyekig. Ha ez a zárt rendszer megbomlik valahol, az egész nem működhet jól. Kedves Elvtársak! Mai látogatásom tapasztalata, hogy itt jó szellemben és szervezetten folyik a munka. Ehhez csak őszintén gratulálni tudok. Űgy vélem, hogy a további munkára is fel kell készülnünk, hiszen még magasabb szintre kívánunk emelkedni az új társadalom építésében. Kérem, ehhez is biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek Önökön múlnak; a párt, a kormány és minden más szerv szintén meg fogja teremteni a szükséges feltételeket. Még egyszer köszönöm az alkalmat, hogy találkozhattunk, aminek nagyon örülök. Sok sikert kívánok. 2