Budapest, 1972. (10. évfolyam)
9. szám szeptember - Hantos János: A városegyesítés centenáriuma elé
Hantos János A városegyesítés centenáriuma elé A városok élete: a bennük élő és alkotó emberek élete. Egy város külső képét és belső értékeit lakói hozzák létre; fejlődését, gazdagodását a lakosság kulturáltabb életmódja tükrözi vissza; hangulatát, atmoszféráját pedig az emberek gondolkodásmódja, műveltsége és erkölcsisége szabja meg. Az anyagiságában létező és változó város objektíve szabályozza a lakosság életét; a lakosság és választott képviselői viszont elhatározásaikkal és munkájul kai szubjektive szabályozzák a várost. Ez a kölcsönhatásban levő szabályozás jelenti a város és lakói sajátos kapcsolatát, ezernyi szállal fűzi össze a város és lakói életét. Ez a kölcsönhatás számos élménnyel gazdagltja a lakosságot és érzelmileg köti városához. Talán ezzel magyarázható, hogy határtalanul elfogultak vagyunk Budapest dicséretében, és végtelenül elfogulatlanok vagyunk kifogyhatatlan bírálatában. Koráról nagyon régóta vitatkozunk. Vannak lelkes lokálpatrióták, akik 2000 évesnek hirdetik Budapestet. Vannak szerényebbek, akik a honfoglalás utáni városalapító eseményekre hivatkozva, 1000 évesnek mondják. De tény, hogy Budapest néven, egységes nagyvárossá, csupán 100 éve lett fővárosunk. Megemlékeznünk nagyvárossá válásának történelmi folyamatáról, a városegyesítés centenáriumáról — szívesen vállalt, természetes kötelességünk. 100 év óriási változásokat eredményezett Budapest fejlődésében. Az egyesítés évében Pest és Buda, de különösen Óbuda nélkülözte a nagyvárosi jelleget, összesen 9300 épülete volt és azok 4/S.e földszintes. Magasabb háza alig volt, a három-négyemeletes épületek száma mindössze 200. Közművei igen szerények, útjai, közlekedése elmaradott, közintézményei kialakulatlanok voltak. Hiteles dokumentumokból tudjuk, hogy pl. a Lipótvárosban, a mai Markó utcán túl, csak néhány malom és egyes elszórt házak álltak. A Terézváros és Erzsébetváros beépített része a jelenlegi Nagykörútig terjedt. A Józsefvárosnak és a Ferencvárosnak csupán belső részei voltak sűrűbben beépítve, a külső utcákban, meglehetősen ritkán, kis földszintes házikók álltak. Budán a Vár, a Víziváros és a Tabán, részben pedig a Krisztinaváros volt beépítve. A Várhegyen túl, a Vérmező felső szélén húzódott egy házsor. A Városmajor utca és a Retek utca jelentették a város határát. A nem egészen háromszázezer lakosú egyesített Budapest 100 év alatt 2 milliós nagyváros lett. E 100 év történetét, jelentős eseményeit fogjuk jobban megismerni a centenáriumi megemlékezések során. A Várpalotában januárban megnyíló centenáriumi várostörténeti kiállítás, a várostörténészek jövő ősszel megrendezendő tudományos ülésszaka, több könyv és ismertető füzet lehetővé teszi az elmúlt 100 év eseményeinek részletes tanulmányozását. A 100 éves fejlődés összefoglaló értékelését pedig a jövő év novemberében megrendezendő ünnepi tanácsülés adja meg. A várostörténet e fontos időszakára cikkünkben csak néhány gondolattal utalunk. A nyugati tőkés országokban felgyorsuló urbanizációs folyamat többnyire területileg tagolt és átfogó városhálózatot hozott létre. Hazánkban e fejlődés — kezdetben — szinte Budapestre korlátozódott. Az egységes Budapest az egész ország fejlődésére kiható gazdasági, társadalmi folyamatoknak és politikai harcoknak nem egyszerűen színterévé, hanem egyedül lehetséges központjává vált. A fővárosi vezetésnek jelentős kezdeti eredményei voltak a városfejlesztési és rendezési terv kidolgozásában és megvalósításában, a közműhálózat, a közlekedés községesítésében, a városgazdaság fejlesztésében, a kulturális és művészeti élet támogatásában. Budapest elővárosaiban sorra létesültek ipari üzemek és fokozatosan kialakult a főváros ipari bázisa. Tulajdonképpen már akkor felmerült Nagy-Budapest létrehozásának gondolata, illetve első terve. A munkásosztály kialakulása és megerősödése a munkásmozgalom szervezett harcait eredményezte. A szervezett munkás-Részlet a rekonstruált várnegyedből (Csigó László felvétele)