Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: Közlekedés az újkorban

Vízi közlekedés Különös dolog) hogy a gőzgépet korábban hasznosította a hajózás, mint a szárazföldi forgalom. És a XIX. század elején a gőzhajóval lebonyolított teherforgalom — például gabonaszállítás a Délvidékről — a vasútnál sokkal hatásosabb módon pezsdítette fel az ország és Pest-Buda kereskedelmét, elsősorban malomiparát. 1818-ban kötött ki Pesten az első gőzhajó, az osztrák Carolina. Ez a hajó huszonnégy óra alatt úszott le Bécsből Pestre. Rendszeres dunai gőzhajózásunk 1831-ben indult meg. A hajógépek és a hajóstisztek jó része Angliából került a Dunára. A Duna-parti falvak, de még Pest-Buda népe is szájról szájra adta a hírt: „az ördöngös ánglius", az Andrews kapitány vezette „Franz I." (I. Ferenc) már 14 óra és 15 perc alatt tette meg a Bécs —Budapest utat. Visszafelé azonban lassabban forgott a hajókerék: 40 óra 20 percbe telt az út! Egymásután építik a Magyar Hajózási Egyesület hajóit: a Dunát, a Herminát, az Attilát, a Pannoniát, a Szegedet. A Pest és Bécs közötti hajóút, ami lóvontatással 25 napig tartott, másfél—háromnapi időtartamra csökkent. A magyar gabona így hamarabb jelent meg a bécsi piacon, mint az örökös tartományoknak tengelyen szállított termése. Ki is szorította azt. Gabona-exportunk ekkoriban — a gőzhajózás jóvoltából — rövid idő alatt hússzorosára emelkedett. A haszon egy része — jórésze — beleépült Budapest téglaházaiba. Első gőzhajó-utasainknak egyike, 1831. április 7-én (halála évében) Kazinczy Ferenc volt. Pesttől egészen Győrig utazott, Czuczor Gergely, Esztergom s Pannonhalma látására. Kazinczy hajónaplójának pár sora: ,,. . . Még csillagos vala az ég, s a lámpák a pesti utcákon még nem aludtak el egészen, midőn kimentem a hajóra. Lábaim alatt, midőn a hajó teknőjére felléptem, már pezsgett a kisded Vulcanus s a füst feketén tekerge ki kéményéből. Végigmentem a hajón és megállék a nyílások mellett. Látni, mint égnek a kemencék s a gépely csudálatos alakú rúdjai s kerekei mint mozognak nehéz lökődésben. De végre virrada s a hajó kapitánya indulót lövete . . ." Ezután azt meséli Kazinczy, milyen pazar a kétkabinos utasszállító belseje. Majd beszámol arról is: alig érnek a Margitszigetig, három órára lehorgonyozzák a hajót a sűrű köd miatt. . . Pár évvel később Garay János nehezebben barátkozik meg a hajózással. 1846-ban ezeket írja a Háry költője: ,.. . . kedveseinknek visszamaradása, egy bizonytalan elem feletti lebegésünk tudata, egy hatalmas tűzgépnek szomszédságában, amelynek szétpattanása mindnyájunkat egyszerre semmivé tehet, a távozás, amint ház ház után távozik látókörünkből, némi aggályos, borongós érzésekkel párosul . . ." 41 A Pest gőzös (1850 körül) A pest—váci vasút indóháza Az utolsó lóvasút és az első villamos a Krisztinavárosban 1898-ban