Budapest, 1972. (10. évfolyam)
7. szám július - Gáspár Ferenc — Mann Miklós: A „Danuvia Rt.”
lyében folytak; s itt csupán néhány gép, s alig 30—40 főnyi személyzet dolgozott. Ezekben az években történt, hogy az alapítók közül Seiberth Sándor, a volt tartalékos tiszt, valamint néhány társa a részvények többségét felvásárolta, és ezzel a Danuvia, illetve a Gebauer-féle szabadalom tulajdonképpeni birtokosává vált. Ily módon ennek a kis tőkés csoportnak sikerült a továbbiakban a motorhajtású géppuska gyártásának hasznából a lehető legelőnyösebb feltételeket biztosítani. 1928-ban a Bethlen-kormány — kihasználva a békekötés utáni katonai ellenőrzés megszűnését — fokozta törekvését a húszas években kidolgozott fegyverkezési program megvalósítására. Ennek megfelelően a Danuvia vezetői igyekeztek a vállalatot felkészíteni a várható nagy megrendelésekre. így megindították az önálló gyártelep létesítését: a Retek utcai kis műhely Zuglóba, a Kövér Lajos utca 11. szám alatti gyárépületbe költözött. Itt lehetőség nyüt a raktárak, műhelyek, irodák korszerű elhelyezésére, sőt a további terjeszkedés is biztosítottnak látszott. A Danuvia vezetősége újabb lehetőségek után kutatott, mivel a géppuskagyártás egyedül nem biztosította a vállalat rentábilis működését. Ezért kísérleteket folytattak a géppisztoly, golyószóró, tehát a korszerű nehéz kézifegyverek típusainak gyártásával. Mivel a kísérletek biztatóan alakultak, a vállalat 1929—30-ban — nagyobb megrendelések reményében — jelentősen fejlesztette gépparkját. A híres németországi Loewe szerszámgépgyártól egy több gépből álló komplett csőgyártó sort vásároltak. A gazdasági válság azonban egy időre keresztülhúzta a hadsereg fejlesztésére kidolgozott tervek megvalósítását; a kormány csökkenteni kényszerült a fegyverkezésekre szánt kiadásokat. A Honvédelmi Minisztérium költségkerete már csak az érvényben levő, a korábbi szerződésekből származó megrendelésekre korlátozódott; új fegyverek rendszeresítése és gyártása természetesen elmaradt. A Danuvia szempontjából döntő fontosságú légierő fejlesztése is leállt. A várt megrendelések elmaradása súlyos helyzetbe hozta a vállalatot. Az évi üzleti forgalom az egymillió pengő feletti összegről körülbelül 400 ezer pengőre csökkent. A vállalat kénytelen volt a munkások egy részét elbocsátani és a fizetéseket csökkenteni. Bár a vállalat az 1931-es üzletévet körülbelül 20 ezer pengős veszteséggel zárta, mégis meg kell állapítanunk, hogy a válság csak megingatni tudta a Danuviát. A világszerte megújuló fegyverkezési hullám következtében ugyanis 1932-ben Seiberthék már újból jelentős mértékű támogatást kaptak a fegyverkísérletek folytatásához. Háborús felkészülés a harmincas években A gazdasági válság lezárulása után a Gömbös-kormány ismét elővette a húszas évek második felében kidolgozott hadseregfejlesztési programot. A fegyverkezés megindulása Magyarországon összefüggött a német fasizmus uralomra jutásával, a nemzetközi helyzet fokozódó éleződésével. Németország a fegyverkezési korlátok nyílt felrúgásával hozzáfogott a háború előkészítéséhez. A német fegyverkezés mértékei elkápráztatták a magyar vezetőket, akik az ország gazdasági és politikai struktúrájának megfelelően ugyancsak megkezdték a háborús felkészülést. A Honvédelmi Minisztérium egyre jelentősebb megrendelésekkel ösztönözte a magyar tőkéseket a háborús termelési kapacitás bővítésére. Az elmondottakból következik, hogy a Danuviánál 1934—35-ben folytatódott a megindult konszolidáció; a gyár bőven el volt látva megrendelésekkel. A vállalat megkapta a golyószórógyártás jogát is, ennek anyagi fedezetét a Honvédelmi Minisztérium biztosította. 1934-ig a gyár több mint 200 motorhajtású géppuskát szállított a légierők részére. Ugyanebben az időszakban szorosabbá vált az olasz—magyar fegyverzeti együttműködés is; ennek keretében az olaszok nagy érdeklődést tanúsítottak Gebauer fegyverei iránt. 35 Részlet „Az alakuló közgyűlés jegyzökönyvéből"
