Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Gáspár Ferenc — Mann Miklós: A „Danuvia Rt.”

A harmincas évek közepén napirendre került a magyar páncélozott járművek, tankok számára szállítandó géppuskák megfelelő változatainak kikísérletezése és gyártása. Az új feladatok következtében a Danuvia — amely 1934-ben még csak 90 munkást foglalkoztatott, és inkább volt nevezhető kísérleti üzemnek, mint fegyvergyárnak — 1935-től kezdve egyre jelentősebb fejlődésnek indult. A vállalat ettől az időponttól kezdve szinte állandóan növelte ingatlanvagyonát, bővítette gépi berendezését, felszerelését. A Danuvia ingatlanvagyonának értéke, a telekvásárlás és építkezés következtében, 1934—1938 között csaknem megötszöröződött. Az ingatlanvagyonnal szinte azonos arányban emelkedett a gyár gépi berendezésének értéke. Az újonnan beszerzett gépek ismét főként a német Loewe cégtől származtak. Ez idő tájt erősen megnövekedett a munkáslétszám is. 1938-ban 463 szakmunkás és 42 segédmunkás dolgozott; ez az arány azzal magyarázható, hogy a fegyvergyártás — különösen annak kísérleti, egyedi gyártási szakasza — elsősorban igen jól képzett szakmunkásgárdát igényelt. A segédmunkások számának növekedése a sorozattermeléssel függött össze. Igen magas (x 12) a tisztviselők száma, de ezt az indokolja, hogy ebben a kategóriában szerepel a műszaki gárda: a mérnökök, konstruktőrök, művezetők. A Danuvia helyzetének erősödésével függött össze az igazgatósági tagok jövedelmének emelkedése. Tudjuk, hogy Gebauer 1944-ben — Magyarországról történt eltávozása előtt — több mint egymillió pengőért adott el egy ingatlant; Seiberth Sándor vezérigazgató pedig először Budán, az Ilonalépcsőn rendezett be villát, 1932-ben Szentendrén vett telket és építtetett rá nyaralót, 1940-ben mezőgazdasági birtokot vásárolt. Ugyanakkor a társadalmi ranglétrán is emelkedett : 1932-ben kormányfőtanácsosi rangot kapott, társelnöke volt a Baross Szövetségnek, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének. Végül még egy jellemző adat: a Hungarista Napló tanúsága szerint 1938-ban a választásokon Seiberth jelentős anyagi támogatásban részesítette a nyilaskeresztes pártot. A háborús konjunktúra 1938-ban hozta nyilvánosságra Darányi Kálmán miniszterelnök a „győri programot", a fegyverkezési tervet. Ettől kezdve háborús konjunktúra bontakozott ki Magyarországon. A legnagyobb nehézipari vállalatokat szinte teljesen lekötötték a hadsereg számára szóló megrendelések. A termelés növelése érdekében végrehajtott beruházásokhoz az állam nagy anyagi támogatást nyújtott: hitelekkel, adókedvezményekkel serkentette a katonai jellegű vállalkozásokat. Ily módon a háborús konjunktúra évei a Danuvia vezetőinek legvérmesebb reményeit is túlszárnyalták. A vállalat mind beruházott vagyonát, mind foglalkoztatott munkáslétszámát tekintve az ország egyik legjelentősebb és legnagyobb fegyvergyárává vált. Ez a növekedés kifejezésre jutott a cég nevének megváltoztatásában is. 1939 decemberében ugyanis a vállalat a „»Danuvia« Fegyver- és Lőszergyár Rt." nevet vette fel. A fejlődést jellemzően bizonyítja a vállalat ingatlanvagyonának és gépi berendezésének szinte példátlan méretű gyarapodása a világháború évei alatt. Az ingatlanvagyon értéke az 1938. évi 820 363 pengőről 1943-ra több mint 11 millió pengőre nőtt! Ez a nagyarányú gyarapodás részben a zuglói gyártelepen folytatott állandó bővítésekkel állt kapcsolatban. Ezekben az években állandóan építkeztek; egyre újabb és újabb épületeket emeltek, nagyobbították a meglevőket. Az igazgatósági épület elkészülése után a Danuvia címe is megváltozott: a vállalat székhelye átkerült a Kövér Lajos utcából az Angol utca 10—12. szám alá. Az ingatlanok értékében bekövetkezett változás másik oka, hogy a Danuvia a háború évei alatt vidéken is — Veszprémben, Székesfehérvárott — létesített gyártelepeket. Hallatlan mértékben növekedett a Danuvia gépi ^Szerelésének és üzemi berendezésének értéke is. Az adatok szerint az 1938. évi 2 milliós érték 1943-ra több mint 11 millió pengőre emelkedett. A Danuviának a második világháború alatt történt ilyen nagymértékű gyarapodása kizárólag a haditermeléssel függött össze. Ekkor értek be a sokéves kísérletek, kutatások. Most már gyorsan rendszeresítették az új fegyvereket, nem jelentett gondot áttérni a tömegtermelésre. A Danuvia elsősorban a légierők fejlesztésében, majd a páncélos egységek felállításában volt érdekelt. A vállalat a géppuskák gyártása, illetve beépítése révén bekapcsolódott a németekkel 1940-ben kötött megállapodás után meginduló ún. Messerschmittprogramba. Danuvia gyártmányú fegyvereket építettek be a Héja típusú vadász- és zuhanóbombázókba, a Sólyom típusú közelfelderítő repülőgépbe. 1942-től a Danuvia gyártotta a német repülőgépeknél rendszeresített Mg—151 típusú géppuskákat is. Gebauer 1937-ben mutatta be új fegyverét, a nagytűzgyorsaságú fémhevederes, 8 mm-es géppuskát. Ezt repülőgép szárnyfegyverként alkalmazták, de alkalmas volt arra, hogy harckocsiba beépítsék, sőt, légvédelmi fegyverként is lehetett használni. A Király-féle géppisztolyt is ezekben az években rendszeresítették. Először 45 000 darabot rendelt a Honvédelmi Minisztérium, de a megrendelést rövidesen 80 ooo-re emelték. Üj gyártmány volt a második világháború alatt a golyószóróállvány, ez elsősorban légvédelmi célt szolgált. Hasonló elv alapján készült a géppuska „bölcső", ezt ugyancsak légvédelmi célra használták, elsősorban a gépkocsizó alakulatoknál. Teljesen új termelési ágat jelentett Budapesten a berendezkedés az óraműves gyújtó gyártására. Az óraműves gyújtó a légvédelmi tüzérség páncélgránáthoz tartozó szerkezete volt, amely a gránát felrobbanásának idejét szabályozta. A Danuvia a háború éveiben valójában már három — a vezetés szempontjából is elválasztott — gyárból állt: a fegyvergyárból, az óraműves gyújtógyárból és a veszprémi lőszergyárból. (A székesfehérvári gyárban a termelés a háború végéig nem indult meg.) A gyártott fegyvermennyiségekre vonatkozóan csak részadatok állnak rendelkezésünkre. Egy utólag készített kimutatás az 1943—44 folyamán szállított fontosabb fegyvermennyiségeket a következőre becsülte: golyószóró géppisztoly tankgéppuska megfigyelő géppuska óraműves gyújtó 3 583 db 18 500 db 1 200 db 9 000 db 480 000 db A Danuvia nemcsak a magyar, hanem a német hadsereg számára is gyártott fegyvereket. Erre vonatkozóan is csak részadatok maradtak fenn, de azok alapján is igen jelentősnek mondható a Németországnak nyújtott fegyverszállítás. Tudjuk, hogy például 1940-ben megrendelést kapott a Danuvia 3600 darab golyószóró és 1 millió darab repeszgránát szállítására. I943"ig a Danuvia jó üzletnek bizonyult. A vállalat tiszta nyeresége ebben az évben meghaladta az 1 300 000 pengős csúcsot! Emelkedett a vezetők jövedelme is. Seiberth vezérigazgató illetménye — az osztalékon és egyéb jövedelmeken kívül — ekkor 413 121 pengő volt. Nem járt rosszul Gebauer sem. Ebben az évben igazgatói fizetés és licencdíj címén 160 000 pengőt vett fel. A vállalat összeomlása A magyar gyáripar termelőkapacitásának kibővítése és erőltetett kihasználása következtében a termelés 1943 közepén elérte csúcspontját. Ettől az időponttól fogva az országban egyre inkább érezhetővé vált a szén-, az energia- és munkaerőhiány. Sok ilyen jellegű gondja volt a Danuviának is. A hadihelyzet romlása, a német megszállás után mind gyakoribb légitámadások következtében megkezdődött a budapesti gyárak széttelepítése, majd a Szálasi-kormány határozata értelmében az üzemek berendezését Nyugatra szállították. Ily módon 1944 végére megpecsételődött a Danuvia sorsa is. A sok éven át felhalmozódott értékes gépi berendezés, nyersanyag és félkészáru szinte megszámlálhatatlan mennyiségben került az országhatáron túlra, Ausztria és Németország legkülönbözőbb városaiba. A gyár berendezésével együtt a vállalat vezetőinek jó része is — élén Seiberth Sándorral — elhagyta az országot. Megismerkedhettünk tehát egy jónevű budapesti gyár életének, történetének első részével; azzal az időszakkal, amikor a gyár fejlődése végső kimenetelében tragikussá vált. A részben ebben a gyárban készült fegyverek pusztító tüze szétrombolta és csaknem teljesen megsemmisítette az országot és a gyárat, amelyben születtek. A Danuvia történetének második szakasza a felszabadulással kezdődött. Az óra-, majd a motorkerékpár-gyártás után napjainkban a hazai szerszám- és hidraulikaipar egyik legismertebb üzemeként folytatja tevékenységét. 36