Budapest, 1972. (10. évfolyam)
7. szám július - Vedres György: Várostervezők gondjai
ebből következik, hogy napjainkban az építészetnek kiterjedtebb közösségi művészetté kell válnia, mint eddig bármikor volt. Ehhez pedig az első lépés az építészet széles körű megismerése, illetve megismertetése. Hogy az építészetben mi, mikor, hogyan és milyen legyen, az nemcsak a karmesterként vezénylő várostervező szakember gondja-baja. A „hogyan?" és „milyen?" kérdések eldöntésére viszont szükség van a környezetalakító határozott rendező kezére, hogy lehetőleg minden körülmények között „ura legyen" a rábízott helyzetnek. II. A tömeges lakásépítés hazánkban is kislakások létesítése révén valósul meg; lakástervezésünk a mai és a közeljövőben várható életformához, valamint lehetőségeinkhez igazodik. Ennek elvi alapját a széles körben ismertetett politikai-gazdasági elhatározások képezik. Ezeknek lényege, hogy öt év alatt 400 000, átlagosan 53 négyzetméter hasznos területű új lakást kell az országban építeni. A lakás tehát nálunk is „közszükségleti cikk", de nyilvánvaló, hogy ezen túlmenően esztétikai feladatokat is be kell töltenie. Ennék meghatározása meghaladja e cikk kereteit. Esztétikai ellenvetéseit azonban a lakosság igen gyakran megfogalmazza. Való igaz, hogy az új települések arculatát elsősorban a szakemberek határozzák meg és csak másodsorban azok, akik — tegyük fel — az épületekről nem tudják megállapítani: Dunaújvárosban vagy Kazincbarcikán, Újpesten vagy Csepelen vannak-e. Némi mentségül szolgáljon azonban az „épület terméktervekkel" dolgozó várostervezőknek és a sok esetben eredeti helyén kitűnő, később pedig „terméktervvé" magasztosított épülettervek alkotóinak, hogy a karmesteri pálcát nem ők tartják a kezükben. A végeredményt erősen befolyásolja egyfelől a sürgető igény, másfelől a szükségletek kielégítésével nehezen birkózó ipar. Nyilvánvalóan felelőtlenség lenne sajátos körülményeinket figyelmen kívül hagyva, kizárólag az építészeket felelőssé tenni a különbségekért — mondjuk a londoni Golden Lane és a Roehampton vagy a Párizs környéki Sarcelle, l'Abreuvoir és Countiliéres lakásépítkezéseinek a hazaiakkal történő összehasonlításakor. Ami pedig a „fogyasztókat" illeti, ha tudatosan nem is, de többé-kevésbé mindenki tisztában van azzal, hogy a lakás igen kényes „használati tárgy". Mint minden új technológiai gyártmánynak, az új lakásnak a kezelését is meg kell tanulni, különben egyáltalán nem, vagy valamilyen szempontból fogyatékosan fog működni. Egyre többen ismerik fel hazánkban is azt a tényt, hogy az új lakások belső környezetének kialakításához a lakásokkal méretben összehangolt, korszerű, ízléses és olcsó berendezésre van szükség. Nemcsak a kislakás, de a bútor használati értéke is nagymértékben csökken, ha nem alkalmazkodik az új lakástípusokhoz. Hosszú ideig tartó huzavona után — még mindig nem elég gyorsan — végre az illetékesek is szakítanak megcsontosodott gyakorlatukkal : az utóbbi években megkezdték a beépíthető és mobil bútorok gyártását. Ha ez nagyobb lendülettel és a hiányosságok kiküszöbölésével folytatódna, bútorgyártásunk — a tömeggyártás és tipizálás gazdasági előnyein túlmenően — összhangba kerülhetne tömeges lakásépítésünk szempontjaival. Ez egyszersmind hozzájárulna az emberek ízlésének és általában lakáskultúránk fejlesztéséhez. Mindehhez azonban az is szükséges, hogy az új otthonukat berendező vásárlóközönség is megértse a fentebb kifejtett gondolatokat. Hiszen végeredményben rajtuk múlik, hogy hogyan rendezik be életük foglalatát, a lakást; milyen bútorokat és berendezési tárgyakat keresnek az üzletben; milyen gyártmányok készítésére ösztönzik az ipart. III. Budapesten az elmúlt időszakban évenként átlagosan tízezer lakás épült. Ezt a mennyiséget az elkövetkezendő években fokozatosan 18 ezerre kell emelni ahhoz, hogy a lakáshiány tizenöt éven belül megszüntethető legyen. Ha az új lakások építésével enyhül is a minőségi lakáshiány, ennek felszámolására a jelenlegi feltételek mellett csak újabb tizenöt éven belül kerülhet sor. A koncentrált tömeges lakásépítésre alkalmas belső szabadterületek felhasználása napjainkban befejeződik. A város határán kívül eső területek beépítése — a csatornázás és a közlekedés megteremtése miatt — igen költséges lenne. A belső Sziluett modellkép az építés alatt álló területről, a XVII. kerületben (észak-keletről nézve)