Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: A műhelytől a gyárig

Pest a reformkorban. Lőrinczy György reprodukciói Az Óbudai Hajógyár az 1850-es években továbbá kesztyűs, téglavető, gyufa-,.gyárnak" mondott vál­lalkozásokat gyáraknak nevezni. Kisüzemek voltak a javából s csu­pán egy vonatkozásban: mint kollektív munkahelyek feleltek meg a „gyár" modern kritériu­mainak. Egyébként jellemző rá­juk, hogy termeivényeiket jó­részt maguk értékesítették is. Az első igazi gyárak Első igazi gyárunk az 1836-ban — osztrák nagybankok és ma­gyar nehéz-arisztokraták kö­zös tőkéjével — megalapított Óbudai Hajógyár volt. Ezt kö­vette Mieszbach Alajos osztrák szénbányatulajdonosnak pesti téglagyár alapítása, majd 1838-ban a Drasche-féle jobbparti téglavető. Ezekben az években már — 1831 óta — rendszeres a dunai hajóforgalmunk. Sőt, már az első vasútvonalak lefek­tetésének gondolatával kacér­kodnak. A szállítás moderni­zálása Pestet az ország gabona­piacának, malomiparának felleg­várává teszi. (Pest és Buda meg­gátolják a Győrbe, Komáromba irányuló lóvontatásos gabona­hajózást; e két város, főként a gabonában gazdag Komárom, Budapest javára szegényedik el.) 1835-ben megalapítják a pesti Hengermalmot; ezzel malom­iparunk a fejlődésnek olyan útjára lép, amely a XX. századig, az amerikai gabonadömping idejéig Európa első liszt- és ga­bonaszállítójává emeli Magyar­országot. Széchenyi István próféciái majdnem művei megjelenésével egyidejűleg gyakorlati-kereske­delmi eredményeket szülnek. 1839-ben megkezdik a Lánchíd építését. 1841-ben pedig — egy­előre 500 000 arany forintos alaptőkével, Fáy András elnök­letével — megalapítják a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot. A szabadságharc felé 1842-ben alakult meg az Ipar­egyesület. Kossuth Lajos „ipar­egyesületi igazgató" vezetésével az volt a célja, hogy védelemben részesítse a magyar ipart s boj­kottálja az osztrákot. Az Ipari Védegylet tagjai fogadalmat tet­tek, hogy hat esztendőn keresz­tül csak hazai árucikkeket vá­sárolnak. 1844-ben a svájci Ganz Ábra­hám megalapítja budai öntődé­jét. 1847-re a 110 000 lakosú Pest Magyarországnak legnagyobb városa. (Buda 35 000-rel a ha­todik.) Pestnek ekkor 2000 ke­reskedője van; belőlük 189 nagykereskedő. A város hat selyem-gyárat mondhat a magáé­nak; de van nyolc gyapjú és gyapot-, két posztógyára, egy hengermalma, egy vasöntödéje, hat gépgyára, egy kocsigyára s egy cukorfinomítója. A főváros és Magyarország ipari bázisai tehát kiszélesedtek. És ez a gazdasági alap — Szé­chenyi számára nem, de Kossuth számára igenis — elegendő ah­hoz, hogy a nemesi adómentes­ségnek, fejlődésünk legnagyobb nyűgének felszámolásával együtt Magyarországot politikailag is szembefordítsa Béccsel. Iparegyesületi tagsági okmány 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom