Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: A műhelytől a gyárig

nácsos nagyobb budai szövőműhelyének (1732), Wurm Gottfried paszománykészítő mester arany-, ezüst- és selyemszál húzó fabrikájának (1755). A szavójai Arrasból eredő Bernáth Jakab 1773-ban Pesten alapított egy pamutgyárat. Vállalkozásába, tőkehiány miatt (sem a kormányzat, sem a város nem segített rajta) belebukott. Vele egyidőben a jeles Okenfusz Antal harisnyakötő és Tádé nevű fia kísérletezett egy pesti harisnyakötőgyár alapításával. Kontárokkal óriási tömegben készíttettek harisnyákat. Azonban hamarosan felhagytak vállalkozásukkal, s gyapjúkereskedőnek csaptak fel. Óbudán kamarai engedéllyel 1779-ben indult meg a Koppel Jeremiás zsidó kereskedő által létesített posztógyár. Termeivényeit a hadsereg vette át. 1776-ban Pesten a Valero utcában (amelyet értelmetlen módon kereszteltek át Kürt utcára) alapította meg selyemgyárát a két, Pesten született spanyol eredetű Valero testvér, István és Tamás. A Valeró-féle selyemmanufaktúra két szempontból nevezetes. Ez volt az első, tisztán magánvállalkozásból létrehozott pesti manufaktúra. S az egyetlen, amely — a később alapított Goldberger-féle gyáron kívül — a szabadságharcot s még a Bach-korszakot is megérte! (1840-ben a Valero gyár már négyszáz embernek adott kenyeret. Selyem-készárui pedig eljutottak a nyugat-európai piacokra is.) Ezek voltak az első olyan kezdeményezések, amelyek láttán a nemzet felvilágosultabb emberei már-már kételkedni kezdtek II. József császár örökérvényűnek vélt mondásában: Magyarország gyarmat volt s marad. Valeróék kezdeményezését két kisebb selyem-manufaktúra létesítése követte. Közülük a Beywinkel-Höpfinger-féle gyár állami támogatást is kapott. Az óbudai Filatórium szomorú története 1780—82 között a Szentendrei útnál, Fachini Pál tervei szerint — az itáliai, luccai selyemgombolyító mintájára — egy hatemeletes selyemcérnázó épületet emeltek. (Az épületnek kiegészítő része volt a Harrer Pál utca és Miklós tér sarkán máig álló, tojásdad alaprajzú emeletes ház, a régi selyemgombolyító, amelyet jóidéig török háremépületként emlegettek, tévesen.) A Filatóriumnak, a „királyi gyárnak" termelése — különféle elméretezések, technikai hibák miatt — csak 1786-ra indult meg. Gépeit az Aranyhegyi ároknak, illetve a Római fürdőnek vizével kívánták hajttatni, ám ezek a gyarló energiaforrások tökéletlennek, elégtelennek bizonyultak. 1789-re a 70 000 arannyal felépített gyár csődbement. Otromba épületét a katonai kincstárnak adták át; az sem tudta mire használni. így azután szépen, lassan, csendben összeomlott. Kisvállalkozók A selyemgyárak közül a XVIII—XIX. századfordulót egyedül Valeróék vészelték át.. 1784-ben egy kékfestőmester felfogadásával indította el Goldberger Ferenc ötvös a maga kis manufaktúráját. Ez az egyedüli olyan, XVIII. századi alapítású ipartelepünk, amely gyáróriássá növekedett és ma is működik. A kisebb vállalkozások közül 1785-ben alapított gyapjúgyárat két balkáni kereskedő: Bakái Athanáz és Zsuppán János. A bőripari vállalkozások közül a legéletrevalóbb Kemnitzer János tímáré volt. (Utódai nagy vagyont szereztek; ők építették a pesti Duna-sor híres Kemnitzer házát. A tímárságból átnyergeltek a kávémérésre.) 1787-ben alakult meg az Intim József-féle pálinka, likőr, konyak, ecet és párfőm gyár. 1787-re már 600 ember dolgozott a pesti manufaktúrákban! Ugyanekkor már működött — 1785 óta — a francia eredetű Kuny Domokos budai fajanszmanufaktúrája. Müller Fülöp pedig a vári karmeliták szomszédságában alapította meg kocsigyárát. (Telephelye 1830-ban — mint azt velem Gál Éva kutatónk közölni szíves volt — az I., Attila u. 33. sz. ház helyén állt.) Az 1790-től 1816-ig terjedő háborús konjunktúra kissé felpezsdítette Pest-Buda ipari életét is. 27 manufaktúra alakult ekkor; 15 meg is maradt. Nehéz ezeket a bőr-ki készítő, szeszfőző, mezőgazdasági gép-gyártó", hintókészítő, olajütő, lakatos, bútorkészítő, kalapos, terménykereskedő-olajfinomító,. Az Iparegyesület ipartári (kiállítási) jegye, (1846)