Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Mányi Szabó István: Intézkedések a tömegközlekedés javítására

ha, tegyük fel, megtörténne, ma már fejlett az orvostudomány, beteszik egy boxba és kész. Tavaly ősszel Kaposváron jártam, a me­gyei kórházban. A kórház koraszülött osztá­lyán budapesti illetőségű koraszülötteket ta­láltam. Hogy kerültek ide budapesti szülők gyerekei? — kérdeztem. Ezek tulajdonkép­pen „balatoni gyerekek" — mondták a nővé­rek . Az édesanyjuk nyaralt... Hasonló a helyzet a siófoki kórházban. „ .. . A napi io cigarettánál intenzívebb dohányzás esetén a születéskor mintegy 200 g-os súlyredukcióval kell számolni... Az 1968. évben végzett 7460 terhesre vonatkozó reprezentatív felmérésünk szerint a terhesek 24,8%-a dohányzott. A dohányzó terhesek közül 14,5% abbahagyta, 47,2% mérsékelte, 38,3% pedig a terhességet megelőző időszak­nak megfelelően folytatta a dohányzást. Té­telezzük fel, hogy vidéken ennél kisebb a ter­hesség alatt is cigarettázó terhesek aránya, és ezért az országos gyakoriságot becsüljük 10 %-ra. Ez évente hozzávetőlegesen 15 000 gravidát jelent. Emiatt kb. 3000 kis súlyú születhet... A dohányzás kérdése ugyan bo­nyolult etikai probléma, mivel nem határoz­ható meg pontosan, hogy meddig terjedhet az egyén szabadsága saját egészségének vé­delme, ill. károsodása terén. A terhesség alat­ti cigarettázás kérdését azonban másképp kell megítélnünk. Ez esetben az anya már nem­csak a saját egészségét, hanem magzatáét is veszélyezteti. . (Orvosképzés, 1971. 46. szám.) Az abortuszok és a koraszülés közötti ösz­szefüggést hazánkban bizonyították be elő­ször. Magyar orvosok állapították meg, hogy a gyakori művi vetélés következtében a mag­zat valósággal kicsúszik a méhből. S a kis sú­lyú újszülötteknek vidéken mintegy 4%-a, a fővárosban pedig 12%-a vezethető vissza korábbi terhesség-megszakításokra (e szám azonban minimumnak tekinthető, jegyzi meg egy tanulmány). Tehát a fővárosban évente több mint 300 koraszülés lenne elkerülhető, ha a nők élnének a korszerű fogamzásgátlás eszközeivel, ha a családtervezésnek nem a legbrutálisabb módját, a művi terhességmeg­szakítást választanák. A koraszülöttek elhelyezése A budapestiek úgy tudják, hogy a főváros­nak egyetlen koraszülött kórháza van: a Kné­zich utcai Schöpf Merei Ágoston kórház. Ez igaz — és mégsem egészen így igaz. Mert mint koraszülött kórház, valóban ez az egyet­len; de itt nemcsak koraszülöttek vannak, hanem már jó ideje működik koraszülő-sziilé­szeti osztálya is. Itt található a főváros Anya­védelmi Központja. Van itt ambulancia és kutatóközpont. S ide tartozik a kőbányai, a Salgótarjáni úton levő koraszülött kórház is. De emellett néhány nagy kórházban műkö­dik még koraszülött osztály. A Knézich utcai Koraszülött-kórházban 139 ágy van a Salgótarjáni úton 65 a János Kórház koraszülött osztályán 37 az Orvostovábbképző Intézet­ben 24 a Péterfy Sándor utcai Kór­házban 24 a Madarász utcai Kórházban 20 összesen 309 A koraszülött osztályok betegforgalma 1970-ben: Knézich utca 1925 Salgótarjáni út 602 János Kórház 373 Péterfy Sándor utcai Kórház 245 Orvostovábbképző Intézet 160 Madarász utcai Kórház 150 összesen 3455 Néhány évvel ezelőtt, ha olyan kórházban jött a világra a kis súlyú újszülött, ahol nem volt koraszülött osztály, elhelyezése meglehe­tősen körülményes volt. A kis súlyú életben­tartására, felnevelésére a rendes újszülött osztályon ugyanis nincs mód. Mi történt? A szolgálatban lévő csecsemős-nővér, a szü­lésznő vagy az ügyeletes orvos „rászállt" a telefonra, és megpróbálta valahol elhelyezni a gyereket. Rendszerint nehezen sikerült, mert a koraszülött-osztályokon állandóan „telt ház" volt. — Megoldódott-e jelenleg a koraszülöttek elhelyezése? — kérdezem dr. Bognár Zol­tánt, a Schöpf Merei Kórház és Anyavédel­mi Központ igazgató-főorvosát. — A férőhelygond megszűnt. Nagyritkán előfordul ugyan, hogy egy-egy koraszülött elhelyezése nehéz, de ma már ez kivételes eset. — Mi okozta a változást? — A fővárosi kórházak szülészeti osztá­lyain a legutóbbi időkig sok volt a vidéki, el­sősorban a Pest megyei beteg. De megépült és már működik a váci és a ceglédi kórház. S Pest megye nagy részének koraszülött-el­látása már nem a fővárosra hárul. A két kór­ház megnyitása óta férőhely-gondunk tehát nincsen. De van egyéb. A Knézich utcai kór­ház például a századfordulón épült. Mára az épület elavult, valamit örökké toldozni-fol­dozni kell rajta; s ki is nőttük. Fontos vizsgá­latokat kell végeznünk az alagsorban, és sze­mélyzeti öltözőkből, fürdőkből kialakított helyiségekben; nincs orvosi szakkönyvtár, ü­letve a szakkönyvek az igazgatói előszobában állnak. Tavasszal, hóolvadáskor a nővérek alagsori öltözőjét elöntötte a víz ... A kon­dicionált osztályon 1954-től egyfolytában működnek a gépek, s bármilyen jók is, élet­tartamuk nem végtelen... De nem jobb a helyzet a Salgótarjáni úti részlegben sem. Az épületnek több gazdája van, $ többféle rendeltetése. — Várható-e javulás a közeljövőben? — Itt, a Knézich utcában rekonstrukciót tervezünk. De ismerve a lehetőségeket, sok időbe telik, amíg megfelelő körülmények kö­zött dolgozhatunk. A kondicionált osztályon 26—28 fokos melegben s magas páratarta­lomban dolgoznak a nővérek. A koraszülöt­tek ellátása, gondozása nagy türelmet és szak­tudást követel. Ahhoz, hogy a dolgozókat megtartsuk, sőt, hogy jól érezzék itt magukat, meg kell teremteni a megfelelő munkakörül­ményeket. (A kaposvári kórház koraszülött-osztálya jut eszembe. Nemrég épült, jól felszerelt. A nővér utcai ruhájában belép az öltözőbe. Ruháját elhelyezi a szekrényében, s bemegy a fürdőszobába. Zuhanyozás után egy másik ajtón a „fehér öltöző"-be lép, ahol szekré­nyéből kiveszi a nővérruhát. S csak ezután vezet útja az osztályra.) — A közeljövőben szeretnénk véglegesen megoldani a kis súlyúak beteg-szállítását is — folytatja az igazgató-főorvos. — A o—14 éves gyermekek kórházi elhelyezéséhez ha­sonlóan, mi is bevezetjük az úgynevezett sá­vos rendszert. Minden kórház szülészeti osz­tályát valamelyik koraszülött-osztályhoz kap­csoljuk. Ezek a koraszülött-osztályok hala­déktalanul átveszik a szülészeti osztályoktól a kis súlyú gyermeket. Csak éppen oda kell szállítani. A mentőknek van couveuse-ük (in­kubátor), de kísérőt nem tudnak adni. Ezért rendszerint az kíséri el az újszülöttet, aki épp ráér a szülészeten. Évente mintegy ezer kis súlyút szállítanak, azaz naponta átlag hármat. Mi azt szeretnénk, ha minden esetben szak­képzett gyermekápolónő kísérné a koraszü­lötteket. A koraszülés következményei Amikor a koraszülött eléri a 2500 gram­mot, és minden tekintetben egészséges, haza­vihetik. De előbb néhány napra a kondicio­nált osztályról az utókezelő osztályra kerül, ahol a hőmérséklet és a levegő páratartalma már normális; itt a csecsemő megszokja azt a környezetet, ami majd otthon fogadja. Az intézeti védőnő — a gyermek területi védő­nőjének a tájékoztatása és a szülőkkel való be­szélgetés alapján, az otthoni körülmények­től, a család lakás- és szociális helyzetétől függően — javasolhatja, hogy a csecsemőt a szokásosnál korábban vagy későbben enged­jék haza. Amikor a koraszülöttet kiadják, a kórház közreműködése véget ért. S hogy mi lesz a gyerekből, hogyan fejlődik, erről már nem tudnak. — Mi bizonyos időközönként berendeljük a gyerekeket. Figyelemmel kísérjük testi és szellemi fejlődésüket. Jó volna, ha valameny­nyi koraszülött osztály — s nemcsak a fővá­rosban, de vidéken is — bevezetné az utó­gondozást. Ez, ha megvalósulna, a következő — még vitatott — kérdést is eldöntené: különböz­nek-e a koraszülöttek a normális súllyal szü­letettektől a későbbiekben? Sokan állítják, hogy különböznek; mégpedig hátrányukra. Mások példákkal illusztrálva állítják, hogy fizikaüag is, szellemileg is olyanok, mint a többi ember. Azt azonban senki nem vitatja, hogy a kilenc hónapra, normális súllyal szü­letett gyerekek esélyei minden tekintetben jobbak. S a koraszülöttségből származó eset­leges rendellenességek nem intézhetők el kéz­legyintéssel. Egy statisztikai adat csak a ki­mutatásokban fejez ki „átlag"-ot; az élet­ben: végletes helyzetet. Esetünkben: életre­való, egészséges gyereket, vagy boldogtalan, mindig gondterhelt családot. — Müyen tanácsot adna a koraszülöttek orvosa a jövendő anyáknak ? — Hogy ne bízzák el magukat. Bármeny­nyire fejlett is az orvostudomány, és a kis súlyúak többsége ma már életben tartható, jobb, ha időre és megfelelő súllyal születik meg gyermekük. S amit ezért megtehetnek, ami rajtuk múlik, azt tegyék meg. Elsősor­ban: vigyázzanak magukra! 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom