Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Középkori díszkutak Budán

remeteségébe is. 1902-ben aztán a nemes töredék özvegy Jánosdeák Andrásné rimaszombati jóasszony ajándékából a Szépművészeti Múzeumba került. Balogh Jolán kutató írja: a Ferenczy-féle töredéken látható lengő virágdísz Desiderio da Settignano-tól átvett motívum. Maga az a díszkút, amelynek e pompás töredék az egyetlen maradványa, vagy a Hunyadiak budavári magánpalotájából (Országház u. 8 és 24. közötti ingatlanok), vagy a régi budai Fő térről (Szentháromság tér) származik. Ennek az épületnek — az ún. Szerecsen-nagyháznak — ciszternájáról szó esik 1412-ben. Ekkor az épülettömb még a Garai nádorcsalád kezén volt. De az is meglehet, hogy a díszkút a Mátyás templom előtti XV. századi csorgót díszítette. Ám miképpen került csorgó a Mátyás templom elé, a XV. században ? A budai vár vizei A budai Várhegy középső és északi szakasza alatt mészkő-takaró borítja a felszínt. Ez alatt, a mészkő-paplan s a hegy építőanyagát alkotó budai márga között hévizes üregek vannak. Ezeket a — karsztvizeket összegyűjtő — hévizes barlangokat a középkor budai embere egységes barlangrendszerré, földalatti várossá építette. A középkor végére a 322 budavári polgárház közül 285-nek saját, barlangi kútja Volt. Így a város — végső soron — víz dolgában önellátó volt. Nem így a királyi palota. Az említett mészkőpaplan ugyanis a Dísz tértől délebbre már lekopott. Itt már a hegy alapkőzete, a teljesen víztelen budai márga alkotja a felszínt. így tehát annak, aki megépítette a királyi palotát — valószínűleg I. Károly és Nagy Lajos, meg utóbbinak öccse, István herceg volt az —, mesterséges vízellátásról kellett gondoskodnia. A palotát szolgáló vízszivattyút — európai rekord! — 1416-ra Hartmann nürnbergi vízműves építette meg. (Derék munka volt. Állandó modernizálásokkal, a XIX. századi vízmű megalkotásáig Hartmann szisztémája működött.) Később hasonló vízművet kapott a város is. Ez a XV. századvégi vízemelő „gépely" a Várszínház táján, a hajdani franciskánus kolostornál csorgatta a szűrt Duna vizet. A XV. század hetvenes éveiben Mátyás egy új vízvezetéket építtetett. Ez a vízmű Buda városát látta el a mai Szabadság-hegy forrásvizeivel. A Mátyás-féle hegyi vezeték csorgója, szökőkútja a mai Szentháromság téren állt. Meglehet, hogy ezt a csorgót díszítette a Ferenczy által megtalált töredék. Zsigmond király díszkútja Az 1930-as években néhai Horváth Henrik bukkant rá az I. Váralja utcában egy gótikus szökőkút néhány elemére. Ennek a kútnak a részei a hajdani „Márványudvar" — aula marmorea — környékén kerültek napvilágra. A kút alsó eleme négyzetes keresztmetszetű. Felső, pillérfő-szerű alaprajza nyolcszegletes. A pillér közepén vízvezető csatorna fut fel a felső lapon kivájt mélyedésbe. A víz a kút négy oldalán kifaragott torz-fejeken keresztül buzgott. A 24 Vörösmárvány falikút, oroszlánfejekkel (Buda, Vármúzeum) Budai kúttöredék