Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Vida Sándor: A világgazdasági válság mélypontja Budapesten

Az iskolai ebédosztás keretében azok a gyermekek kaphattak naponta egyszer melegételt, akiket az igazgató kijelölt. A tanulók szociális viszonyait az iskolanővéri intézmény megbízottai vizsgálták meg. A vizsr gálát alapján javaslatot tettek arra, hogy a gyermekek milyen segélyben részesüljenek. A legszegényebbek az ebédet teljesen ingyen kapták, a többiek térítés ellenében. Minden rászoruló jelentkező gyermek részesülhetett ebben az adományban, ha a jelentkezés indokoltságát a vizsgálat alátámasztotta. Kikötés, „szabály" mindössze az volt, hogy a tanulóknak íiz iskolában kellett elfogyasztaniuk ebédjüket ... A főváros akkori tíz kerületében 3100 óvodás, 14 200 kisiskolás, 3400 polgári iskolai tanuló, összesen mintegy 21 ezer diák részesült a főváros ebédeltető akciójában. A korabeli statisztikák azt is feljegyezték, hogy a gyermekek 1931-ben 4 435 225 adag ebédet fogyasztottak el, ebből 1 099 040 húsos, 3 336 185 pedig hústalan adag volt. Azok a tanulók, akik rossz ruháik miatt nem mehettek iskolába, ingyen ruházati cikkeket kaptak. A kiosztáshoz szükséges ruhák alapanyagát a főváros versenytárgyaláson szerezte be, majd a Háziipari Foglalkoztatóval készíttette el a tanulók télikabátjait, leány- és fiú-zubbonyokat, nadrágokat, szoknyákat és alsóneműket. Kötött holmikat is juttattak az ínséges szülők gyermekeinek. A különböző pulóvereket, meleg ruhákat a jótékonysági egyesületek műhelyeiben foglalkoztatott asszonyokkal köttették meg. Ezek a munkanélküliek közül kerültek ki, tehát számukra is jelentett átmeneti megoldást a főváros által biztosított, szerényen fizetett munkaalkalom. Az akció keretében szegény kisiparosoktól használt cipőket vásároltak. Tizenhétezer gyerek jutott így megtalpalt, megjavított cipőhöz. Újat csak azok kaptak, akik semmilyen lábbelivel nem rendelkeztek. Ezek száma 7000 körül volt. A ruhaosztás a tanév első felében kezdődött és eltartott egész márciusig. Ennek során 250 ezer pengő értékben közel húszezer szegény gyermek kapott valamilyen ruhát, cipőt. A fővárosban 1931-ben összesen tíz gyermekotthon működött. Ezekben a 2 — 6 éves gyermekek egésznapos gondozásban és ellátásban részesültek.. A nevelőket a főváros fizette, úgyszintén a helyiségek bérét is, az élelmezésről a „Gyermekotthonokat Fenntartó Hölgybizottság" gondoskodott. A számok szinte elenyészőek a nagyfokú nyomorúság mellett: a tíz gyermekotthonban váltott turnusokban összesen 775 gyermeket gondoztak egy év alatt. .Gyermekek a gyermekekért" A Miklós Andor szerkésztette Az Est című lap 1931 novemberében újabb mozgalmat kezdeményezett. Még be sem fejeződött a „Magyar pengőért — magyar árut" akció, máris felhívták a közvélemény figyelmét arra, hogy a gyermekeket is szeretnék bevonni a kormányzóné szeretetakciójába. Ez az „egészen újszerű" mozgalom karácsonyig tart, s célja az ínségesek gyermekeinek támogatása, „A gyermekek a gyermekekért" jelszó keretében. Azzal a javaslattal fordultak a kormányzó feleségéhez, hogy Az Est lapok rendezésében hívják össze a „Gyermekparlamentet", amelynek nevében a magyar gyermekek is részt kérjenek maguknak a nemes munkából, mosolyt varázsoljanak azoknak a kistestvéreiknek arcára, akiknek szegény a Jézuskája." Ajánlották, hogy alakuljon egy csak gyermekekből álló bizottság. A fővédnökök, védnökök, elnökök, titkárok mind gyermekek legyenek. Ez a gyermekbizottság azután megfelelő segítéssel „tegye fényessé a karácsonyi csillagot, mert amíg a felnőttek a felnőttek gondjait akarják elűzni, addig a gyerekek a gyerekek karácsonyfáját akarják sok-sok ajándékkal, szeretettel feldíszíteni." A felnőttek hazugságának és képmutató jótékonykodásának ritka példája lett ez a mozgalom. A grófok, bárók, elnök-vezérigazgatók, kegyelmes, méltóságos s még számos hasonló című és rangú előkelők támogatását kilátásba helyező akció a sajtó nagyfokú hírverése és a kormányzóné elsőrendű bábáskodása ellenére nevetséges eredményt hozott. Maga Az Est minden tőle telhetőt elkövetett, hogy az általa kezdeményezett „jószív munkája" napirenden legyen. Színes tudósításokat, fényképeket közölt, hogy a november végén fellobbantott láng legalább karácsonyig pislákoljon. A kezdet kezdetén közölték Horthy Miklósné levelét: „Nagyságos Miklós Andor úrnak, Az EST-lapok főszerkesztőjének Budapest. Örömmel veszem tudomásul Az Est-lapok tervét, amely a jótékony cél érdekében a gyermekeket is be akarja szervezni és általuk akarja megajándékozni a nyomorgók kicsinyeit. A gyermekeknek ez a közreműködése nemcsak azoknak válik javára, akiket e kis szivek jóindulata ajándékhoz juttat, hanem azoknak is, akikben már korán felébresztik azt az öntudatot, hogy akiknek van, azoknak nemcsak kötelessége, hanem öröme is legyen az adakozó segítés. Igen szívesen látom általános segítő akciómban ennek az ifjú segítőcsapatnak szervezését. Köszönöm Főszerkesztő úrnak és munkatársainak, hogy ennek az emberbaráti tervnek megvalósítására vállalkoznak. Budapest, 1931. évi november 8. Horthy Miklósné." Ezzel vette kezdetét a mindössze három hétig tartó mozgalom. Házról házra járva gyűjtöttek, szerveztek, kértek a gyermekek nevében a gyermekek részére. Naponta közölték a beérkezett ajándékok részletes listáját. Két kócos baba, négy eldobott bugócsiga, kopott-ütött hintaló, „három szép vers" egy-egy nap gyűjteménye. Nem sikerült tehát „felébreszteni azt az öntudatot, hogy akiknek van, azoknak ne csak kötelessége, hanem öröme is legyen az adakozó segítés." A „gyermekparlament" november 29-én ült össze. Bródy Lili tollából részletes tudósítás jelent meg Az Est december i-i számában. A zenésverses parlamentnyitáson a polgármester ötéves unokája töltötte be az elnöki tisztet. Utána megkezdődött a nagy gyűjtés. Az Est egymaga 500 meséskönyvet ajándékozott, a Sternberg hangszergyár IQO hangszert, Gombaszögi Frida három nagy csomagot küldött az akció részére. Az Est sziszifuszi erőlködésévé vált ez a mozgalom, a többi lap tudomást sem vett az akcióról. Viszont ragyogó szatírát kerekített róla egy kommunista újságíró, aki véleményét csak illegális úton terjeszthette. Egy részlet a cikkből: „Adjatok gyerekek, adjatok. Apátok is ad. Ha két sarokháza van, egyet. Anyátok is ad. Ha három bundája van, kettőt. Adjátok oda a kalácsból minden harmadik szem mazsolát. Adjátok oda a kenyeret, jó lesz nektek a kalács is. Add kisfiam oda azt a sánta pejkót, úgy is kihullott már a farka. A szegény is az isten teremtménye. Légy humánus, légy áldozatkész. Ereszkedj le rongyos kis társaidhoz, emeld magadhoz őket irgalmas szíveddel. Adni boldogság. És a mama is örülni fog, hogy nincs már útban az a sok ócska lim-lom. Meg fog dicsérni a tanító bácsi, a tisztelendő. Háromszor lesz kiírva a neved Az Estben. Ha megnősz, te leszel a legvajszívűbb trösztös és lesz becsületed odaát is, a másik parlamentben. Máma odaadtad a sánta pejkót, ha megnősz, odaadod a rossz gatyádat a proletárok karácsonyfájára és megoldottad az összes szociális problémákat." (Front, 1931. dec., 11. old.) A „Gyermekek a gyermekekért" akció december 22-én ért véget. A Vigadóban nagyszabású ünnepség keretében a szegények karácsonyfája alá rakták az összegyűjtött játékokat, ruhákat, élelmiszercsomagokat. A több héten át hirdetett jótékonykodási akció végeredménye a korabeli hivatalos sajtó szerint is csekély volt. A híradás így szólt: „A Fővárosi Vigadóban folyt le vitéz nagybányai Horthy Miklósné Főméltóságú Asszony karácsonyfa-ünnepsége. Ezen 3000 szegény gyermek kapott különféle ruhaneműt, kalácsot és játékot." A ,.guberálók" rohama az egyik szeméttelepen, 1930-ban (Lett Miklós reprodukciói) 19