Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Vida Sándor: A világgazdasági válság mélypontja Budapesten

a szakszervezetekbe!", „Be a tömegek közé!". Ennek eredménye volt a bér- és sztrájkmozgalmak fellendülése, a munkásság bedóellenes megmozdulásai, a vidéki tüntetések is. Az ESZE — a kommunisták vezetésével létrejött Egyesült Szakszervezeti Ellenzék — az addig egymástól elszigetelten dolgozó ellenzéki csoportok tevékenységét hangolta össze. A KMP befolyása még a szervezetlen munkások között is egyre növekedett. A főváros ínségenyhítő akciói Már ősszel hangzottak el nyilatkozatok arról, hogy az előreláthatóan súlyos 1931 — 1932-es telet hogyan szándékoznak enyhíteni azok, akiknek ez módjában áll. A Keresztény Községi Párt alelnöke október 17-i nyilatkozatában kijelentette: törekednek majd arra, hogy a munkanélküliek és általában az ínségesek naponként legalább egyszer ételhez jussnak. Ezenkívül cipővel és ruhaneművel is szeretnék ellátni őket. Különösen a gyermekeknél van égetően szükség ilyen természetű akciók lebonyolítására. A súlyos gazdasági viszonyokra való tekintettel nem is várnak karácsonyig, hanem még a tél beállta előtt megkezdik a nyomorgók ellátását ruhaneművel és cipővel. Az egyházközségek is szeretnének anyagi segítséget nyújtani az ingyenebédek számának felemeléséhez. A nyomor fővárosában a kormányzó felesége is szervezett nyomorenyhítő akciót. A beérkezett összegekről a sajtó naponta hírt adott „Adományok Horthy Miklósné nyomorenyhítő akciójára" címen. A nyomor leküzdésére tehát 1) a főváros, 2) a kormány, 3) a kormányzó felesége, 4) magánosok és 5) az egyház fogott össze — de nem sok eredménnyel. A minimális segítség legföljebb ideig-óráig csökkentette az éhséget, a széles rétegek szenvedését. Mielőtt a gyermekek segítésére irányuló akciókat áttekintenénk, vessünk néhány pillantást a felnőtteket támogató segélyek néhány formájára. Azok a családok, amelyek háztartásukat még nem számolták fel teljesen, de képtelenek voltak elemi életszükségleteiket kielégíteni, pótlásként élelmiszercsomagokat kaptak. Ezek a 6 — 8 — 10 kilogrammos csomagok lisztet, zsírt, babot és szappant tartalmaztak. Átvételiikre jogosító utalványokat a kerületi elöljáróságok adtak. Az utalványokat postán küldték el a kijelölt szegényeknek. Minden kerületben elkészítették az úgynevezett szegénykatasztert, amely az abban a kerületben bejelentett lakással rendelkező ínségesek neveit és adatait tartalmazta. A csomagokat a legközelebbi főzőhelyen lehetett átvenni. (A főzőhelyek a közkonyhák voltak; a Sipőcz polgármester nevéhez kapcsolódó ingyenleves-osztó helyek.) A csomagokat — a fővárosban 10 ezer darabot — 1931 karácsonyára osztották ki. A kormányzóné segítő akciójára felajánlott élelmiszereket a főváros keretéből egészítették ki. Év végén a gazdasági viszonyok további romlása, az ínségesek számának rohamos emelkedése arra kényszerítette Budapest vezetőit, hogy természetbeni segélyezést indítsanak meg. Ennek keretében 1931 karácsonya előtt, december 22-én megkezdődött az ingyenkenyér osztás. Karácsonyig tízezer szegény részére naponta és fejenként fél kiló kenyeret, vagyis naponta 500 mázsányit osztottak ki. Egy-egy kerületben átlagosan ezer személy jutott csekélyke élelemhez. Az akkori IV. kerületben, a Belvárosban osztották a legkevesebbet: 300 adagot, a legtöbbet: 1400 adagot pedig a VIII. kerületben. A kenyeret szintén a szegénykataszter alapján, utalványokra lehetett megkapni. Hetenként 10 000 darab lóhúskészítmény átvételére jogosító utalványt is osztottak decemberben. Egy utalvány 10 deka lókolbászra és 10 deka kenyér átvételére szólt. Ezt a Községi Lóhússzék fiókjainál lehetett beváltani. Minden kerületben 2 — 3 helyet jelöltek ki a ruhaadományok átvételére. A „nyomorenyhítők" az egyes ruhadarabokat elismervény ellenében átvették, majd fertőtlenítették és a Háziipari Foglalkoztatóval vagy szegény kisiparosokkal megjavíttatták. A kijavított cipőket, ruhaféléket a kormányzóné szándékának megfelelően a Magyar Vöröskereszt mintegy 2000 család között osztotta ki. Melegedőszobákat rendeztek be a téli időszak beálltával. Ezek a melegedőszobák reggel 8-tól este 6-ig állottak az ínségesek rendelkezésére. Az egy vagy több helyiségből álló fűtött szobákba az ínségesek igazolás nélkül léphettek be. Az itt szorongók naponta 10 dkg kenyeret és 4 deci meleg köménymaglevest kaptak, igazolás és jegy nélkül. A melegedő szobákat először 1930 decemberében nyitották meg, de 1931 —1932 telén is üzemeltették. Ilyen melegedő szoba Budapesten 12 volt. A melegedő szobák fenntartására a főváros idényenként mintegy 45 ezer pengőt költött. A szükséglakás hiányában fedél nélkül maradt, kilakoltatott családok részére, a „hajlékszerzés költségeire" a polgármester 20 — 30 pengő egyszeri segélyt engedélyezett. Ezt csak úgy vehették igénybe a rászorulók, ha igazolták: a segélyből lakást vagy albérleti szobát béreltek és egy havi lakbért kifizettek. Ez a rendelkezés 1931. december 15-én lépett életbe. 1931-ben a kormány 250 ezer pengő segélyt, a Gázművek 25 000 pengő értékben tüzelőt, Horthyné segélyakciójából közel 140 000 pengő értékű ruhaneműt, magánosoktól történt gyűjtés eredményeként pedig 81 ezer pengő értéket juttattak a nyomor feneketlen zsákjába. Érdemes végig olvasnunk a magánadományok egy napi listáját. íme: „Adományok november 21-én: Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete 5000 P; Államrendőrség 354 P 34 fill (!); Herczeg Ferenc író 200 P; Házankénti gyűjtés 5718 P, 80 fill.; Brück és Grosz 68 fél és méter bélésáru; Kovacsevics Milenko 50 pár fűzős strapa cipő; Matuska Petemé varsói követ neje 12 db női ing és 12 db női nadrág; Dutkay tábornok neje 8 db alsónemű, cipők, kabátok, különböző ruhák . .." stb. (Budapesti Hírlap, 1931. nov. 24. 6. old.) November végén Horthy Miklósné és Károlyi Gyula miniszterelnök felesége felkereste a VI. kerületi elöljáróságot. A látogatásról így számolt be a sajtó: „A Főméltóságú Asszony a folyamatban lévő akciók minden részletét a- legnagyobb figyelemmel kísérve, látogatásának befejeztével megelégedésének adott kifejezést a szegényellátás rendszerének sikeres lebonyolítása felett." A gyermekekért A válság kitörése után viszonylag hamar napirendre került a legfiatalabb generáció sorsa; konkrét javaslatokat is előterjesztettek a gyermekek helyzetének javítására. Ebbe a sorba illik az a gondolat, amely 1931. őszén támadt: létre kellene hozni egy gyermekvédelmi központot. Az akció megindítására felhívó cikk a főváros akkori félhivatalos lapjában, az Új Budapestben jelent meg. A gyermekekről való gondoskodás három javasolt formája: 1) Fel kellene állítani egy gyermekvédelmi központot; 2) Létre kellene hozni egy orvosi munkaközösséget a „mai rettenetes szociális bajok és nagy nyomor közepette"; végül 3) Erkölcsi és anyagi mentési akciót kellene indítani. (Új Budapest, 1931. nov. 28.) A fentiekből csupán a harmadik pontban foglaltak második része valósult meg, az sem teljesen. Az erkölcsi mentési akciót megelőzte — kellett is hogy megelőzze — az anyagi segítés. Ezek közül itt csak a főváros által kezdeményezett akciókat említjük meg. A főváros nemcsak a hatósági ínségenyhítési akció keretében támogatta a 6 — 18 éves gyermekeket, hanem a tanügyi hatóságok, a polgármesteri közjótékonysági ügyosztály útján is. Ez a segítés abban nyilvánult meg, hogy az iskolák keretében pénz-, tankönyv-, tanszer- és tízórai (tej, csukamájolaj) juttatásban részesítették az ínséges szülők gyermekeit. A nyári szünetben száz —kétszáz szegénysorsú gyermeket a főváros költségén kirándulni vittek, néhány szerencsésebb pedig a gyermeknyaraltatási akciókban is részt vehetett. A „Gyermekek a gyermekekért" akció záróünnepélye a Vigadóban i'aAúrnup tö\bv:er fOvúroni gyermeknek adott karrtctonyt tijrtn<l< l > 1 ! Takaríkpi'nitdrak dn Hankok Kiiyexillctc. A tfizmle kupolacsarniikrt .... 1...na hnrdtvtfimitif nl0tt <l»"ffi krf tShm >.«•'.,r><U 18