Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Vargha Balázs: Pest nyűgös gyermeke: Ady I.

Irodalmi városképek Vargha Balázs Pest nyűgös gyermeke: Ady i. Ady Endre, Veres Pálné utcai otthonában (Székely Aladár felvétele, a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona. Csigó László reprodukciója) Aki átugrotta Pestet Pályájának legfontosabb, untig emlegetett fordulata, hogy Nagyváradról egyenesen Párizsba lépett, kihagyva más nagyramenendő váradi újságírók átmeneti vagy végleges stációját: Budapestet. Míg Léda érte nem jött, el nem ragadta, addig neki is Pest volt az álmok városa, akár a kollégáinak. A szülői vágyak, amelyeknek egy ideig behódolt a jó fiú és első eminens, csak a megyeházáig láttak fel. Érmindszent, Nagykároly, Zilah és Debrecen után Nagyvárad már igazi városnak látszott. De Párizsból nézve Budapest is falunak. A róka és a szőlő meséjének furcsa változataként azt becsülhette le, aminél édesebbet kapott.Át kellett rendeznie vágyait. Pesten újságot írni — ennél már több kellett. Meghódítani Pestet, Párizsból jött győztes költőként. Ezt a fordulatot fogalmazta meg két, vershez illő gonddal megmunkált önéletrajzi írásában: Az elsőben így: „.. .Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidás, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu formált meg. De viszont valami dacos cinizmus görcsölte le itt az ujjaimat: azért nem érdemes írni, hogy az emberből Kiss József legyen. Újságot csináltam, vezércikkeket írtam s nyilván elpusztulok vagy nagyon okos életbe kezdek, ha nem jön értem valaki. Asszony volt, egy hozzájutott versem küldte, megfogta a kezemet s meg se állt velem Párisig." A másikban: „Négy-öt évvel ezelőtt megpróbáltam s gyöngyösen ment volna a falu, a falusi élet, az elparasztosodás, az anti-Budapest, de már ennek a képzelésnek is vége. Nem bírom ma már a falut, nem tűröm, nincs számára mentségem, nem viselem, akár egy vidéki magyar várost, mely az ő budapesti, sőt wieni ambícióival még tűrhetetlenebb és elviselhetetlenebb. Hiszen Budapest is falu s lakosai többnyire falusi emberek s amit szeretünk benne, az az ő különös falusága, hiába az aszfaltja, magisztrátusa, Bárczyja, Váz sonyija, álmai, korcsmái, világítása és fölséges női." Ne akarjuk logikátlanságon 21