Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Ferenczy Béni: Ülő nő (Szelényi Károly felvétele)

I tés született az igazságszolgáltatás, a tanácsrendszer reformjáról. Ez a figyelem egyben szemléletet dokumentál. Azt a szemléletet, amely az államszervezetnek a politikai rendszeren belül jelentős helyet, szerepet ad. c) Az említett és egyéb munkálatokat a párt kezdeményezte és a párt határozta el. A párt egyértelmű kezdeményező és elhatározó szerepével két lehetséges véglettől határolta el magát. Az egyik véglet, amikor a politikai vezetés az adott társadalmi viszonyokat idealizálja, a valóságosnál fejlettebbnek kéli meg, ezért a fejlesztés lehetőségeit nem vizsgálja. A másik véglet abban összegezhető, amikor a társadalom fejlődése által megoldásra érett feladatokat a párt időben nem érzékeli, amikor nem figyel fel a társadalom fejlődésének új mozzanataira. A mi pártunk az állandóság és a változás dialektikáját alkalmazta. A párt állandóságot vallott és hirdetett a politikai rendszer alapkérdéseiben (a párt vezető szerepe, a munkásosztály vezető szerepe, a munkás-paraszt szövetség stb.), ugyanakkor változást kezdeményezett és változást határozott el mindazon kérdésekben, amelyek a társadalom fejlődése eredményeként napirendre kerültek és megoldásuk időszerű és a megoldásra objektíve is érettek. Más oldalról is figyelemre érdemes a párt szerepe. A párt két nézőpontból is kettős szerepet töltött be. Egyrészt tudatosította a változást, ennek szükségességét, másrészt eredményesen védelmezte a proletárdiktatúra rendszerét és vívmányait. Más oldalról közelítve : a párt szemben állt azokkal, akik az állandósághoz, a változatlansághoz a biztonság, a stabilitás érzését kapcsolták, de szemben állt azokkal is, akik a változást türelmetlenül és indokolatlanul sürgették. Feltehető a kérdés: miért kell fejleszti- teni a proletárdiktatúra rendszerét ? Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését társadalmunk egészének fejlődése határozza meg. Az okok között azonban kiemelkedő szerepe van a szocializmus alapjai lerakásának, amely a nagy társadalmi ellentmondások lehetőségét megszüntette társadalmunkban. Jelentős meghatározó tényező a gazdaságirányítás jelenlegi rendszere és annak eredményes funkcionálása. Ezek mellett néhány korábbi politikai, elméleti állásfoglalásunk is felülvizsgálatot igényelt, amelyet alapvetően ugyancsak társadalmunk jelenlegi fejlettsége határozott meg. Ilyenek pl. a szakigazgatás szerepe a társadalom vezetésében, a képviseleti és a közvetlen demokrácia helyes értelmezése. 3Az államélet és a szocialista demokrácia fe j lesztése többirányú célkitűzést tartalmaz. Fő célkitűzések: fejlődjön az államélet területén a szocialista demokrácia, szélesedjenek a proletárdiktatúra demokratikus vonásai, államrendszerünk hatékonyabban szolgálja a munkásosztály hatalmát, egyidejűleg növekedjék az állami munka szakszerűsége, az igazgatási munka színvonala, kulturáltsága, továbbá a központi irányítás hatékonysága. Az alapvető célkitűzés kissé leegyszerűsítve: a helyi önállóság és öntevékenység, továbbá a központi irányítás hatékonyságának egyidejű fejlesztése. Más oldalról közelítve: a szocialis-2 ta társadalom intenzív fejlesztése, a proletárdiktatúra rendszere hatékonyságának növelése. * Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését a Központi Bizottság és a Minisztertanács 1969. évi márciusi határozata fogalmazta meg. A határozat főbb célkitűzéseit a párt X. kongresszusa erősítette meg. A hivatkozott határozatokból azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését a párt csak 1969-ben határozta el. Nem vonható le olyan következtetés sem, hogy a megelőző években az államélet és a szocialista demokrácia hazánkban nem fejlődött. Azt sem hallgatjuk el azonban, hogy az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését több olyan tényező határozza meg, amelyek egyben a fejlesztés lehetőségét, tartalmát és kereteit is tartalmazzák. Lényegesebb tényezők: — szocialista államunk betölti hivatását, szervezete tökéletesedett, működése javult, társadalmi viszonyaink jogilag szabályozottak; — a szocialista demokráciát fejlesztjük; — a demokrácia szélesítése ésmélyítése azonban nem vezethet cselekvőképtelenséghez, szervezetlenséghez, fegyelmezetlenséghez; — a proletárdiktatúra küldetése hazánkban még nem fejeződött be; — államéletünk és a demokrácia fejlesztése a demokratikus centralizmus elvének korszerű érvényesítésével valósul meg. 5Ügy tapasztaljuk, hogy az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését, szerepét ületően esetenként félreértésekkel, leegyszerűsítő felfogásokkal is találkozunk. Ilyen félreértések pl., hogy a hatalom és a demokrácia kizárja egymást; a szocialista állam etatista képződmény; az állam funkciói közül jelenleg is az elnyomó funkció a leglényegesebb. Találkozunk olyan felfogással, amelyben az állam negatív megítélést kap („ami állami, az rossz"). Tanúi vagyunk az államcentrikus szemléletnek, amely egyes kérdések vizsgálatánál az állampolgári nézőpontú megközelítést kizárja. Egyesek elszakítják a demokráciát az állam fejlesztésétől; nem az államélet és a szocialista demokrácia együttes és egyidejű fejlesztésének követelményét vallják, hanem vagy a demokrácia, vagy az állam fejlesztését, de elszakítva szorgalmazzák. Van olyan vélemény is, hogy felesleges demokratikus formákat alkalmazni, mert a demokrácia esetenként lassítja az ügyintézést. A kérdést úgy is felteszik: megéri-e a demokratizmus bővítése az ügyintézés esetleges lassulását? A demokráciát illetően is van államcentrikus szemlélet, amely a demokráciát kizárólag állami nézőpontból vizsgálja, holott a demokrácia lényegesen szélesebb : a társadalom intézménye. Gondoljunk a pártdemokráciára, a szövetkezeti demokráciára. Olyan nézőpont is van, amely a szocialista demokrácia összetevőit elválasztja egymástól. Egyes összetevőknek elsőbbséget tulajdonít, pedig csakis az összetevő elemek komplex fejlesztéséről lehet csak szó. 6Az elmúlt években az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése érdekében több jelentős elhatározás és törvény született. Ezek közül legjelentősebbek: a választási törvény módosítása, amely egész képviseleti rendszerünket átalakította és korszerűsítette (a járási tanácsok és végrehajtó bizottságok újraválasztásának elmaradása; a fővárosi és a megyei tanácsok választási módjának megváltoztatása, a képviselői és a tanácstagi választások időbeni elkülönítése). Lényeges a tanácstörvény elfogadása; a tanácsszervezet ugyanis a politikai rendszer egyik alapintézménye, a képviseleti demokrácia formája. Az intézkedések sorába tartozik a Központi Bizottság november 3-i határozata az államigazgatás fejlesztéséről és az állami szervek pártirányításáról. Folyamatban van az alkotmány módosítása; a módosítás megfogalmazza társadalmunkban az elmúlt több mint két évtizedben bekövetkezett változásokat és rögzíti társadalmi viszonyaink jelenlegi fejlettségét. Több más intézkedés előkészítése is folyamatban van. (Pl.: a bíróságra és az ügyészségre vonatkozó szabályok felülvizsgálata.) —7 Talán jelképesnek is értelmezhetjük, X hogy az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését meghatározó kongresszusi határozatok végrehajtása a választási törvény módosításával és az új tanácstörvény elfogadásával kezdődött. És abból a lényeges tényből, hogy a tanácsrendszer korszerűsítése fontos része az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére irányuló nagy horderejű munkálatoknak, a többi között három jelentős következtetés adódik: Az első következtetés: a tanácsrendszer továbbfejlesztése nem kizárólag „tanácsi szempontú" fejlesztés. Ez többek között annyit jelent, hogy a tanácsrendszer fejlesztése fontos része, lényeges összetevője, kiemelkedő eleme az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének, a tanácstörvény egyes rendelkezései jelentős mértékben túlmutatnak a tanácsrendszeren. Ilyen főbb rendelkezések: a képviseleti rendszer átalakítása; a helyi államigazgatás szervezeti egységesítése; a hatáskörök fokozatos decentralizálása; a központi irányítás rendszerének átalakítása; a tanácsok gazdasági tevékenységének kiszélesítése; a tanácsi és a nem tanácsi szervek együttműködése; a tanácsok és a lakosság kapcsolata. Más oldalról: a tanácsrendszer fejlesztésének ilyen értelmezése azt is jelenti, hogy a tanácsok funkciójának, működésének stb. meghatározására csak úgy kerplhet?tt sor, hogy a Központi Bizottság és a Kormány kialakította az államélet és a szocialista demokrácia hosszabb időre szóló fejlesztési koncepcióját. A másik következtetés: lényeges annak hangsúlyozása, hogy a tanácsrendszer továbbfejlesztése komplex módon került napirendre, és a törvény a komplex fejlesztés elvét érvényesíti. Ez többek között annyit jelent, hogy a törvény nem a tanácsok egyes tevékenységi körét, munkájuk egyes mozzanatait szabályozza (korábban több ilyen intézkedés született), hanem a tanácsok teljes tevékenységét, funkcióik, szervezetük, működésük minden oldalát. Ennek alapján születtek olyan rendelkezések, amelyek nemcsak a tanácsok államigazgatási jellegét és szerepét, hanem népképviseleti-önkormányzati jellegét, a hatáskörök szabályozását stb. is megfogalmazták.