Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Ferenczy Béni: Ülő nő (Szelényi Károly felvétele)

A harmadik következtetés: a tanácsrendszer továbbfejlesztését összességében ugyanazok a tényezők határozzák meg, amelyek az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését. Ezek mellett a már felsorolt tényezők mellett említeni indokolt — további tényezőkként — a baráti országok sokirányú és gazdag tapasztalatainak hasznosítását (képviseleti szervek súlyának növekedése, szakmai követelmények fokozása, differenciált szabályozás az egyes tanácsi szintek között, a tanácsi tevékenység gazdasági megalapozása stb.) és a tanácsok húsz éves, összességében eredményes tevékenységét. A baráti országok tapasztalatainak és célkitűzéseinek áttekintése alapján egyértelműen megállapítható : a törvényben megfogalmazott alapvető elvek megfelelnek a marxizmus—leninizmus államéleti követelményeinek. Az utóbbi tényezőből eredően a tanácstörvény pl. megtartja a jól bevált szervezeti formákat és eredményesen funkcionáló működési elveket, ugyanakkor módosítja, megváltoztatja, kiegészíti mindazokat, amelyek nem felelnek meg jelenlegi társadalmi követelményeinknek. Emellett több új intézményt szabályoz (falugyűlés stb.), amelyek ugyancsak jelenlegi társadalmi követelményeinket szolgálják. A tanácsrendszer jellemzői ^ A párt X. kongresszusának megállapitá-O sa szerint az államélet fejlesztésének központi feladata a helyi és a területi tanácsok hatáskörének és munkájának fejlesztése. A tanácsok a proletárdiktatúra politikai rendszerének, ezen belül a szocialista államszervezetnek alapintézményei. Ezt a lényeges jellemzőt fejezi ki a tanácstörvény rendelkezése, amikor kimondja: a tanácsok a nép hatalmát megvalósító szocialista államszervezet részei. Ebből következik, hogy a tanácsok nem csak állami feladatokat látnak el (állami feladatot esetenként nem csak állami szervek látnak el), hanem állami szerveknek is minősülnek. És e nézőpontból érdemel figyelmet — mint lényeges összefüggés — a tanácsrendszerfejlesztése, valamint szocialista államunk helyének, szerepének meghatározása a szocializmus építésének jelenlegi körülményei között. Az állam szerepének hatékonysága növelését célzó elhatározások közvetlen kapcsolatba hozhatók a tanácsi szervezet tevékenységével. A tanácsok és 6zerveik eredményes munkája az állami tevékenység hatékonyságát növeli, erősíti szocialista államunkat. Szocialista államunknak ugyanis fontos szerepe van, és azok a nézetek, amelyek ezt kétségbe vonják, népünk vívmányait veszélyeztetik. bA tanácsok — mint egyik jellemzőként láttuk — részei a szocialista államszervezetnek. Feltehető a kérdés: lehet-e a tanácsokat „csak" állami szerveknek tekinteni, vagy indokolt néhány olyan joggal is felruházni, amely más — ugyancsak a nép hatalmát megvalósító — helyi állami szerveket nem illet meg. Az igenlő válasz alapja a tanácsokmásiklényeges jellemzője: népképviseleti szervek, a népképviseleti rendszer alapintézményei. Népképviseleti jellegük lényege: a tanácsokat a hatalom birtokosai, a választópolgárok közvetlenül, a fővárosi és a megyei tanácsokat közvetve hozzák létre; kifejezik és képviselik a lakóterület és a település érdekeit; társadalompolitikai ellenőrző szerepet gyakorolnak a tanácsi államigazgatási szervezet felett; gazdasági, szervező, jogi és egyéb eszközökkel ellátják a nem tanácsi szervek irányában őket megillető jogosítványokat. A tanácsoknak népképviseleti szerepéből eredően vezető, meghatározó szerepük van a helyi állami szervek rendszerében; vezető szerepük tehát népképviseleti jellegükből következik. A tanácsok népképviseleti jellemzőjének megállapításánál célszerű figyelembe venni, hogy a képviseleti rendszer a közvetett demolarácia intézménye. Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszán a képviseleti demokrácia fejlesztésének elsődlegességét hangsúlyozzuk. Ebből azonban nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a közvetlen demokrácia intézményrendszerét és annak fejlesztését elhanyagolhatnánk. A közvetlen demokrácia kiegészíti a képviseleti demokráciát; ezért fordít a tanácstörvény nagy figyelmet a képviseleti demokrácia fejlesztése mellett a közvetlen demokrácia intézményeire. Ilyen intézmények: a választópolgárok jelölési joga, visszahívási joga, a falugyűlés, választói gyűlés stb. A tanácsok kívánatos és folyamatosan V^ erősítendő önállóságát és öntevékenységét markánsan fejezi ki — és ez is a törvény egyik jellemzője — a jogszabályok által körülhatárolt önkormányzati jellegük. (A korábbi években talán e vonatkozásban volt a legtöbb félreértés; helytelen szemléletek ma is érvényesülnek.) A tanácsok jellegének önkormányzati eleme több nézőpontból is vizsgálható. Az egyik nézőpont jogi jellegű. A tanácsok jellegének önkormányzati elemét jogi nézőpontból mint a korábbiaktól eltérő és minőségileg más, minősített önállóságként lehet felfogni és értelmezni. Ennek garanciáit a törvény tartalmazza. Ilyen rendelkezések pl. a hatásköri önállóság és a hatáskör-elvonás tilalma; a vagyoni eszközökkel való önálló gazdálkodás; a tanácsok önkormányzati jogainak védelme; a döntéseknek csak törvénysértés esetén való felülvizsgálati lehetősége; a bevételi és a kiadási források öt évre előre történő megállapítása. A tanácsok önkormányzati elemének lényege: a helyi önállóság és öntevékenység kibontakoztatása, a lakosság igényeinek mind teljesebb mértékben történő kielégítése, ehhez elsősorban gazdasági eszközök biztosítása, szervezeti és működési hatáskörök meghatározása. A tanácsok jellegének önkormányzati elemét társadalompolitikai nézőpontból úgy lehet értelmezni, mint a tanácsok kívánatos és folyamatosan erősödő, megvalósuló önállóságát és öntevékenységét. dA tanácsok állami és népképviseletiönkormányzati jellemzői mellett fontos az államigazgatási szervezetben elfoglalt helyük, államigazgatási tevékenységük. Az emberek a tanácsokkal közvetlenül, jórészt igazgatási ügyeik intézése során, évente mintegy 30 millió esetben találkoznak. A tanácsok mintegy másfél millió esetben hoznak jogot vagy kötelezettséget megállapító döntést. A vezetők és az apparátus dolgozói a lakosság ügyes-bajos ügyeinek intézésekor az állam képviselői. Magatartásuk, az ügyfelekkel való kapcsolatuk nagymértékben befolyásolja az állampolgárok véleményét, az államhatalomról kialakult álláspontját. Tulajdonképpen az ügyintézés ezáltal válik politikává. Nem véletlen tehát, hogy az államigazgatás további tökéletesítése és szocialista jellegének erősítése alapvető feladat. Ez szükséges mind a törvények és rendeletek pontos végrehajtása, mind pedig a lakosság ügyeinek gyorsabb és eredményesebb intézése érdekében. A bürokrácia, a döntések és az ügyintézés indokolatlan halogatása, a felületesség, az ügyfelekkel szembeni kötelességtudat hiánya nagy politikai, morális és nem egyszer gazdasági károkat okoz, fékezi az ország fejlődését, gátolja a dolgozók közéleti tevékenységét. Ezért a bürokratikus ügyintézés elleni harc, a közigazgatás tökéletesítése, a hivatali munka javítása állandó feladat és fontos kötelesség. A tanácsok ellátják a helyi államigazgatási feladatokat, és egyben a központi államigazgatási feladatok helyi megvalósítói is. Az államigazgatási szervezeten belüli helyüket, szerepüket az a törvényi rendelkezés jelöli ki, amely szerint a lakosságot közvetlenül érintő államigazgatási feladatokat a tanácsok hatáskörébe kell utalni; ezen szabály alól csak magasszintű jogszabály tehet kivételt. Ez a törvényi rendelkezés egyértelmű állásfoglalást tükröz: a lakosságot érintő államigazgatási feladatokat a jövőben a tanácsi szervezet keretei között kell megoldani. _ A tanácsrendszer lényeges jellemzője, " hogy a demokratikus centralizmus elve alapján működik. Ezt az elvet a tanácstörvény ugyancsak megfogalmazza. A demokratikus centralizmus a szocialista államéletben mindig mint alapvető ideológiai politikai elv, amellett mint szervezeti és működési alapelv merült fel. A marxista—leninista államelmélet — kidolgozása és továbbfejlesztése során — ideológiai-politikai nézőpontból mindig „választóvíz" volt a revizionistaanarchista, valamint a szektás dogmatikus nézetekkel szemben. Lenin a demokratikus centralizmus fő és alapvető tételeit éppen az említett irányzatokkal szembeni harcban dolgozta ki. A demokratikus centralizmus lényege ma: egyidejűleg erősítjük a központi hatalmat és növeljük a helyi szervek önállóságát. A demokratikus centralizmus mint a tanácsrendszer szervezeti és működési alapelve, a hatáskörök elosztásában, az irányítás rendszerében és konkrét szervezeti formákban fejeződik ki. Ha ezeket a formákat áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt években lényeges változások történtek. A hatáskörök elosztását illetően pl. erőteljes decentralizáció érvényesült (a községek — elsősorban a nagyközségek — hatásköre bővült); az irányítás tartalma, formái, módszerei ugyancsak változtak (az irányítás alapformája a konkrét utasítás helyett a jogszabály útján történő irányítás lett); hasonlóképpen átalakultak egyes szervezeti formák is (pl. községi egységes szakigazgatási szerv, járási, városi kerületi hivatal jött létre). A tanácsok jellemzőit a törvény alapján a következőkben foglalhatjuk össze: a tanács és szervei a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei. ß