Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Seress Gábor: Gödöllő

A fővárostól északkeleti irányban, kerek 30 kilométernyi távolságra terül el — körülbelül a régi Kis-Budapest nagyságának megfelelő alapterületen — Gödöllő. Ezt a 23 ezer lakost számláló nagyranőtt települést — 1966 óta immár várost — még a közelmúltban is a világ egyetlen egyetemi falujaként, régebben pedig neves klimatikus gyógyhelyként, magyar királyok, államfők kedvelt nyári pihenő- és vadászóhelyeként emlegették. A város története valahol a népvándorlás homályos időszakában kezdőd ik. 1870-ben Gödöllő és Valkó község határában korai, népes település maradványait: réz- és bronzkori leleteket, jazig sírokat bolygattak meg a földművesek szerszámai. Mint településről, az első írásos emlék 1335-ben tesz róla említést Gudullew és Gedele néven. Az akkoriban ,,pusztá"-nak nevezett helységet Nagy Lajos király Pohárnok Péternek adományozta. A Pohárnok-család férfiágának kihalása után Zsigmond király révén a királyné, Ciliéi Borbála birtokába került. Az ebből az időből származó dokumentumok, okiratok már említést tesznek ,,Besenew"-ről, a mai Máriabesnyő elődjéről, ami akkoriban fontos forgalmi csomópont és vámszedő hely volt. A későbbiekben jónéhány tulajdonos kezén megy át a község. Kevés ideig birtokolják a Rozgonyiak, Vámossyak és a Mocsári-család. A hosszú török hódoltság alatt az itteni magyar lakosság szinte teljes egészében kihal. A török uralmat követő zűrzavaros időkben a királynő a neoacquistica comissio feladatává teszi, hogy a bizonytalan tulajdonjogi kérdéseket megnyugtatóan rendezze. A comissió munkájába kapcsolódik bele 1723-ban s annak egy ideig főtisztviselőjeként működik a nyitrai horvát származású, később grófi rangra emelkedett Grassalkovich Antal, ő szívós kitartással végül saját magának szerzi meg Gödöllő és környéke tulajdonjogát. A korábban kúriális falu, majd Mária Terézia uralkodása idején a mezőváros címet viselő, vásártartási joggal rendelkező Gedele ekkor, a grassalkovichi időkben éli fénykorát. A gróf 1750-ben — a budai királyi vár elkészültével egyidőben — felépítteti a ma ritka műemléknek számító kastélyt. A községbe részben német ajkú, részben szlovák lakosságot telepit, s birtokain a kor viszonyaihoz képest fejlett nagyüzemi gazdaságot rendez be, élénkítve ezzel a község kereskedelmi forgalmát is. Ettől fogva egymást érik itt a királyok, főhercegek, trónörökösök látogatásai. A vendégjárás, a pompa (s részben a virágzás is) csak az idősebb Grassalkovich halála után hagy valamelyest alább. Részese Gödöllő a nevezetes történelmieseményeknek is. 1849-ben a kastélyt rövid ideig Windichsgrätz, majd Görgey használja főhadiszállásként. A váltakozó hadiszerencse következtében néhány nap alatt elpusztul a kastély egykor európai színvonalú díszkertje és vadaskertje. 1864-től 1867-ig a gödöllői birtokok zöme a belga érdekeltségű Langrand-Dumonceau bankház tulajdonában van. 1867. március 22-én a magyar kormány 1 millió 840 ezer aranyforintért visszavásárolja a birtokot és nemzeti ajándékként Ferenc József császárnak ajánlja fel. A császár koronauradalmaihoz csatolja, magának csak a haszonélvezetet, a kastélyt és a vadászat jogát tartva meg. A község neve ekkor változik Gedeléről véglegesen Gödöllőre. A község méreteiben is gyorsan fejlődik. Míg 1895-ben csak 22, addig A kastély Zsúfoltak a HÉV-szerelvények A Szabadság tér